kesport.hu

HÉP-KRC: Keresik az új edzőt, a szakmai igazgató már megvan

Korábban elsőként portálunk adott hírt róla, hogy nem Gyurkó Sándor lesz a következő esztendőben a kecskeméti férfi röplabdázók vezetőedzője. Azóta újabb információk láttak napvilágot.

A KTV keddi Sportmagazinjában Hoffer Zoltán, a HÉP-Kecskeméti Röplabda Club ügyvezetője volt a meghívott vendég az ifjúságiak országos bajnoki címe kapcsán, de természetesen a felnőttekről is szó esett.

Hoffer bejelentette, hogy Karagics Mátyást nevezték ki a következő évre szakmai igazgatónak, így a felnőtt csapat edzéseit, és a fiatalabb korosztályok munkáját is felügyeli majd. A vezetőedző kilétét azonban még mindig kérdőjelek övezik, és az sem kizárt, hogy külföldi szakember ülhet majd le a csapathoz.

8 hozzászólás

  1. aszabopista

    2017. május 24. szerda at 21:00

    Huhh… Furcsa, hogy a legsikeresebb kecskeméti/megyei sportágban ilyesmi megtörténhet. Azt hittem, hogy a kecskeméti röplabdát nem lehet szétverni, de sajnos ez is feldereng lehetőségként. Ami azért is szomorú, mert a többi labdás sportág aktivistái sokat tettek ezért, de hogy a támogató/vezető/tulajdonos belülről bomlassza a közösséget, azt utoljára a Fradinál láttam. Nincs költségvetés, a csapat fiatal, már a neveket is alig lehet megjegyezni, akkora itt a jövés-menés, így is sikerült a kupában a Kaposvárt megverve a 3. helyet megszerezni, de az edző nem érdemli meg, hogy kirúgják, csak a megalázás az ő része? És a köszönöm???
    Névtől függetlenül nem ezt érdemli egy edző! Eddig ez nem volt divat a kecskeméti röplabdában, nem is kellene bevezetni. Mert egyszer csak már röplabda sem lesz – mégis ezek után egy edző, vagy játékos mire számíthat?
    És az a pár, megmaradt néző/rajongó?

  2. KecskemetiZONA

    2017. május 25. csütörtök at 07:29

    Bizony, a Dunszt Frici bá’ halálát követő időszakról is lehetne egy bestseller tanulmányt írni. Engem nem hoztak különösebben izgalomba a hasonló kirúgásaim, benne van a pakliban, de most a legjobban összetartó közösség bomlásáról van szó. Gondolom a szétverésben való segédkezés nem a labdarúgás, rögbi, vízilabda sportágak aktivistáira értendő. Szomorú, hogy ilyen hangulat uralkodik a Messziben. És ez az állapot, a női kézilabda NBI-be jutásával csak fokozódhat. Nagy kérdés, a tömegsportos városvezetés az egyre gyarapodó problémákkal miként tud megbirkózni. Forró/ngó/ nyár várható.

  3. jambor

    2017. május 25. csütörtök at 11:57

    Bocsánat, de én nem értem ezt a labdás-sportág dolgot. És hogy ne maradjon bennem kérdőjel (mert el nem tudom képzelni, hogy a többi labdás sportág (szűkítsük, ha jól értem kézi- és kosár) aktivistái mivel tudnak ártani és miért is tennék) hogy kapcsolódik a férfi röplabdához. Csak azért fontos ezt tisztázni, hogy nem homályos (vagy csak nekem nem világos) félmondatok esetleg félreértéshez vezessenek. Segítsetek.

    • aszabopista

      2017. május 25. csütörtök at 20:23

      Érdekes, más nem zavar? A többi ok?
      Lehet, kicsit általánosítottam, de akkor most pontosítok: terem labda játékokra gondoltam.
      És egy konkrétum: miért nem lehet a meccsekre kirakni olyan molinókat, amelyeken látszik, hogy melyik évben a felnőtt (ne adj’ Isten az utánpótlás) csapat milyen sikereket ért el? Mondjuk 2017 MK bronz. Én ezt sérelmezem, mert erre büszkének kellene lennünk. Meg mondjuk a nemzetközi szereplésekre – bár rövidek voltak, de legalább voltak! Ja, hogy a többi sportág ilyet nem tud kirakni (max 3 db-ot)?
      És még sorolhatnám. Nagyon furcsán mérik és ismerik el a sportsikereket ebben a városban.
      És itt vissza is kanyarodnék az első mondatomra.

  4. jambor

    2017. május 25. csütörtök at 21:22

    Engem kérem nem zavar semmi, névvel írtam, hogy világos legyen a kézilabdához való kötődésem. Továbbra sem értem, hogy jön ide a többi labdás sport, de értem az indulatot, ugyanakkor szerintem a molinók kihelyezéséhez semmi közünk. Talán nem szerencsés a sportágak összehasonlítása – ez felesleges feszültséget szít.

  5. adamikzoli

    2017. május 26. péntek at 09:08

    Szerintem az a baj, hogy senki nem vállalja fel, hogy őszintén beszéljen a dolgokról. Mert a példa kedvéért leírható, hogy támogatunk sok pénzzel X sportágat, mert a meccsein ezer ember szurkol és jól érzi magát. Y-ont nem mert 100 ember van kint és a konkurencia sem acélos. Leírhatjuk, hogy a sport az, hogy vásárolunk egy rakás játékost, akinek köze nincs a városhoz, utána a nézőszámra vagy valami másra hivatkozva fáradunk a városhoz pénzt kunyerálni. Ez is lehet. Rengeteg szempont van, amelyeknek tudunk híveket szerezni. Én a röplabda védelmében azt jónak tartom, hogy saját nevelésből tudnak folyamatosan fenn maradni ( más kérdés hogy jóval könnyebb a dolguk mint kosár-kézi fociban). Nem könnyű ez. Mint kecskeméti azt gondolom jónak, hogy a saját tehetségeinket helyezzük előtérbe, a megvásárolt cirkusznál meg döntsük el melyik mellé teszi le a város a voksát. Nem kerülne többe mint amennyit most költünk a sportra, csak helyre állna.

  6. jambor

    2017. május 26. péntek at 10:00

    Nagyjából hasonlóképpen látjuk a dolgokat és időnként érdemes hozzányúlni a témához, hogy kit és milyen alapon támogat a város. Természetesen mindenki védi és sajátos szemszögből vizsgálja a saját sportágát, ami rendben is van, hiszen mi másért kardoskodna mindenki, mint kedvenc sportjáért.

    Az őszinte beszédre tényleg szükség van, noha olykor úgy érzem, hasztalanul elpuffan a légüres térben. Nem könnyű ma szponzornak lenni. Hogy maradjunk a példáknál: rábeszéltem egy kedves gyerekkori barátomat, karolja fel a KSE-ügy óta -hogy fogalmazzak – kevéssé kedvelt férfi kézilabdát és becsületére legyen mondva, első szóra jött és segített. Nem, nem csak ígéretekkel, hanem pénzzel, eszközökkel és lehetne sorolni. Három éve történt mindez, amikor épp csak lábra kapott a férfi kézilabda. Ebben a három évben azonban nemhogy senki nem rázott kezet vele, inkább gyanakodva méregették – és természetesen senki nem állt mellé. Eddig tartott az ereje és a türelme. A letett szponzori forint mellé nem érkezett másik. A női kézi egyébként – tudomásom szerint – hasonló gondokkal küzdött, a szponzori forint mellé kevés segítség érkezett. El kell ismerni, hogy megcsinálták, odaértek, fent vannak a legmagasabb osztályban.

    Rendjén van ez így?

    Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy a városnak nem dolga eltartani egy klubot, korábban megtette sokszor, de fontos, hogy egy klub meg tudjon állni a lábán, különben csak lélegeztetőgépen lesz és az sehová sem vezet. Tehát nem lehet csak a városra mutogatni, ha egy klub évről-évre a túlélésért küzd.

    Ami az utánpótlást illeti: a KTE-Kisokos jelenlegi keretében Gyárfás, Csúzi, Berkes, Bencsik (és hosszan sorolhatnám még) kecskemétiek, itt is nevelkedtek; a keret tagjai és játéklehetőséget is kapnak – de vajon ez számít a nézőnek, szurkolónak – vagy bárkinek?

    De a sportágak tartsanak össze, mindegy, hogy labdás vagy nem labdás, csak így lehet erős a kecskeméti sport.

  7. Wolf

    2017. május 26. péntek at 15:09

    Igen. Egy városnak csak egy Meré szt,egy Ivkovics családot kell eltartani hogy csak a legköltségesebb személyekről beszéljek. A szülők meg fizetik a tagdíjat,mert beveszik hogy a gyerekük számít majd valamit…

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés

Hozzászólás