kesport.hu

Forray Gábor kedvenc képei és történetei

Forray Gábort, a KTE-Duna Aszfalt vezetőedzőjét kértük arra, hogy gyűjtse össze kedvenc fotóit, és egyben meséljen is róluk.


1974-ben születtem és Székesfehérváron nőttem fel. Négyen vagyunk testvérek a családban, én vagyok a legidősebb, és az egyetlen fiú. Nagyon eleven és mozgékony gyerek voltam, sosem bírtam egy helyben maradni.


A 80-as évek elején készült ez a kép és a rajtam látható mez miatt kedvelem különösképpen. Mikor én gyerek voltam, akkor még nem lehetett kapni olyan sportmezeket, mint a mai világban. Viszonylag jómódúan éltünk a családommal, viszont a szüleimnek nagy erőfeszítésbe került ezt az Adidas pólót beszerezni. Nem véletlen piros-kék a szett rajtam, hiszen ezek a Videotonnak, a fehérvári focicsapatnak a színei. Nem látható, de a felsőm hátuljára édesanyám rávarrt egy 8-ast, hiszen ez a kedvenc számom, és mindig is ebben a mezszámban kosaraztam a későbbiekben. Ekkoriban viszont mindenáron futballista akartam lenni, pedig édesanyám korosztályos válogatott kosárlabdázó volt. Csak 14 éves korom környékén tértem át véglegesen a kosárlabdához.


Már kiskoromban hatalmas rajongója lettem a Videotonnak, ezért a szívemhez nagyon közel áll a híres csapatfotójuk. 11 éves voltam, mikor ez a csapat, amely számomra mindig is az etalon lesz, végrehajtotta a legendás UEFA-kupa menetelését 1985-ben. Sohasem fogom elfelejteni mikor az egész családdal ott voltunk a Sóstói Stadionban, és élőben láthattam a Real Madridot a Videoton ellen a döntőben. De nem csak az európai kupameccsekre, hanem a csapat összes bajnoki mérkőzésére kijártam édesapámmal. A mai napig nagy tisztelettel és örömmel köszöntöm a Videoton akkori tagját, Wittmann Gézát, amikor fia, Krisztián miatt kilátogat a meccseinkre.


A kosárlabdának köszönhetően a világ sok pontjára eljutottam, így a húszas éveimben Törökországba is. Az ELTE kosárcsapatában játszottam egyetemi éveim alatt, és Isztambulban, az Egyetemi Játékoknak nevezett rangos torna során készült ez a kép. Nehezen felismerhető, de balról a második vagyok én. A képen látható mind a négy úriemberrel együtt nőttem fel, sok-sok élmény köt hozzájuk. Mind fehérváriak, mint én és a mai napig jó barátaim. Ekkoriban nekünk a szórakozás állt az első helyen, és csak ezt követte a tanulás és a sport. Bevallom, ezelőtt 20-25 évvel senki sem gondolta volna rólunk, hogy egyszer benő a fejünk lágya és megkomolyodunk, mert az életnek a könnyebbik végét fogtuk meg. Mostanra viszont már mindannyian családapák, valamint komoly beosztásban dolgozó emberek vagyunk.


2005-ben érkeztem Kecskemétre és rögtön az első szezonomban meg is nyertük a Magyar Kupát. Ez volt az első komolyabb sikerem a karrierem kezdetén. Másodedzőként roppant büszke voltam arra, hogy tagja lehettem az akkori csapatnak. A döntőt Pakson rendezték és a papíron esélyesebb Atomerőmű SE ellen nyertünk egy végletekig kiélezett mérkőzésen. A szurkolókkal együtt amint hazaérkeztünk, a főtéren, a Városháza előtt ünnepeltük a sikert.


2007-ben a kecskeméti u20-as utánpótlás gárda vezetőedzőjeként lettem országos bajnok. Ez volt a város történetének első u20-as utánpótlás-bajnokcsapata. Mérföldkő volt ez a siker számomra, mert a 6 utánpótlásban elért bajnoki címem közül ekkor született meg az első. Több olyan játékost is irányítottam, akikből később NB1-es játékos lett. Az elődöntőben a Hanga Ádám – Keller Ákos duóval felálló Albacompot vertük meg, majd a döntőben szintén több mára már elismert felnőtt játékost szerepeltető Zalaegerszeg ellen diadalmaskodtunk. Ezt követően ismét aranyérmesek lettünk, majd egy második helyezés is a csapat nevéhez fűződik.


2012-ben az U23-as csapatunkkal is felértünk a csúcsra. Ebben az évben volt két éves az első lányom és már kint volt ő is a feleségemmel, Orsolyával együtt a lelátón. Nem tudatos, de tökéletesen szimbolikus kép, amint a kislányom az anyukája nyakába akasztja az aranyérmet, hiszen a feleségem támogatása nélkül most nem tartanék itt, ahol tartok. Rengeteg kitartásra volt szükségünk közösen, hiszen 10 évig szinte szabadnap nélkül dolgoztam. Az utánpótlás irányítása mellett ugyanis a felnőtt csapat edzői stábjának is tagja voltam, tehát amikor az egyik csapatnak pihenőnapja volt, akkor a másiknak volt meccse vagy edzése, és így fordítva.


2015-ben rendezték a B-divíziós U20-as utánpótlás Európa-bajnokságot Székesfehérváron. Pór Péterrel együtt és ez volt az első munkánk a korosztályos válogatott élén. Szintén felejthetetlen élmény, hiszen egy jól sikerült tornán Montenegró csapatát egy utolsó másodperces kosárral drámai csatában legyőzve harmadikok lettünk, és feljutottunk az A-divízióba. A képen megtalálható többek között Perl Zoltán, Váradi Benedek vagy Benke Szilárd jelenlegi felnőtt válogatottak. Büszke vagyok arra, hogy ezekkel a fiúkkal dolgozhattam együtt.


2012-ben megalakult a KTE-Duna Aszfalt, mellyel az első évben különböző okokból a másodosztályban indultunk. Rögtön feljutottunk viszont az NB1/A-ba, majd 2015-ben a képen látható csapattal a Magyar Kupában is és a bajnokságban is a Szolnok mögött ezüstérmesek lettünk. Pályafutásom során először játszhattam magyar bajnoki döntőt, mely úgyszintén sokat lendített edzői karrieremen.


A Magyar Kupa döntő előtti bevonuláskor készült ez a kép 2015-ben. Nem kell ecsetelni mekkora hatással van nem csak a karrieremre, de az egész életemre a mellettem látható Sztojan Ivkovics. Nagyon sokat tanultam tőle és nagyon büszke vagyok arra, hogy 2008-tól hosszú éveken keresztül sikerült kiérdemelnem, hogy mellette dolgozhassak. Mai napig kiváló a kapcsolatunk, többször kérem ki a tanácsát, hiszen Magyarország egyik legjobb edzőjéről van szó. Számomra igazi példakép.


Edzői pályafutásom meghatározó pillanatai közé tartoznak a felnőtt válogatott edzői stábjával és magával a csapattal együtt töltött idők. Egyik legnagyobb sikereim közé tartozik a 2017-es Európa-bajnokságra való kijutás. Az utolsó szolnoki selejtező meccs előtt csinálták rólunk ezt a képet. 5 éve dolgozunk együtt ezzel a stábbal, mindegyikőjük kiváló szakember, valamint remek ember. Ezen a meccsen eldőlt, hogy veretlenül jut ki magyar kosárlabda válogatott 18 évet követően a romániai Eb-re, és nem gondoltam volna, hogy ezt az élményt felül lehet múlni, de aztán elérkeztünk Kolozsvárra.


Nemcsak a kijutással írtunk történelmet, hanem azzal is, hogy 48 év elteltével a magyar válogatott ismét mérkőzést tudott nyerni Európa-bajnokságon. Csehország ellen sikerült végrehajtanunk ezt, és a meccset követően a csapattal, a helyszínen szurkoló magyarokkal, de talán lélekben az egész országgal együtt énekeltük a magyar himnuszt.


Egymást követték a felejthetetlen élmények, hiszen rögtön a következő meccsen a hazai Románia ellen játszottunk. Csordultig megtelt a csarnok több ezer román szurkolóval és a minket buzdító pár száz magyarral. Vojvoda Dávid vezetésével nyertünk, melynek köszönhetően eldőlt, hogy két győzelmünkkel továbbjutunk a csoportból. Külön öröm számomra, hogy a családom is kint volt Kolozsváron.


2005-ben ismerkedtem meg Kecskeméten a feleségemmel, Orsolyával. 2007. július. 7-én volt az esküvőnk. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen megkomolyodtam mellette, céljaim vannak, ambiciózus lettem és rengeteg támogatást kapok tőle. A legtöbb mérkőzésemen kint van, mondhatni ő a legnagyobb szurkolóm és kritikusom is egyben. Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki támogatja és segíti őt. Én nem tartom magamat sikeresnek, mert fiatal vagyok még ehhez a kijelentéshez, de már rengeteget köszönhetek a feleségemnek, mert nélküle nem jutottam volna el idáig.


Az egész élet értelme a család. Két kislányom van, a kisebbik Mira, aki 4 éves, a nagyobbik pedig Patrícia, 7 éves. Mindent a családom boldogságának rendelek alá, és mindennél fontosabb számomra a gyerekeim jövője. Rettentő hálás vagyok értük, és annak, hogy megteremtik nekem a stabil családi hátteret, hiszen ez is fontos, hogy az ember nyugodtan tudjon a munkájára koncentrálni.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés