A Kecskeméti Főiskola futói ismét megmérettetésre készülnek – immáron sokadik alkalommal. Ezen apropó kapcsán készített a titeknek.kefo.hu interjút Varró Lászlóval, a Tanítóképző Kar futókörének, s egyben a főiskolás futócsapatának vezetőjével.

- Ha jók az információim, készültök valamire. Mire is pontosan?

- Egy váltó-futóversenyre. A Szarvasűzőkre, aminek a Bosch a főszponzora.

- Miben különleges ez a verseny?

- Ez egy egyetemi-főiskolás középtávfutó verseny, ami idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját.

- Úgy tudom, ezen apropóból ti is készültetek…

- (nevet)…Igen. Bár én nem tulajdonítok neki akkora jelentőséget. Ez lenne az elvárt. Idén három csapattal indulunk. Ez azért kuriózum egyrészt, mert csupán a nagyobb egyetemek tudnak kiállítani több csapatot. Másrészt már az felér egy kisebb győzelemmel, hogy a három kar hallgatóit és oktatóit sikerült közös csapatokká összegyúrni az integráció jegyében. Külön öröm számomra, hogy a csapatnak levelezős hallgató is tagja.

- Mit kell tudni erről a versenyről?

- A verseny távja az az Eger és Miskolc közötti 75 km, amely 12 szakaszra van felosztva. Ebből 8 a férfi, 4 a női szakasz.

Ez azt jelenti, hogy mindenkinek kb. 6 km-t kell futnia?

Nem. A szakaszok különböző hosszúságúak és nehézségűek. A leghosszabb 12, a legrövidebb pedig 4 km. Értelem szerűen a női távok rövidebbek.

- És mi a helyzet a nehézséggel?

- A 12 szakaszból, 3-4 olyan van, ami nehezebb. A hosszabb szakaszok nehézsége magában a távolságban rejlik. Emellett van két hegyi szakasz a táv kb. felénél, amikor is 12 km folyamatos, és elég kemény emelkedőt kell leküzdeni. Aki nem megfelelően készült fel, annak beletörhet a bicskája…

- Mi alapján készültök a versenyre? Van bevált edzésterv?

- Sokféle edzésforma, még több edzésterv-fajta létezik. Egy hatékony futótréning jól átgondolt, változatosan összeállított és jól adagolt kell, hogy legyen. Bármelyiket is követi az ember, elsősorban a fokozatosság elvét kell szem előtt tartania. A másik, amiről sokan megfeledkeznek az aktívan kocogók közül is, hogy inkább többször keveset, mint egyszer sokat kell futni.

- Együtt edzetek? Vagy mindenki egyénileg?

- Vannak oktatóink, végzett és – mint mondtam- levelezős hallgatónk is. Ők külön utakat járnak. A többiekkel heti két alkalommal találkozunk. Persze az lenne az ideális, ha mindannyian együtt tudnánk készülni. A közösen végzett testedzésnek jellemformáló, közösségépítő ereje van. Szeretném, ha nem csak a nevünkben lennénk csapat, hanem valóban összekovácsolódna a társaság.

- Hol tartotok most a felkészülésben? Befolyásolta az elhúzódó hideg az edzéseket?

- Nagyon. Mondhatom azt, hogy sajnos. Vannak, akik érzékenyebbek a hidegre, és ezért nem hibáztathatom őket. Ugyanakkor az egyik csapatot kezdők alkotják, akiknek még sok rutint kell szerezniük. De összességében azt mondhatom, hogy meg vagyok elégedve a csapatok felkészülésével, becsületes munkát végeztek. Főleg az elsőévesek okoztak nekem kellemes meglepetést.

- Mik a kilátások? Van határozott célotok?

- Mivel az egyik csapat részben az új jelentkezőkre épült, őket elsősorban azért neveztem, hogy megtapasztalják egy ilyen verseny szellemét, hangulatát. A másik csapat magját a kertészetis hallgatók alkotják, akik tavaly beverekedték magukat az első 15 csapat közé. A harmadik csapat pedig jobbára a Futókör tagjaiból állt össze. Az előző kiírásban ők a 22. helyet szerezték meg az abszolút kategóriában. Ez még mindig a mezőny első negyede.

- Ilyen sokan indulnak?

- Igen. Kb. 90 csapat nevez minden évben. Ez manapság, amikor azt mondjuk, hogy az egyetemi-főiskolás sportélet hanyatlóban van, óriási teljesítmény. Hiszen ez majd’ 1000 indulót jelent, ha a szervezőket, segítőket nem számolom. Ennyi hallgatót egyetlen más országos felsőoktatási bajnokság sem mozgat meg!

- Miben rejlik a futás varázsa?

- A varázsról, ahogy te mondod, gondoskodik a jó hangulat, a gyönyörű táj, és a kiváló társaság.

- Ezt mi is megtapasztalhatjuk?

- Viszünk kerékpáros kísérőket is magunkkal, akik rögzíteni fogják kamerán örömünket, küzdelmünket, és természetesen a végső sikerünket is. J

- Van még valami, amivel megtoldanád az interjút?

- Persze! Itt köszönném meg a Kecskeméti Főiskola, és a Tanítóképző Kar támogatását, valamint Csoma Erzsébet tanárnő és minden egyes versenyzőtársam áldozatos munkáját!

- Hallunk még rólatok?

- Naná!!!…

Címkesor: Kecskeméti Főiskola, Tanítóképző Kar futókör, Varró László