kesport.hu

“Egy emberként futott boldog-boldogtalan a kerítésre” – Devils-beszámoló a Győr elleni bajnokiról

Csapatunk ugyan nem volt már nyeretlen a Győr elleni meccs előtt, ám történelmi, első NB I-beli győzelmüket idegenben aratták a fiúk, így az északnyugati zöldek elleni találkozó során kellett begyűjtenünk első hazai pontjainkat. Ez egy küzdelmes kilencven perc alatt sikerült is, ám mielőtt belemennénk a részletekbe, utazzunk vissza egy napot az időben!

A Kecskemét Devils tagsága ugyanis – kihasználva a vénasszonyok nyarát – a meccs előtti napot a közeli Tiszaalpáron töltötte, ahol a közösségi szellem erősítésén túl hangsúlyos szerepet kapott a májak erősítése egy reggelig – sőt, egyeseknek másnap estig – tartó italozás keretén belül. A csoport mintegy 15 tagja vett részt hosszabb-rövidebb ideig az összetartáson, játszottunk egy élvezetes focimeccset, bográcsban főtt a krumplipaprikás és egyre-másra nyíltak az finomabbnál finomabb nedűket tartalmazó üvegek. Tökéletes bemelegítés volt ez a szombati meccs előtt, bár a rangadó napjának reggelén olybá tűnt, hogy nehéz lesz felrázni a társaságot a pénteki dorbézolás után.

A fásultságnak délután ötre nyoma sem volt, az előzően meghirdetett, kocsmatúrához hasonlító séta – és az azalatt újfent elfogyasztott alkohol frissítő hatása – ugyanis ismét hangulatba hozta a Kecskemétért szorítókat. A belvárosi indulástól a stadionig jó pár fiatal és kevésbé fiatal lila szívű csatlakozott hozzánk, kedélyes beszélgetéssel, ismerkedéssel telt a pályáig tartó út.

A stadionban mintegy 4.000 néző gyűlt össze, táborunk is szép számmal képviseltette magát a nézőtéren. Muszáj kiemelni azt az egységet, amely ezen a meccsen jellemezte a lelátó népét: az összes tábortag, kortól és nemtől függetlenül végigdalolta a meccset, nyoma sem volt az előző találkozók során kialakult nézeteltéréseknek (többek között ezek megtárgyalására is jó volt a délutántól tartó városi vonulás), a megafonban elkezdett dalokat folyamatosan énekelte a tábor szinte minden tagja. Említésre méltó a nézőtér szemközti oldala is, nagyszerű volt hallani a meg-megdörrenő „Kecskemét – Kecskemét” skandálást. A második félidőben két meggyújtott fáklya után a rendezőkkel alakult ki kisebb szóváltás, ám a gólunk utáni újabb tüzezést már ők is csendben (és minden bizonnyal a győzelem felett érzett örömükben) figyelték. Ekkorra teljesen elhallgattak az addig sportszerűen szurkoló győriek (akik úgy 80-100 fővel képviseltették magukat), no de kit lelkesít egy 85. percben bekapott gól?

Nálunk azonban lengtek a rudasok, emelkedtek a kezek és a lefújás pillanatában egy emberként futott boldog-boldogtalan a kerítésre, hogy egy-egy pacsival jutalmazza a játékosok küzdőszellemét és újfent bemutatott támadójátékát, melynek végre kezd beérni a gyümölcse.

A meccs után még egy darabig iszogattunk a városban, aztán elszállingóztunk haza, volt mit kipihenni, az biztos.

Jelen sorok írója reméli, hogy eme meccs egy picit segített abban, hogy a Kecskemét Devils és a velük eddig nem szimpatizálók közötti falat lebontsa.

Szombaton a Siófok ellen ismét szükség lesz a biztatásra, tessék a torkokat pallérozni!

Írta: microlas/omicron

Képek erre.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..