kesport.hu

Nagysolymosi Tibor: Család, barátok, sport…élet!

“Nem kell mindenkiből versenyzőt nevelni. Az is rengeteget kap ettől a sportágtól, aki heti néhány alkalommal “csak úgy” edzésekre jár. Az egészség mellett a dzsúdó mozgáskoordinációt ad, egy jó kiállást, szépen formálja a testfelépítést és a szellemünkre is hat…” – vallja Nagysolymosi Tibor a kecskeméti dzsúdó egyik legismertebb alakja, aki fotóinterjú sorozatunk legújabb alanyaként magánéletébe is bepillantást engedett a Kesport olvasóinak.

Kecskeméten születtem, édesapám Nagysolymosi Sándor dzsúdóedző, édesanyám Gyenes Klára pedig testnevelőtanár. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy igazán nagy családban nőttem fel. Négyen vagyunk testvérek és noha a szüleim elváltak a családi egység továbbra is nagyon fontos szerepet töltött be az életünkben, minden alkalmat megragadunk, hogy együtt lehessünk, ott vagyunk egymás mellett a fontos pillanatokban, legyen szó szülinapról, esküvőről, keresztelőről, de a sima hétköznapokon is biztos, hogy legalább egyszer felhívjuk egymást.

A középiskolai tanulmányaimat először Kecskeméten, majd pedig Pakson végeztem, de a sportnak köszönhetően sok más helyszínen, versenyeken megfordultam, így az évek során igen nagy baráti társaságra tettem szert, akik szintén fontos szerepet töltenek be az életemben, nélkülünk én sem lennék ugyanaz.

A dzsúdó mellett sok sportágban kipróbáltam magam, ilyen volt például az úszás, a röplabda, a tenisz, de végül mégis a dzsúdó mellett tettem le a voksom, hiszen édesapám hatására ebben a közegben nőttünk fel egészen kicsi korunk óta. A terem volt a második otthonunk. Apukám volt az első edzőm, és valahogy úgy hozta az élet hogy az aktív sportolói pályafutásom végén ő lett az utolsó is.

Életem egyik legfontosabb szereplője Dóri, aki kosárlabda oktatóként vett részt azon a képzésen, ahol először találkoztunk három évvel ez előtt. Mára már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a feleségemnek nevezhetem.

Mindkettőnknek nagyon széles, kiterjedt baráti köre van, akikkel szeretjük aktívan tartani a kapcsolatot. Ezek a találkozások mára már a discok világa helyett inkább meghittebb, baráti összejövetekké váltak. Kifejezetten szeretjük a sütős-főzős kerti mulatságokat, ahol mindenkivel lehet egy jót beszélgetni, vagy felidézni a közös emlékeket.

Hatalmas élmény volt számomra a 34. születésnapom meglepetés bulija, amit Dóri szervezett meg nekem, ráadásul apukámat is beavatva egy tökéletes csellel csaltak el a helyszínre. Apukám ugyanis nagy rajongója a veterán autóknak, így előszeretettel jár trabanttal, ami viszont hajlamos leállni. Ezzel a problémával hívott fel a születésnapom napján, majd megkért, hogy a legközelebbi helyre toljuk be a lerobbant járművet. Ez speciel egy étterem udvara volt, ahová beugrottunk egy üdítőre a kemény munka után. Mondanom sem kell a különteremben ott várt szinte minden rokonom és barátom, hatalmas meglepetést és örömet okozva nekem ezzel.

Hatalmas élmény volt számomra a 34. születésnapom meglepetés bulija, amit Dóri szervezett meg nekem, ráadásul apukámat is beavatva egy tökéletes csellel csaltak el a helyszínre. Apukám ugyanis nagy rajongója a veterán autóknak, így előszeretettel jár trabanttal, ami viszont hajlamos leállni. Ezzel a problémával hívott fel a születésnapom napján, majd megkért, hogy a legközelebbi helyre toljuk be a lerobbant járművet. Ez speciel egy étterem udvara volt, ahová beugrottunk egy üdítőre a kemény munka után. Mondanom sem kell a különteremben ott várt szinte minden rokonom és barátom, hatalmas meglepetést és örömet okozva nekem ezzel.

Talán ezt kevesebben tudják rólam, de nagyon szeretek ezermesterkedni. A házunkban, ahol most élünk szinte minden szakmunkát magam oldottam meg, számomra nagyon jól eső érzés, ha a saját otthonom építgethetem. Ráadásul mindig hittem abban, hogy az embernek muszáj több lábon állni, így ez tölti ki az edzések melletti időmet.

Az aktív sporttól már visszavonultam, jelenleg édesapámmal együtt visszük a dzsúdóoktatást. Per pillanat nagyjából 150 gyerek tartozik a kezeim alá, előfordul, hogy egy-egy edzésen 40-en is vannak. Bár nagyon büszke vagyok az aktív sportolói pályafutásom alatt elért erdeményeimre, de nem gondolom, hogy a jó edzőséghez kiemelkedő pályafutás kell. Sőt, a szakmai tudás mellett legalább ilyen fontos a pedagógusi képzettség és szemlélet, a gyerekek szeretete. Szintén fontos, hogy nem kell mindenkiből versenyzőt nevelni. Az is rengeteget kap ettől a sportágtól, aki heti néhány alkalommal “csak úgy” edzésekre jár. Az egészség mellett a dzsúdó mozgáskoordinációt ad, egy jó kiállást, szépen formálja a testfelépítést és a szellemünkre is hat, fokozza a figyelmet és a koncentrációkészséget, ami ebben a folyamatosan változó világban nagyon fontos a fiatalok számára.

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés