kesport.hu

KTE-Altoterra: döntő szituációkban remegtek meg a kezek – képekkel

Szoros első félidő után elhúzott a Lajosmizse, s már nem sikerült visszakapaszkodnia a lila-fehéreknek. A vége egygólos vendéggyőzelem lett.

– Az az igazság, hogy persze én vagyok az edző, enyém is a felelősség, de meg kell említenem, hogy autodidakta módon edzünk – kezdte elkeseredetten Kopornyik Zsolt, a KTE-Altoterra trénere az edzői értékelést. – Egyszerűen elképesztő, hogy az elmúlt három hétben csak az Ózd ellen tudtunk normálisan edzeni, utána úgy kell beimádkozni egyes játékosokat, hogy jelenjenek meg edzésen. Nyilván ebből nem fog semmi kisülni, amíg ez nem változik meg, addig sansztalanok vagyunk. A számunkra nagyon fontos, alsóházi meccseken elmaradnak azok az egyéni teljesítmények, amelyekre számítanánk. A mi csapatunknak ez luxus, nem bírjuk el ezt a plusz terhet. Téthelyzetben egyszerűen leblokkolunk, nagyon szomorú vagyok, nem is tudok most ennél többet mondani.

KTE-Altoterra – Primavera Mizse KC 26-27 (10-11)
Messzi István Sportcsarnok, 600 néző

KTE-Altoterra: Sipos (k), Varsandán Á. 2, Erdős -, Benke 3, Lókodi 10, Talmácsi 1, Miss 7, Tarjányi -, Stock 1, Gyárfás -, Nagy L. -, Fehér (k), Petrik Varga 1, Kriskó 1, Ledacs-Kis -, Horváth A. -.

Edző: Kopornyik Zsolt

Hozzászólások

  1. egyszurkolo

    2013. november 25. hétfő at 19:10

    Azért a dologhoz az is hozzátartozik, hogy az eljövendölt kecskeméti nevelésű játékosokra épülő csapat tagjai még iskolába járnak, illetve iskolába kellene járniuk. Tudom, a kézilabdában elfogadhatatlan, hogy egy sportoló ne áldozza fel az életét a sportért… De ez a kecskeméti “utánpótlás” miért is hagyna fel egyéb kötelezettségeivel? Azért kellene minden más elé helyezniük ezt a kecskeméti csapatot, mert itt számítanak rájuk? Áldozzák fel például a tanulmányaikat azért, hogy a frissen igazolt játékosok mögött, a kispadon sorakozzanak fel? Még ha fizetést kapnának, akkor talán el lehetne tölük várni pl az edzésen való megjelenést. Az alap koncepció szerint főként rájuk épült volna a csapat, úgy tudom. Az a szerencse, hogy ezek a srácok szeretik ezt a sportot, és vállalják azt, hogy javarészt háttérbe vannak szorítva. Lehet itt beszélni az eredményességre való törekvésről is, de ha igazolások helyett az az utánpótlás csapat játszana, akiknek ez “meg lett ígérve”, akkor legrosszabb esetben is 3 helyett 0 pont szerepelne a csapat neve mellett a tabellán. A szakmai stábnak örülnie kellene, hogy ha nem is minden edzésen, de ott vannak és próbálnak bekerülni abba a csapatba, amit igazából nekik kellene alkotni, és hogy ezek a srácok nem hagyták ott őket, ilyen körülmények, feltételek mellett. NB1/b ide vagy oda…
    Minden elismerésem a fiataloknak, bárki bármit mond, ők megérdemlik a dícséretet.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..