kesport.hu

Nemcsak a 24 éveseké a világ – interjú Aradszky Lászlóval és Balázs Zsolttal

Páros interjú a lilában játszó KTE-futballista unokával és az örök fradista poplegenda nagypapával. Balázs Zsolt és Aradszky László válaszol.

 

Kedden magyar bajnoki mérkőzésen gyönyörű alápöckölős gólt szerzett a Kecskemét színeiben a listavezető Győr ellen 5–2-re megnyert találkozón a 24 éves Balázs Zsolt – aki történetesen a magyar könnyűzene korszakos ikonjának, a számtalan népszerű slágert éneklő Aradszky Lászlónak az unokája. Az unoka lilában rúgja a gólokat Kecskeméten, a nagypapának még a vére is zöld, született fradista. Páros interjúnkban ugyanazt az öt kérdést tettük fel nekik.

Mikor énekelte utoljára Aradszky László a 24 éves unokának, hogy „Nemcsak a húszéveseké a világ”?

Balázs Zsolt: Hú, gyerekként nagyon sokszor, de nehéz megmondani, hogy legutoljára mikor. Arra emlékszem, hogy egy-két éve, amikor még Zalaegerszegen játszottam, elmentünk az egyik koncertjére, ott ezt is elénekelte, abban biztos vagyok.

Aradszky László: Azt én sem tudnám megmondani, hogy kimondottan neki mikor, van öt unokám, mindegyiknek énekeltem sokszor, de az biztos, hogy legutóbb tavaly hallotta tőlem élőben, amikor eljött a családjával és a menyasszonyával a koncertemre. Sosem felejtem el: késtek egy kicsit, azt hittem, már el sem jönnek, ám váratlanul felbukkantak, úgy meglepődtem és megörültem, ahogy megláttam őket, hogy el sem tudom mondani!

Mikor lesz Zsolt Fradi-játékos?

Balázs Zsolt: Jó kérdés, jelenleg kétéves szerződés köt Kecskemétre, úgyhogy rövid időn belül aligha. Tavaly télen egyébként majdnem a Fradihoz kerültem, már úgy tűnt, minden el van rendezve, ám váratlanul meghiúsult a szerződés. Úgy tudom, anyagi okai voltak, a Fradi nem tudott akkor annyit fizetni, hogy kivásároljon a szerződésemből.

Aradszky László: Nyitott kapukat dönget ez a kérdés, én régóta nagyon vágyom erre, és egy fél napig tavaly azt hihettem, hogy valóra válik. Komolyan mondom, én voltam a világ legboldogabb fradistája, elmondhatatlanul örültem, hogy az unokám Fradi-játékos lett. Aztán sajnos kiderült, hogy vissza az egész, mégsem lesz. Meg is kérdeztem a Kubatovot (Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke – a szerk.), hogy mi történt, azt mondta, nem volt rá elég pénz. Kénytelen voltam elkergetni magam körül ezt az álmot. De azt már mondtam Bazsónak, hogy egyedül neki engedem és bocsátom meg, ha gólt rúg a Fradinak – ahogy ez meg is történt már.

Melyiket választaná: bajnoki cím a Kecskeméttel vagy Fradi-játékosként negyedik helyezés az NB I-ben?

Balázs Zsolt: Negyedik már voltam a Zalaegerszeggel, úgyhogy talán inkább a bajnoki címet választanám, még ha az nem is a Fradival jönne össze.

Aradszky László: Csak azért nem mondom, hogy az utóbbi, mert akkor a Feri (Horváth Ferenc, a Kecskemét edzője) még jobban mellőzné a csapatban. De komolyra fordítva a szót: mindkettőnek nagyon örülnék. Hogy a bajnoki aranynak miért, azt meg sem kell magyaráznom, a másik esetnek pedig azért, mert látnám Fradi-mezben játszani az unokámat. Ezen a Kecskemét–Győr meccsen egyébként igazán megkapó élmény volt látni, hogy mindkét csapatot volt ferencvárosi játékosok vezetik a kispadról, Horváth Ferenc és Pintér Attila ugye, és el is szörnyedtem egy pillanatra, hogy rohan az idő, nemrég még a pályán láttam őket zöld-fehérben és most már egymás ellen küzdenek edzőként.

Mi a nagyobb tett: gólt szerezni a mai NB I-ben vagy gólt szerezni a hetvenes években a SZÚR-on, a Színészek-Újságírók Rangadóján a tömött Népstadionban?

Balázs Zsolt:
 Nem azért mondom, mert kedveskedni akarok, de őszintén úgy gondolom, hogy az utóbbi. És szívből gratulálok nagyapának, hogy olyan meccseken játszhatott, irigylem is érte.

Aradszky László: Más idők voltak. Arra nekem nem volt módom, hogy az NB I-ben szerepeljek, de számomra óriási élmény volt a SZÚR-on játszani, felfoghatatlan. Nem tudom, a Bazsó mit érzett a Győrnek lőtt gólja után, ahol mondjuk négyezer néző volt a lelátón, de tudom, hogy én földöntúli boldogságot, amikor nyolcvanezer néző előtt rúgtam egy hatalmas gólt kapásból, és felnézve a sajtópáholyba, ahol a válogatott játékosai is ott ültek, köztük nagy példaképem, Albert Flóri is, láttam ahogy elismerően forgatták a fejüket. Csodás érzés volt. Egyszer egy győri SZÚR-on pedig szereztem egy gyönyörű gólt csukafejessel, hatalmas előrevetődés után, azt sem felejtem soha. Természetesen végtelenül buta ember lennék, ha kettőnk tehetségét összehasonlítanám, de azért én is játszottam a Fradi-ifiben, volt némi érzékem a játékhoz. A kérdésre visszatérve: bár régen erősebb volt az NB I, de most is dicsőség gólt szerezni a bajnokságban, a labda most is ugyanúgy gömbölyű.

Melyik az élvezhetőbb: ha Balázs Zsolt énekel vagy ha Aradszky László focizik?

Balázs Zsolt: Erre nagyon könnyű válaszolni, egyértelműen a második! Azt senkinek nem kívánom, hogy azt hallgassa, ahogy én énekelek…(nevet)

Aradszky László: Őszintén szólva, nem tudom, Bazsónak milyen az énekhangja, de azt tudom – mert már próbáltam korábban rávenni –, hogy sajnos nem vállalna velem egy duettet. Noha engem nagypapaként nagyon inspirál egy ilyen lehetőség, még bízom benne, hogy sikerül egyszer meggyőznöm róla, mert jó móka lenne. Csak annyit kívánok neki, hogy legalább annyi szeretetet kapjon a futballpályán, mint én kaptam énekesként, mert akkor nagyon boldog lesz!

Interjú: Bodnár Zalán – fourfourtwo.hu

 

2 hozzászólás

  1. balogárpi

    2013. április 28. vasárnap at 10:49

    Kicsi a világ, kicsi az ország. (Nem gondoltam, hogy rokonok, de meglepve mégsem vagyok.)
    Ha jól meggondolom, szórakoztatóipar ez is, az is. :D

  2. KecskemetiZONA

    2013. április 28. vasárnap at 12:21

    nbcee szerkesztésében érdekes kvíz játék olvasható a “Lila ködön”, melyben az énekes nagypapa is szerepel.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..