kesport.hu

Ujhidy: Biztató az összefogás a SOSZ körül

Ujhidy Tiborral beszélgettünk, aki legrégebbi tagja a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) elnökségének, két cikluson keresztül alelnöke is volt. Apropóját adta a találkozónak, hogy jelentős és pozitív változásokon ment át az elmúlt másfél évben a szervezet.

Melyek ezek a változások?

Érdekképviseleti szervként jött létre a rendszerváltás környékén a SOSZ. Ekkor már érezhető volt országosan és Kecskeméten is, hogy sok állami cég nem, vagy szerényebben támogatja tovább a sportegyesületeket. Akkor még 13 nagy klub volt. Időszakonként a politika jelentősen változtatta a szervezet megítélését, amely rontotta stabilitását a működésének. 2015. decemberében mind vezetésében, mind szervezetében megújult a SOSZ. Dr. Deutsch Tamás személyében egy országos és egyesületi sportügyekben is rendkívül jártás, agilis elnök került a szervezet élére. Új alapszabály, néhány régi tag bevonásával egy új elnökség, jól szervezett és képzett központi irodai apparátus, nagyívű célok a kis és közepes klubok támogatására, naprakész és színvonalas kommunikáció kialakítására, amely minden elemében a megújulás felé vezetett. Mára az ország legnagyobb érdekképviseleti szervezetének, a SOSZ-nak 290 tagszervezete van, és ez a szám drasztikusan és folyamatosan növekszik.

Hogy érzik magukat a kecskeméti sportegyesületek 2017-ben?

Köszönik a kérdést, most a beszámolók és tervezés időszaka van, közgyűlések előtt állunk, így elég mozgalmasak a mindennapok. Úgy gondolom, hogy jelenleg nagyon felemás a városi sportágak, sportszervezetek helyzete. Bizonyos területeken nagyon komoly pénzek vannak, és ez örömteli – ez különösen a TAO-s sportágakra jellemző -, viszont a többiek háttérbe szorultak. Tavaly 27 millió forintot osztottak szét 70 sportegyesület között, ám ezt igazságosan megtenni lehetetlen. Most 10 millió forinttal megemelték ezt az összeget, várhatóan ez jelent valamit, de még így is nagyon szerénynek mondható ennyi támogatás ennyi sportegyesületre lebontva.

És mi a helyzet országos viszonylatban a kis és közepes egyesületekkel?

A SOSZ-nak elindult a Hiszek Benned programja, ami nagy népszerűségnek örvend. A Sportállamtitkársággal együttműködve 250 millió forintot osztottunk szét, amelyből 100 millió Ft megyei önkormányzatok kaptak a szabadidősport szervezetek támogatására. A kecskeméti, városi támogatás mellett, ez évben annak mintegy 40%-a érkezett a SOSZ javaslatára, ami közel 12 millió forint.

A Hiszek Benned és ehhez hasonló talentumprogramok Ön szerint tényleg segítséget nyújtanak olyan gyerekeknek, sportolóknak, akiknek a támogatás az egyetlen visszatartó erő, hogy fejlődjenek?

Szerintem igen. Miután klubonként különbözőek a nagyságrendek, így a támogatási összegek hasznosulása között is van különbség. A kicsi is segítség az utánpótlás-nevelésben, de nem old meg mindent. Az a baj, hogy a legtöbb helyen nagy az elmaradás. Ezt hirtelen egy támogatással megoldani nem lehet. Ha viszont ez rendszeressé válik, akkor ez egy komoly alap lehet, amire folyamatosan építhetnek a klubok. Sok tehetséggondozó, EU-s, de magyar pályázat is van, amelyre lehetne pályázni. Úgy látom, hogy a sportszervezetek zöme nem, vagy szerény mértékben él ezen lehetőségekkel.
Régóta dédelgetett álmom, a Szolgáltató SOSZ program beindítása is megtörtént. Ennek keretében – melynek menedzselésével megbíztak – nem csak anyagiakkal, de különféle ingyenes, vagy olcsóbb szolgáltatásokkal is segítjük a sportszervezeteket. A cégekkel, partnerekkel is egész más úgy tárgyalni üzleti alapon, ha szélesebb tömegű igény merül fel például sporteszközökre, vagy más szolgáltatásokra. Márpedig a klubok növekvő száma nagyobb igénnyel jár. Ezt a rést akarjuk kihasználni.

Az igények adottak, ahogyan a klubok is. Mi a garancia, hogy ez a fejlődés jó úton van?

Sem helyben, sem országosan nem vagyunk biztonságban. Az egy dolog, hogy egy egyesület mennyi pénzt kap egy évben. Az sokkal fontosabb, hogy ez a támogatás mennyire kiszámítható. Úgy nem lehet sportszakmai nevelő munkát végezni, hogy egyik évben nagyon dolgozom, mert van miből, a következő évben pedig nem dolgozom, mert nincs támogatás. A szponzori háttér nem stabil a legtöbb magyar klubnál. Ugyanakkor nincs olyan tömegsport bázis, amely segíthetné a klubok anyagi helyzetét is. A sport és az üzlet gyerekcipőben jár a világ más részéhez képest.
Sajnos sokan nem gondolkodnak hosszú távra, pedig máshogy nem lehet. Nem minden lépésünkkel keresünk pénzt, sőt esetenként be kell fektetni ha pénzt nem is, de munkát igen. Egy stabil klub kialakításánál nagyon fontos a tudatos építkezés. Ahhoz hogy a jövőben gyümölcsöző és támogató kapcsolatok jöjjenek létre, félre kell tenni azt a nézőpontot, hogy azonnal hogyan lesz több pénze a klubnak egy-egy előremutató döntéssel, lépéssel.
A SOSZ éppen ezeket a problémákat igyekszik megoldani, amikor anyagi, szakmai segítséget nyújt tagszervezetinek. Nincs mese, sportvezetőink gondolkodásának, szakmai munkájának is jelentősen meg kell változni. Kiváló a kapcsolat a Sportállamtitkársággal, melyet jelez az is, hogy idén akár 3-4-szeresére is nőhet a Hiszek Benned program anyagi lehetősége. Óriási érdeklődés mellet országos konferenciákat szervezünk, amelyben mind a NAV-val, mind más országos sportszakmai szervezetekkel érezhetőn egyre szorosabb a kapcsolat. Ez a SOSZ köré csoportosuló összefogás nagyon is biztató az ország sportja szempontjából.

Pedig ezek tényleg lassú folyamatok, hiszen nem gondolnám, hogy minden egyesületbe lapátolják be a pénzt az ablakon. Nem morzsolódnak le azok a szakemberek, versenyzők, akik nem tudnak megélni, szakmailag fejlődni az adott kereteken belül?

Szerencsére sokan vannak még olyan „elvetemültek”, akik együtt akarnak dolgozni egymásért, a klubjukért, saját magukért. Bizonytalan a versenysportolók helyzete is, hiszen jelenleg csak a legjobbak tudnak a sportból megélni. Nem egy hálás feladat sportvezetőnek lenni, különösen, ha társadalmi munkában tudja csak ezt a munkáját végezni. Kevesen mernek egzisztenciát tenni rá. A baj ott kezdődik, hogy akit egzisztenciális okok miatt elvesztett már egyszer a sport, azt szinte lehetetlen visszahozni.

Kell-e azon aggódni, hogy a következő generáció vajon milyen sportoktatásban részesül?

Megfordítanám a dolgot. Mi sem lehetünk biztosak abban, hogy a gyerekek az első néhány alkalom után nem gondolják-e meg magukat, és szülői asszisztálással hagyják abba az edzéseket. A sportban folytatott utánpótlásnevelés egy csodálatos „társasjáték”, hiszen a gyermekeink személyisége úgy tud játékos formában fejlődni, hogy közben fizikailag, mentálisan, közösségi gondolkodásban erősödik. Ezeket a dolgokat nem lehet könyvből megtanítani. Önkormányzat, sportszervezet, edző, versenyző, de leginkább szülői összefogás kell hozzá. Ha ebből hiányzik egy elem is, már sokkal nehezebb a sportoktatás.
A szerény sporttámogatás, szponzoráció és mecenatúra eredménye, hogy kinevelünk tehetséges sportolókat Kecskeméten akár a sportiskolában, akár a klubokban, akik utána helyben nem tudják kamatoztatni a megszerzett tudást, ezért más városokba igazolnak. Persze fontos az utánpótlásnevelés tömegesítése is, de mellette az élsportolók kinevelése is.
Magamat mindig is nem elsősorban sportegyesületi vezetőnek, hanem nagyobb közösségek, érdekképviseletek szószólójának, aktivistájának tartottam. Azon leszek, hogy az említett társasjátékban, ahogyan az elmúlt 30 évben is, anyagi és szolgáltatási téren, a SOSZ adta fokozott lehetőségekkel együtt, minél többet tudjak segíteni a kecskeméti sportszervezeteknek.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás