Elöljáróban le kell szögeznem: a kesport látogatottsági adatai számomra ismeretlenek. Az is előfordulhat, amit “kecskeméti” fedőnevű társunk állít, hogy csupán egy szűk réteg olvassa. Mindez nem feszélyez abban, hogy a helyi vízilabdával kapcsolatos észrevételeimet itt, kedvenc honlapomon jelenítsem meg. Hagyjuk is a korábbi hozzászólásokban említett dolgokat, a HVSE belügyeibe való durva beavatkozásról és a kapcsolódó hablatyolásról evezzünk át simább vizekre. A kérdés, miképpen lehetne kilábalni a közel húsz esztendeje tartó válságból? A kulcsszavak: szellem – mentalitás – koncepció.

SZELLEM: Említettem már, hogy az eredményes munka érdekében nagyon fontos lenne egy jó közösség kialakítása. Ehhez viszont, első lépésként a sportágunkról alkotott filozófiánkat kellene meghatározni. Országos problémának érzem, hogy az elmúlt három ciklusban szerzett olimpiai aranyérmek sok problémát eltakarnak. Ezt látszik igazolni ebben az esztendőben, nemzetközi szinten elért válogatott csapataink kudarcai is. Innen a hírös városból úgy tűnik, a szövetségben levonták a konklúziókat. Nekünk is irányt kellene váltanunk és visszatérni az eredményes, a kecskeméti vízilabda sportra jellemző filozófiához.

MENTALITÁS: mint tudjuk, a mentalitás az a faktor, amely mindent eldönt a sportolóról: aki a legkritikusabb pillanatban kemény és elszánt marad, az értelemszerűen viheti valamire, aki pedig leenged, feladja, kifulladva azt mondja, inkább nem csinálom, az elveszett. A cél adott: a rendelkezésünkre álló eszközökkel ilyen típusú játékosokat kell nevelnünk. Meg kell értetnünk velük, hogy az eredményesség érdekében minden mozdulatért, testben és lélekben is szenvedni kell.

KONCEPCIÓ: be kellene már végre látnunk, hogy “látvány pékségre” és “pénznyelő automatára” koncepciót építeni nem lehet. Ha pedig a koncepció nem létezik, akkor az eredmény is elmarad.

Indulásként talán elég lenne ennyi is. És még olyan horribilis összegbe sem kerülne. Az alapok lerakása után mehetnénk alternatíváinkkal pénz után kuncsorogni az önkormányzathoz és a szponzorokhoz. Még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a sportbizottságnál kialakított és jegyzőkönyvben rögzített nem túl hízelgő megítélésünk is óriási fordulatot venne. Persze a válasz is mélyen a fülemben cseng: “úgy sem változik semmi”. Uff… Én szóltam…

Az előrehozott mérkőzésen ezúttal nagyon rosszul játszottunk. Én nem fognám a körülményekre, annak ellenére sem, hogy adminisztrációs hiányosságok és sorozatos sérülések következtében az őszi idényben szinte egyszer sem tudtuk az elképzelt csapatunkat szerepeltetni. Ezzel együtt is hozni kellett volna ezt a mérkőzést. A lényeg: a mélyreható okokat ismerjük, korábban elért részsikereinkre támaszkodva remény van arra, hogy a téli edzőváltás után újabb lépést tegyünk előre. Nem véletlenül fogalmazták meg sorozatosan korábbi ellenfeleink “nálatok sokkal erősebb ellenfelek ellen is tudunk jól játszani, ellenetek miért nem”? Hogy miért nem sikerült padlóra küldeni bennünket: a titkot mi ismerjük, a farbával tavasszal jelentkezünk.

Géza bácsi, jól látod. Pumi Dél-Afrikában, Rompos és Bajáki vállfájásból gyógyulóban, Berente pénzkeresőben de a lényeg, hogy ezek a fiatalok az új uszoda avatása évében az ifjúsági és felnőtt korosztályban is eredményesen szerepelhetnek. További biztató jel, hogy további játékosok jelentkeztek a felnőtt csapatba játszótársnak. Remélem az edzőváltás után az általad említett gondok is megoldódnak.