kesport.hu

Sztojan Ivkovics: Ez az igazi elégtétel – helyreállt a világ rendje

Megosztó ember, sokan kedvelik fanatizmusa, sportág iránti elhivatottsága és karizmatikus személyisége miatt, sokan viszont ki nem állhatják. A 2008 után ismét a férfi válogatott szövetségi kapitányának tisztségét betöltő Sztojan Ivkoviccsal az országos sportnapilap beszélgetett.

– Örül?
– Persze, helyreállt a világ rendje. Öt éve lemondtam, de sajnos igazam lett sok mindenben. Mostani kinevezésem erkölcsi győzelem, amellyel egyben lemondok a montenegrói válogatottbeli edzői posztomról, de annyi baj legyen.

– Tudja már, kivel fog dolgozni, kik alkotják majd a stábját?
– Goran Miljkovics lesz az erőnléti edző, s ő lesz, aki feltérképezi majd az ellenfeleket. Pór Péter a másik edző, vele dolgoztam öt évvel ezelőtt is. Továbbá szeretném majd hivatalosan is felkérni Patonay Imrét, hogy legyen a válogatott szakmai tanácsadója. Kell és jó az öreg a háznál, az ő tudása és tapasztalata felbecsülhetetlen, ráadásul nekem és Pór Péternek is olyan, mintha az idősebb testvérünk lenne.

– Mit tart az első és legfontosabb feladatának?
– A válogatott presztízsét vissza kell állítani, el kell érni, hogy a játékosok számára vonzó legyen a nemzeti csapatban játszani, hogy a kosarasok jó érzéssel jöjjenek és dolgozzanak – ez a legfontosabb.

– Ön meglehetősen megosztó személyiség. Mit gondol, milyen lesz a szakma reakciója a kinevezésével kapcsolatban?
– Erre csak azt mondhatom, az elnökség biztosan körültekintően járt el, amikor kinevezett. Megkérdezték a játékosokat is, szóval szerintem nem véletlenül lettem ismét kapitány.

– Érez elégtételt?
– Persze, abszolút! Sok fájdalom volt bennem, ami ellen küzdöttem az elmúlt években, s amit az sem csillapított, hogy bebizonyosodott, igazam volt. Rossz úton jártunk, nem jutottunk ki az előző Európa-bajnokságokra. Azért mondtam le annak idején, mert a férfiliga nem szavazta meg, hogy legalább két magyar játékos legyen a pályán a magyar bajnokikon. Utólag sajnálom, hogy nem voltam annyira tapasztalt, hogy felvegyem a harcot az akkor vezetőkkel, de most nem félek, ha kell, bárkivel megküzdök a válogatott és a férfi kosárlabda érdekeiért. Persze jobban örültem volna, ha mindkét Európa-bajnokságra kijut az együttes, én meg szépen eldolgozgatok a montenegrói válogatottnál – az lett volna a legszebb dolog!

– Az utóbbi évek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy rendre lemondták a játékosok a szereplést a nemzeti együttesben. Ön mit tesz azért, hogy ez nem így legyen a jövőben?
– Megértem őket, pocsolyában vagyunk, nem akarták összepiszkolni magukat. Semmiféle retorzióra nem kell számítania annak, aki nem jön, ez egyéni döntés. Aki viszont jön, azzal együtt megyünk neki a világnak! Sokan elvesztették a hitüket a válogatottban, ezt a hitet vissza kell szerezni!

– Mi lehet a csapat reális célja a nyári pótselejtezőben, amelyben Szlovákiával és Fehéroroszországgal küzd meg a válogatott a 2015-ös Európa-bajnokság selejtezőjének első körében?
– Győzelem! Nekem más célom nincs, mint a győzelem!

(Nemzeti Sport)

Hozzászólások

  1. KecskemetiZONA

    2013. február 3. vasárnap at 10:53

    Látszik, hogy uborkaszezon van, a fórumozókat még egy szövetségi kapitányi kinevezés sem hozza izgalomba. Pedig nagy nap ez Ivkovics életében, mert korábbi sérelmére elégtételt kapott.

    A némaság nem jelenti azt, hogy a szurkolók nem kíváncsiak, a kinevezés miképpen befolyásolja kosárlabdánkat.

    Nézzük hogy állunk az ígéretekkel? Idézzünk elmúlt évben, a baon.hu portálon lefolytatott kérdezz-felelek játékból.

    Kezdődött a “redmillernek” adott válasszal.

    Vissza ülsz a válogatott kispadjára ha felkérnek?

    A válogatottal kapcsolatos kérdésekre már válaszoltam, a már említett spotban.

    Nos az említett spot, az Ivkovics családról készült, “Egy kosaras család naplója” című film, melyben utalt rá, amennyiben valakit felkérnek válogatott csapat vezetésére azt illik elfogadni. Ez realizálódott a napokban.

    Na meg az, “lesz folytatása nemzetközi karrieremnek, de még nem tudom melyik irányba. A tárgyalások folynak.” A tárgyalások azóta befejeződtek, az eredményt megtapasztaltuk.

    Cél volt a Hepp kupa megnyerése. Bejött.

    A négyes döntő megrendezése, nem.

    A 2013/14. évi bajnokság során az “A” csoportos négyes döntő. Esély megvan rá.

    Nemzetközi porondra lépés. Ivkovicsnak és kondiedzőjének sikerült, az óhaj csapatunknak is teljesülhet. Pénz kérdése.

    Kecskeméti Kosárlabda Akadémia. Mint szövetségi alkalmazott Ivko ezért most még többet tehet.

    Nyilatkozata szerint a szponzori kör és a kosárlabda társadalom egyetértett abban, hogy egyet hátra kell lépnünk, hogy utána hármat előre léphessünk. Nem tudni mesterünk legújabb lépése KTE szempontból hova sorolandó, pályázása azt bizonyította, a habitusába a hátra nem fér bele. A helyi potentáltak koncepciójának megvalósulásában ettől én még rendületlenül hiszek.

    Annál inkább is bíznunk kell benne, mert a mester kijelentette: “Kecskeméten szeretnék maradni minimum, amíg a fiam el nem ballag az általános iskolában.” Ezen valószínűleg a válogatotthoz való kinevezés semmit nem változtat. Az egyik szeme mindig a csapaton lesz. Sőt, az is előfordulhat, marad az klub szakmai igazgatója. Egyszer talán majd erről is nyilatkozik.

    Az események felgyorsultak, a korábbi ígéretek ellenére még ebben a bajnoki idényben tovább erősítünk. Legnagyobb örömünkre Djeraszimovics idő előtt megérkezett.

    Végére marad egy tisztázandó, Szivics kijelentéséhez hasonló szösszenet.

    Kedvelt történelemírónk akkor azt jelentette ki, hogy a letámadásos játékot Magyarországon ő honosította meg. Ebben tévedett.

    Messziről jött emberünk, Ivkovics nyilatkozatában, a montenegrói szerepvállalásával kapcsolatosan azzal dicsekedett, büszkeség tölti el, mert Magyarországon senki nem jutott el odáig, hogy egy ilyen nagyszerű válogatottat irányítson.

    Nos, lehet, hogy a montenegrói csapat nagyszerű válogatottat alkot, de nekünk volt Euróba-bajnokcsapatunk is. Azt viszont egy bizonyos Páder János vezényelte győzelemre.

    Emlékeztetőül az 1955. évi aranyérmesek: Greminger, Mezőfi, Tóth, Zsíros, Bánhegyi, Hódy J., Hódy L., Bognár, Papp, Simon, Czinkán, Cselkó, Dallos, Bencze, szöv. kap.: Páder János

    A korrekció bizonyára egyszer megtörténik.

    Hát ennyi.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..