kesport.hu

Magasság és mélység jellemezte a Scoregoalt idén – évértékelő

A Scoregoal Kecskeméti Futsal Club az NB II. keleti-csoportjának nyolcadik helyezését érte el. A klub ügyvezető-tulajdonosát, dr. Vercz Tamást kértük, hogy értékelje a 2017/2018-as szezont.

Milyen elvárásokkal vágtak neki a szezonnak, és hogyan értékelné az évet?

– Egy nagyon erős kerettel álltunk neki az évadnak, nagyon jó igazolásokat hajtottunk végre az elmúlt nyáron, és 14-15 nagyravágyó, nagy álmokat dédelgető játékossal kezdhettük meg a bajnoki évadot. Készen állt a csapat arra is, hogy az idei NBII. sokkal erősebb volt, mint a tavalyi. Hogy milyen erős csoportban játszottunk, az azt is mutatja, hogy a végső bajnok Csömör osztályozón kiejtette a Ferencváros csapatát, és feljutott az első osztályba. Ettől függetlenül nagyon jól indult az évünk, szép sikereket értünk el a felkészülés során is, ezért mindenki nagyon bizakodóan várta a szezont. Ezt követően értek minket pofonok, amik emlékeztettek minket arra, hogy ne szálljunk el. Szezon közben aztán munkahelyi elfoglaltságok, illetve személyes problémák miatt néhányan elhagyták a klubot, ez pedig megnehezítette a mindenkori edzőnek a feladatát. Ebben az időszakban nem is jöttek úgy az eredmények, ahogy várhattuk volna, és nem sikerült bejutnunk a felsőházba. Emellett azért szép sikerélményeink is voltak, hiszen például a feljutó Csömör csapatát hazai pályán sikerült megvernünk. Nagyon nagy hegyeket, és nagyon nagy völgyeket élt meg a csapat, de összességében a tabella alapján kissé gyenge szezon van a hátunk mögött.

Elégedetlen a csapattal, és kudarcként élte meg a szezont?

– Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy nem vagyok elégedett. Aki látta, hogy mit éltünk át év közben, illetve milyen akadályok érték a csapatot, az nem mondaná erre a szezonra, hogy teljes kudarc az elért eredmény. Nem is kudarc, nem is csalódás, sokkal inkább tanulás volt számunkra az évad. El kellett fogadnunk, hogy a kezdeti 15 játékosból csak 8 maradt, ez pedig bármelyik csapatot padlóra vágta volna. Viszont a maradó embereink küzdöttek és becsülettel végig hajtották az évet, amely most a nyolcadik helyre volt elég.

Mik lehetnek a célok jövőre?

– Megtanultuk azt is az elmúlt szezon után, hogy finomabban kell megfogalmaznunk a vágyainkat. Elsődleges célunk mindenképpen az lesz, hogy az idei évvel ellentétben, jövőre bejussunk a felsőházba. Ha pedig sikerülne a legjobb 6 csapat közé bejutni, akkor onnantól kezdve már bármi megtörténhet.

Miknek kell teljesülnie ahhoz, hogy ezek a célkitűzések sikerrel zárulhassanak?

– Mindenképpen meg kell tartanunk a csapat magját, ami úgy tűnik, sikerülni is fog. Hozzájuk kell 4-5 olyan játékost szerezni, akik megütik az NBII-es szintet. Ha ez sikerül, és a következő évadban elkerülnek minket a nagyobb hullámvölgyek, sérülések, valamint nem lesznek olyan negatív emberi tényezők, mint idén, akkor nagyon sikeres csapattá válhatunk. Azt is hozzá kell tenni, hogy egy kifejezetten fiatal csapatunk van, hiszen 21 év az átlagéletkor. Erre a csapatra lehet építeni, és tervezünk egy-két komolyabb futsal múlttal rendelkező rutinosabb játékost igazolni, hogy őket beépíthessük a fiataljaink mellé.

Mi a helyzet az utánpótláscsapatok eredményeivel?

– Nagyon elégedett vagyok a fiataljaink teljesítményével, mert nagyszerű eredményeket értek el. Négy utánpótláskorú csapata van klubunknak, melyek közül az U13-mas csapatunk megyei harmadik lett, az U15-ös gárda pedig egy színvonalas országos tornát nyert meg. Az idősebbek közül az U18-asok a kemény NBI-es mezőnyben az erős középmezőnyt érték el, valamint az U20-as csapatunk megyei bronzérmes lett. Ezekre az eredményekre lehet építeni, hiszen ezek előreviszik a klubot. Kiváló példa, hogy sok utánpótláskorú lehetőséget kapott a felnőttek között is. Ez a legfőbb filozófiánk, miszerint minden évben szeretnénk 2-3 kecskeméti kötődésű fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba.

Mi volt a legkedvesebb momentum számára a bajnokság során?

– Az egyik hazai mérkőzésünkön volt egy számomra nagyon kedves, szívet melengető pillanat: Móra Viktor játékosunknak a pályán az ellenfél védője elszakította a mezét. A lelátón ült egy kisfiú, aki ezt észrevette, és a mérkőzés után elkérte Viktortól a szakadt trikót. Miután megkapta csapatunk legjobb játékosának a mérkőzésen hordott szerelését, gyermeki boldogsággal mutatta édesanyjának új szerzeményét. Mintha Cristiano Ronaldo, vagy Lionel Messi mezét kapta volna meg, úgy örült neki. Nem vagyunk egy nagy múlttal rendelkező klub, illetve nem mi vagyunk a város legnépszerűbb csapata, de amikor már egy gyereknek ekkora örömet tud okozni ez a sport, és ez a csapat, az nagyon jó érzés egy klubvezetőnek!

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés