kesport.hu

5 meccs, 4 győzelem, 91 dobott pont – interjú Radics Annával

Igazi kecskeméti sikertörténetbe csöppent bele Radics Anna, bár az őt ismerők szerint ez a siker neki is nagyban köszönhető. A Kecskeméti KC kosárlabda csapatának irányítója az elmúlt öt bajnoki mérkőzésen 91 pontot dobott, így joggal kijelenthető, csapatának eddigi legjobbja. A 23 éves kosaras Szarvason született, ahol tíz éven át kosarazott Vida Béla kezei alatt, majd egy évig Kecskeméten kellett játszania a meccseit, mert szülővárosában megszüntették a csapatot. Most megint úgy hozta az élet, hogy Kecskemétre került, ezúttal hosszabb távra tervez.

Kiváló mutatókkal rendelkezel, és a kecskemétiek egyik vezéregyénisége vagy. Miért a másodosztályban játszol, nem akartál soha profi játékos lenni?

Dehogyisnem, számítottam volna rá, hogy lehet majd valahol úgymond pénzért kosárlabdázni, de nekem sajnos vannak fizikai korlátaim a magasságomból adódóan. Tizenhárom éves koromban, amikor egy évig Kecskemétre kellett átjárnom mérkőzésekre, azzal egy időben kerültem be a korosztályos válogatottba. Már ott is mondták, hogy nemzetközi szinten az irányító százhetven centiméter, én meg tíz centivel alacsonyabb vagyok.

Hogy kerültél most tíz év után ismét Kecskemétre?

A Testnevelési Egyetemen ismerkedtem meg a párommal, aki kecskeméti, és május óta lakunk együtt ebben a szép városban. Szabó Tamásról van szó, aki egyébként tavaly fejezte be aktív pályafutását a röplabdásoknál, most már csak edzéseket tart és tanít. A helyzet pedig adott volt, hiszen a kecskeméti kosarasok edzőjének, Tóth Viktornak lányát már ismertem a válogatottból. Megkerestem, és azóta itt játszok Kecskeméten valamint edzője vagyok a kadett csapatnak.

És nem csak játszol, igazi húzóember vagy! Öt bajnoki meccs alatt termeltél 91 pontot egy meglehetősen fiatalnak nevezhető csapatban.

17-18-an alkotjuk a Kecskeméti KC “felnőtt” csapatát. Néhányan vagyunk úgymond idősebbek, huszonegynéhány évesek, a többiek nagyon fiatalok még. Mi azokat a fiatalokat próbáljuk segíteni, akiknek megvan a lehetőségük, hogy NB I A-ban játszanak valamikor. Valamilyen szinten mi, idősebbek még mindig többet tudunk rutinban, állóképességben vagy technikailag. Úgy alakítjuk ki az egészet, hogy a fiatalok tanuljanak, tanuljanak és tanuljanak. Jövőre meg kell oldanunk azt, hogy amikor jó néhányan érettségizni fognak és elmennek főiskolára, egyetemre a jelenleg kisebb korosztályokból be tudjunk kapcsolni néhány fiatalt a csapatba.

Öt meccsből négyet megnyertetek, és másodikak vagytok a tabellán. Mire lennétek képesek szerinted az első osztályban?

Én úgy gondolom, hogy még el kell jutnia arra a szintre a játékosoknak, hogy az NB I A-s szereplést vállalhassák és sajnos a szponzorálás sem megoldott. Ha lennének támogatók, akkor sokkal többet lehetne előrelépni. Most az edzőnkön kívül senki sem kap fizetést. Magyarországon nem nagyon kapnak a másodosztályban fizetést a játékosok. Amúgy szerintem megállnánk a helyünket, nem esnénk ki az első osztályból, az alsó felében lennénk a mezőnynek, de bent maradnánk. Másfél hónapja például az élvonalbeli Cegléddel játszottunk, és megvertük őket. November végén pedig a Szolnokkal meccselünk a Magyar Kupa legjobb nyolc csapat közé kerüléséért.

Ez azt jelenti, hogy nincs nagy különbség a két osztály között?

Dehogyisnem, van különbség a két osztály között, és az NB I A-n belül is nagy különbség van, az első 3-4-5 elég kiugró a többi csapathoz képest. A második vonal kiegyensúlyozott úgymond. Sok fiatal tehetség van, akiket fel lehetne NB I A-s szintre juttatni, de nem kapnak játéklehetőséget, és elrabolják őket első osztályú együttesek 15-16 évesen. Utána ott ülnek éveken keresztül a padon, nem szereznek meccsrutint. Az NB I B erre nagyon jó, meg lehet szerezni a meccsrutint.

A csapaton belül milyen a hangulat?

Egy kiváló közösségbe csöppentem és jól érzem magam. Tényleg egymásért játszunk. Nincs vitatkozás vagy marakodás a pályán. Ha valaki hibázik, azonnal segítünk, próbálunk megoldást keresni, nem hagyjuk ott a fenébe. Mérkőzéseink hangulata is kiváló, a Bolyaiban játszunk, ahol szerencsére tele van a csarnok és nagyon jó érzés ennyi ember előtt játszani, akik szurkolnak is. Heti öt edzésünk van, tehát minden nap találkozunk. Én egyébként az általános iskolában 8-szor, míg a középiskolában 11-szer edzettem hetente, és erre jöttek még rá a mérkőzések.

Említetted, hogy senki sem kap fizetést az edzőn kívül. Miből élsz akkor, gondolom, dolgozol a sport mellett?

A Juhar utcai Speciális Iskolában dolgozom gyógypedagógusként. Jól érzem itt magam: ha most felajánlanák, hogy éveken keresztül itt maradjak, akkor gondolkodás nélkül igent mondanék. Fiatal kollégák vesznek körül, és ha véletlen bent kell maradni túlórázni, örömmel tesszük, mert jó a társaság, egész nap megy az oltás. A munkámon kívül pedig ide köt a párom is, és Kecskemétnek is jó fekvése van, a családom egyik fele Szarvason, a másik fele Budapesten lakik, Kecskemét pedig közel van mindkettőhöz. Nem is akarok innen továbblépni, ha csak valamilyen helyzet rá nem kényszerít.

Van-e még valamilyen sportcélod? Meddig szeretnél kosarazni?

Amíg fizikálisan bírom, addig akarom csinálni. Ha szülök három gyereket, és még utána is bírom, akkor csinálom. Ellenkező esetben, ha már nem vagyok azon a szinten, akkor abbahagyom. Azt sem akarom, hogy azt mondják, na itt van ez vén csaj, mit kezdjünk vele. Egyébként én 13 évesen már játszottam a kecskeméti sportcsarnokban, de azóta felújították, és azóta még nem jutottunk be oda. Nemrégiben jegyeztem meg valakinek, addig nem hagyom abba, amíg a nagy csarnokban nem játszok egy meccset. Azt mondtam, ha a csarnokban játszok egy meccset is, akkor már bármi történhet, mert akkor elmondhatom magamról, hogy kosaraztam a kecskeméti csarnokban (nevet).

Rövid kérdések, gyors válaszok

Születésnap?
1985. 05. 01

Testvérek?
Van egy 28 éves, egy 32 éves bátyám, aki magyar taekwondo-válogatott volt, és egy 31 éves nővérem. Így vagyunk négyen.

Hobby?
Túrázás, úszás, szaunázás, horgászás.

Kedvenc játékos?
Cserny Réka, de ha azt kérdezed, ki a példaképem, akkor egyértelműen az apukám, aki tizenkét éve százhúsz kilósan elkezdett maratonozni, ledobott negyven kilót, és mostanában 50 kilométereket teker a biciklin.

Kedvenc étel?
Borsostokány nokedlivel.

Kedvenc film?
A Végszükség Denzel Washingtonnal.

Színház, könyv?
Az orvosi, biológiai, felboncolós könyveket szeretem, sokáig kórboncnok szerettem volna lenni.

Álmok?
Egzisztencia, kertes ház kutyával, macskával és legalább kettő, de inkább három gyerek, mondjuk 2-1 arányban a fiúk javára (mosolyog).

3 hozzászólás

  1. Pingback: Propeller

  2. lajos

    2008. november 21. péntek at 17:31

    hajrá csajok! ilyen írások kell jó sok! lajos

  3. pilaf

    2008. november 22. szombat at 15:10

    imádlak Ancsi!!!!!:D

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..