kesport.hu

Gereben Lívia: Még mindig nem fogtuk fel a csodát

Tóth Zsombor / MKOSZ

A játékos még a legmerészebb álmaiban sem gondolt az MVP-címre. Döcögős volt a hazaút, szinte minden benzinkútnál megállt a busz.

Az Atomerőmű KSC Szekszárd a Sopron 66-64-es legyőzésével története során először megnyerte a Killik László Női Magyar Kupát. A torna MVP-je a tizennyolc esztendős Gereben Lívia lett, aki három mérkőzésen 10 pontot, 2.3 lepattanót, 1.7 gólpasszt és 13.7-es indexmutatót átlagolt – vele beszélgetett a BB1.hu.

Több, mint huszonnégy óra leforgása alatt már valamennyire tudatosult Önökben, hogy mit vittek véghez?

-Azt beszéltük a többiekkel, hogy még mindig nem fogtuk fel ezt a csodát. Ez tényleg hihetetlen. Már azzal is történelmet írtunk, hogy bejutottunk a döntőbe, de az, hogy a Sopront a saját pályáján győztük le, nem kis dolog, főleg úgy, hogy ők bejutottak az Euroliga Final Fourjába.

Belülről hogy élte meg a finálét? Mit gondol, mi döntött?

-A védekezés volt az egyik kulcs, hiszen egy csapatot hazai pályán nagyon nehéz hatvan pont alatt tartani, főleg a Sopront, amely kiváló játékosokkal rendelkezik. A másik fontos tényező az volt, hogy a Sopron egyik mérkőzése sem volt szoros, a mieink pedig igen, úgyhogy belejöttünk a ritmusba. Nekik ez nem sikerült, hiszen minden találkozójuk sima volt. Ami még döntő lehetett, hogy jobban funkcionáltunk csapatként, jobban voltunk együtt a pályán.

Zseljko Djokics azt nyilatkozta, hogy az utolsó percekben jobban izzadt, mintha szaunában lett volna. Ez belülről is érezhető volt?

-Megmondom őszintén, nem. Lehet, hogy Zseljko így érezte, de ezt felénk nem mutatta. Egymásra és a szurkolóinkra figyeltünk. Amikor egy ilyen szoros mérkőzésen a pályán vagyok, egyáltalán nem izgulok, viszont ha a padon vagy a nézőtéren foglalok helyet, nem tudom nézni a meccset. Szerencsére ez most is így volt. Végig négy-öt ponttal vezettünk, bíztam a csapatban. Sara Krnjics is bedobta az utolsó két büntetőt, ennek így kellett lennie.

Mekkora ünneplés volt?

-A hazaút elég döcögős volt, már a buszon elkezdődött az iszogatás, szinte minden benzinkútnál meg kellett állnunk. Amikor hazaértünk, kinyitottak miattunk egy sörözőt, ahol a szurkolók zászlókkal és görögtüzekkel vártak. Kettős érzések voltak bennem, hiszen nagyon örültem a kupagyőzelemnek és extázisban voltam, a lábaim azonban nagyon fáradtak voltak. Negyed négy körül hazamentem, de voltak, akik tovább maradtak.

Nem sokan mondhatják el magukról tizennyolc évesen azt, hogy kupagyőztesek, azt meg pláne nem, hogy egy ilyen rangos torna MVP-címét is elhódították…

-Igazából ezt sem tudom még felfogni, óriási megtiszteltetés, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Rengeteget dolgozok Zseljko Djokiccsal és Borisz Maljkoviccsal, rengeteg egyéni képzésem van. Mindig mondják, hogy a munka kifizetődik – ez most is bebizonyosodott. Azt is meg kell említeni, hogy jó helyről jövök, Béres Timinél nevelkedtem és az anyukám is volt az edzőm, jó alapokat kaptam, főleg az akadémiától és anyától. Sokat köszönhetek nekik, hiszen a mai napig is fogják a kezemet és mindenben támogatnak.

Hova helyezné el a karrierjében a kupagyőzelmet és az MVP-címet?

-Mindenképpen a csúcsán. A tavalyi ezüstérem, amit a bajnokságban szereztünk, az is nagyon közel áll hozzám, de ez mégis csak egy arany, ez csillog a legszebben. Még utánpótlásban sem volt aranyérmem, nemhogy felnőttben.

Mekkora lökést adhat ez a siker a bajnokság hátralevő részére?

-Pont olyan játékosállománnyal rendelkezünk, hogy nem fog minket elhúzni, nem fogunk elmenni abba az irányba, hogy elbízzuk magunkat. Minden pillanatban csak erőt fogunk meríteni a győzelemből. Előre kell tekinteni, nem szabad a múlttal foglalkozni. Fontos számunkra a bajnokság, ott is vannak céljaink. Pár napig még ünnepelhetünk, utána viszont csak arra szabad felhasználnunk, hogy erőt merítsünk belőle.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés