kesport.hu

Hálóra cserélt szerek – interjú Beregszászi Szabolcs mesteredzővel

Beregszászi Szabolcs testnevelő tanár, röplabda mesteredző igazi legenda Kecskeméten. Az utanpotlassport.hu újságírója, Gy. Szabó Csilla készített interjút a sportági ikonnal.

A Beregszászi Szabolcs által irányított Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata volt az első vidéki együttes, amelyik magyar bajnoki címet nyert a hazai élvonalban. Később, több évtizeden át az utánpótlás-szakág vezetője, a férfi junior röplabda-válogatott vezetőedzője, az MRSZ edzőbizottságának elnöke volt. A Magyar Televízió Röpsuli című legendás oktatófilm-sorozatának forgatókönyvírója. A sportágban kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként 1996-ban megkapta az Abád József-díjat. Harminc válogatott játékost edzett, közülük tizenötnek ő adott először röplabdát a kezébe.

Beregszászi Szabolcs kanyargós úton jutott el a röplabdáig, hiszen általános iskolás korában betegség következtében még a tornaórákról is felmentést kapott. Ám kiváló testnevelő tanára ebbe nem nyugodott bele, ösztönözte a mozgásra, a nyolcadik osztály befejezése után kéthetes sporttáborba küldte a Margitszigetre.

Tátott szájjal bámultam a szaltót ugró, kézen átfordulást gyakorló gyerekeket, s otthon azonnal leutánoztam őket – emlékszik vissza a sorsdöntő pillanatra a Kőbányán nevelkedett Beregszászi Szabolcs, aki végül középiskolai tanárának köszönhetően kötött ki a Honvéd tornaszakosztályánál, végérvényesen beleszeretve a sportágba. A sikeresen indult tornászkarriernek azonban prózai vége lett. – Megnőttem, és a szerekről leért a lábam. Ezután a kosárlabdával próbálkoztam, de nem voltam igazán jó benne. Már a TF-re jártam, amikor egy délután a közértben Hegyesi Laci megszólított, és elhívott röpizni. Egyenesen az edzésre mentünk, s többet ki sem kerültem a csapatból.

A szegedi születésű, Kőbányán nevelkedett fiatalember Szolnokon szeretett volna friss diplomás tanárként elhelyezkedni, de végül Kecskeméten kötött ki. Éveken át edzette a Kecskeméti Dózsa és a Volán ificsapatait, majd az akkor alakult KSC juniorjait. Ezt követően a felnőttcsapat mellett szerette volna kipróbálni magát, ám a hírös városi vezetők hallani sem akartak arról, hogy Dunaújvárosba igazoljon. Barátja, Dunszt Ferenc inkább lemondott javára a vezetőedzői tisztségről, s ezzel kilenc évnyi diadal vette kezdetét Beregszászi Szabolcs életében. A KSC felnőtt csapatával sikert sikerre halmozott: bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem, BEK és KEK-részvétel. 1985-ben azonban váratlan cserére kérte az addig juniorokat edző Karagics Mátyást, s ettől kezdve kizárólag a fiatalok oktatásának szentelte életét.

Szépek voltak a felnőttekkel elért sikerek, de a szívem mélyén mindig is utánpótlásedzőnek tartottam magamat – vélekedik a furcsa helycseréről a 77 éves, ma már nyugdíjas szakember. – Az edző, aki a gyermek kezébe adja a labdát, éppen olyan, mint a tanítónő, aki írni-olvasni tanítja őt. Nincs annál nagyobb öröm, ha olyan gyerekből lesz játékos, aki érkezésekor elkapni sem tudta a labdát. Következetes pontosság kell ehhez a mozgáselemzésen alapuló munkához. Amikor a fiatal valamit rosszul csinál, abban a pillanatban meg kell állítani és kijavítani. Sebesség alatt már nem lehet változtatni a rossz beidegződéseken.

Beregszászi Szabolcs nagy dolognak tartja, ha valakit a szűkebb és a tágabb pátriáján belül egyaránt elismernek és szeretnek. Neki Kecskeméten, de országszerte is kijutott ebből a tiszteletből. Talán azért, mert az általa oktatott gyerekek szinte mind kellemes emlékeket őríznek róla – akár válogatott röpisek lettek, akár nem. Az előbbiek sorát erősítette Demeter György, akire a szakember 18 éves korában figyelt fel:

A sarkadi gimnázium csapatában volt egy fiú, akire Karagics Matyi hívta fel a figyelmemet: nézd azt a piros zoknist, mekkorát ugrik! Rögtön megpróbáltuk Kecskemétre csábítani, s a szerencse is mellénk szegődött. A kertészeti egyetemen szeretett volna tovább tanulni, így szerződtetésének nem volt akadálya. Céltudatos, tehetséges gyerek volt, akit azonnal küldtem is fel a válogatotthoz. Idő előtt került a legjobbak közé, de ez csak javára vált, és kiváló játékos lett belőle.

A kecskeméti szakember nevéhez köthető az MTV sikeres, labdajátékokat oktató sorozatának, a Röpsuli forgatókönyveinek elkészítése. Annyi VHS-kazettát kellett akkoriban az adások után a kollégái kérésére másolnia, hogy végül lejátszója sem bírta a terhelést. Pedig nem könnyen jutott a masinához, amely szakmai fejlődésének egyik fontos feltétele volt. Hazai és nemzetközi mérkőzések százait nézte és elemezte ki, hogy saját edzésmódszereit a lehető legmagasabb szintre fejleszthesse.

Demeter Gyuri akkor már Törökországban légióskodott, tőle kaptam a valutát, amivel végül megvehettem a lejátszót. Óriási előrelépés volt ez a számomra: a mozdulatokat megállíthattam, visszapörgethettem, és megfejthettem, mitől is sikeres mondjuk egy támadás. Igazából soha nem váltam drukkerré, a meccseken is mindig azt figyelmet, ki mit csinál, hová lép – még a holtidőkben is.

Beregszászi Szabolcs szerint kiemelkedő fizikai adottságok nélkül ma már senki sem lehet jó játékos, és túl hamar kell a specializálódás útjára lépni. A kecskeméti szakember szerint ugyanakkor a sokoldalú képzés az, amely megalapozhatja a későbbi, felnőttkori sikereket. Ő mindig is ennek köszönhette eredményeit, az NB I-es profiknál éppúgy, mint a kezdő gyerekeknél. Már nyugdíjas volt, amikor egy általános iskola röplabda csapatát edzette hat éven át:

Egyetlen egyszer kaptunk ki. Az őszinte és végtelenül lelkes gyerekekkel töltött hat év emberileg és szakmailag egyaránt többet jelent nekem, mint a BEK vagy KEK meccsek összesen!”

(utanpotlassport.hu)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés