kesport.hu

Ivkovics számára nehéz volt Wittmann búcsúja

A szövetségi kapitány beszélt a Kecskemét irányítójáról, és arról, hogy milyen jövő előtt áll a magyar válogatott, és vele együtt Kemal Karahodzics.

Sikeres évet zárt a magyar férfi kosárlabda válogatott 2017-ben. A mieink azok után, hogy makulátlan mérleggel tudták le az Eb-selejtezőket, a kolozsvári kontinenstornán 49 év után újra mérkőzést nyertek, sőt rögtön kettőt is, ami továbbjutást ért. A végállomást az ezüstérmes Szerbia jelentette. Ősszel megkezdődtek a vb-selejtezők is, Lengyelországban sokáig nekünk állt a zászló, de aztán vereség lett a vége. Koszovót viszont a papírformának megfelelően legyőztük Debrecenben. A bb1.hu interjúja Ivkovics Sztojannal.

Milyen volt az elmúlt év Sztojan Ivkovics számára?

– Úgy gondolom, sok minden történt 2017-ben, de az emberek Kolozsvárra és az Eb-re emlékeznek vissza legszívesebben, nem véletlenül, hiszen ez volt a csúcs, ott csúcsosodott ki a válogatott öt éves kitartó és alázatos munkája. Emberfeletti volt, amit a srácok letettek. Szakmailag kifejezetten örültem neki, hogy a felkészülésünk, mint mindig, most is jól sikerült. A nyáron két irányra fókuszáltunk: egyrészt az Eb-re, másrészt a fiataloknak sok meccset és sok lehetőséget igyekeztünk adni, hiszen rájuk építjük a jövőt.

Érdekes, amit mond, mert a nyáron pont a fiatalokat hiányolták az Eb-ről, a vb-selejtezőkön pedig inkább az idősebbeket.

– Szerintem ez teljesen normális. A magyar kosárlabda-társadalom elég nagy, a válogatott sikerében ennek a társadalomnak nagyon nagy szerepe van. Itt most nemcsak a játékosokra, a klubokra, a városokra, a szponzorokra, és azokra az emberekre gondolok, akik kitartottak a válogatott mellett, amikor nem volt TAO és nem volt reális esély a fejlődésre. Nyilvánvaló, hogy mint az élet minden részében, itt is van ellenzék, amely egy egészséges dolog, ezek az emberek hangosak, és engem motiválnak. Nem jó, ha az ember ellenzék nélkül működik, mert ők is ugyanúgy segítik a továbblépésünket.

Kikre épít a fiatalok közül? Kik lehetnek a jövő emberei? Váradi? Benke? Allen?

– Szerintem ez már látszott a nyáron is, a fiatalok is pontosan tudják, hogy kikről van szó, nagyon el kell valamit rontaniuk, hogy ne kapják meg továbbra is a lehetőséget tőlem. Nem a pályán, a pályán kívül. A válogatott tagjai közül mindenki tudja, hogy jó pár évre előre megvan rajzolva a sorsa. Nagy meglepetések nincsenek.

Miért volt kötelező az idősebb játékosoknak akkor is menni a válogatotthoz, ha köztudott volt, hogy visszavonulnak a nemzeti csapattól?

– Senkinek sem volt kötelező jönnie, ők maguk vállalták azt, hogy így is jönnek. Ezek a játékosok egytől egyig olyan példaképek, akikkel nem találkoztam még a magyar sportban, de a közéletben sem. Nyilván fontos a búcsú, és jár is nekik a pályafutásukhoz méltó lezárás.

Wittmann búcsúja például egészen szépre sikerült Debrecenben…

– Számomra nagyon nehéz volt a búcsú Wittmanntól, mint ahogy a többiektől is az lesz. Én úgy gondolom, hogy őket csak a hentesek nem tudják használni a kosárlabda pályán, nagyon sajnálom, hogy nem futottak be még nagyobb karriert a pályafutásuk során.

Kijuthatunk a kínai vb-re?

– Mint minden sportolónak, nekünk is a lehető legmagasabbak a céljaink, de azért azt tudni kell, hogy ennek sok realitása nincs. Örülni fogok, ha a fiatal játékosok élnek a lehetőséggel, de nem szabad rájuk túl nagy terhet pakolni, mert ha öt évvel ezelőtt terhet tettünk volna arra a generációra, akkor nem értük volna most el ezt a sikert. De nem akarom megkerülni a kérdést, ebből a csoportból tovább kell jutni.

Az Eb-re azért valamivel talán könnyebb volt kijutni, hiszen a FIBA nemrég megemelte a résztvevő csapatok létszámát.

– Valóban nyolc hellyel több van, mint korábban, de ha jól emlékszem, nem az én érámban kezdődött a létszámbővítés. Mindenki tudja, hogy ez azért lett, mert a nagy Oroszország, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlott, melyekből egy tucat új válogatott lett. Ma már ott tartunk, hogy a skandináv- és brit államok, Svájc, és még sorolhatnám tovább a sort, sokkal komolyabban veszik a kosárlabdát, szinte mindegyiküknek van már NBA-játékosa, igazi nagyhatalmak lettek. Szerintem sokkal nehezebb most kijutni, ha már kint vagy, könnyebb ott nyerni egy meccset, a második viszont már bravúr kategóriának számít. Ezért isvolt komoly a nyári teljesítmény.

A válogatottnál kardinális kérdés a honosított szerepe. Februártól már Govens és Karahodzsicsis alternatíva lehet, kire számít majd a következő vb-selejtezőkön?

– Először is tegyünk végre pontot a Kane-ügyre. Az ő honosításával kapcsolatban született egy hároméves szerződés. Minden előzetes információ szerint úgy volt, hogy Hanga Ádám nem lesz ott az Eb-n, így abban állapodtam meg Kane-nel, hogy nagy szükségünk van rá. Értelemszerűen, ha Hanga van, akkor őt nem neveztük volna, hiszen azon a poszton Perl Zoli „meg lett volna fojtva”, ha Hanga, Vojvoda és az amerikai is együtt szerepel. Márpedig Perl nagyon fontos számunkra, már az U20-as Eb-n is kiemelkedőt nyújtott, illetve utána a felnőttek között, a tavalyi selejtezőn, és most az Eb-n és a vb-selejtezőkön is. A külső sorban két extra mellett elég Perl, egy ilyen szintű magyar játékost pedig nem szabad megfojtani. Viszont a jövő szempontjából nagyon fontos lett volna, ha jött volna. Nem kellett volna hosszú időt itt lennie, nekem ez fájt a legjobban az egész történetben. De ezt a kérdést a szövetséggel közösen rövidre fogjuk zárni.

Karahodzsiccsal kapcsolatban azt kell megértenie mindenkinek, hogy az ő honosítását soha nem kértem volna csak azért, hogy legyen a magyar válogatott erőssége, mert ő nem jobb játékos, mint Csorvási Milán vagy Tóth Ádám, igaz rosszabb sem. Viszont, ha honosítani kell, akkor csak jobbak jöhetnek szóba. „Kemo” magánemberként folyamodott az állampolgárságért, nem pedig azért, mert a magyar válogatott kérte. Alázatával, hozzáállásával és magas fájdalomküszöbével egyébként teljesen megérdemelten tagja a válogatottnak, elég magasra tette a mércét, nem is lehet ezen a téren összehasonlítani őt és egy-két másik centertársát. Neki viszont semmi előnye nem született abból, hogy magyar válogatott lett.

Govens esete teljesen más. Nála a papírok rendben voltak a vb-selejtező alatt, csak az eskütétel hiányzott. Megismerte a rendszert, mi is őt, úgy éreztem, hogy mindkét oldalról pozitív tapasztalatok voltak. Biztos, hogy megkapja majd az esélyt. Amint megtörténik a Kane-ügy lezárása, át fogjuk gondolni a honosított kérdést, és a vb-felkészülés alatt a legjobb megoldást fogjuk választani, ki fog alakulni egy kép a jövőről. Nagyon sok múlik majd a legjobb magyar játékostól,Hanga Ádámtól, hogy ő mikor akarja „nyugdíjazni magát” a válogatottban, hiszen neki eddig is nagyon fontos szerepe volt a sikerekben.

Mit szól a nemzetközi csapataink szerepléséhez?

– Ezúton is gratulálok, és köszönöm a kluboknak, a városoknak, az önkormányzatoknak és a szponzoroknak, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy amíg a válogatott nem méltó módon szerepelt Európában, addig a klubok tartották a frontot a nemzetközi porondon, illetve a hitet a játékosokban. Mi igyekszünk mindenben segíteni a továbbiakban is a csapatok munkáját, úgy gondolom, hogy tőlünk mindig normális állapotban kapták vissza a játékosokat.

Megváltozott a Magyar Kupa nyolcas döntőjének időpontja. Ez mennyiben érinti a válogatottat?

– Számunkra sokkal jobb lett volna, ha szombaton lett volna a kupa döntője, de a tévé miatt ezt nem lehetett. Vannak szabályok Európában is, ehhez alkalmazkodik mindenki, a többi válogatott sem tud ilyenkor edzeni, ez abszolút normális. Egy alakulófélben lévő nemzeti csapat számára minden nap fontos.

Mit szól ahhoz, hogy a sportújságírók rangos év végi szavazásán Hanga Ádám, ön és a magyar válogatott is jelölést kapott a kosárlabda sportágból?

– Hanga sportágunk legnépszerűbb játékosa, aki hétről hétre topbajnokságban szerepel, topjátékos, csak magának köszönheti a jelölést. Úgy gondolom, a válogatott a játékosok hozzáállása, munkássága és eredményessége miatt szerepel a csapat kategória legjobbjai között. Én pedig köszönöm a játékosoknak, az MKOSZ-nek és annak a nagyon sok láthatatlan embernek, akik összefogtak, együtt dolgoztak, és egy úton haladtak velem, velünk, mert ez ennek az egésznek az eredménye. Ez nem nekem szól, hanem annak a nagyon sok magyar embernek, aki hitt bennünk, és velünk együtt élt. Számomra a legtöbbet az jelentette, amit Romániában és utána kaptam. Ez a legnagyobb díj, nekem ennél nagyobb kitüntetés, elismerés nem kell. Erről kell, hogy szóljon a kosárlabda. Ezúton is szeretnék boldog újévet, és sok sikert kívánni mindenkinek.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés