kesport.hu

Orell Zsolt hat év után távozik a Kecskeméti NKSE éléről – interjú

A szombati KNKSE – Göd rangadót megelőzően a kecskeméti klub elnökét, Orell Zsoltot köszöntötték a játékosok és a klub menedzsere. Orell Zsolt 2013-ban csatlakozott a hírös városi női kézilabdázáshoz, hat esztendőt követően távozik az együttes éléről, és elnöksége idején érte el a klub Kecskemét legnagyobb sikerét női vonalon: 2017-ben először jutott NB I-be a csapat. Orell Zsoltot rövid értékelésre kértük, és persze kíváncsiak voltunk távozásának okára is.

2013-ban csatlakozott a kecskeméti női kézilabdához. Hogyan értékelné ezt a hat évet?

Folyamatos, és szisztematikus építkezések jellemezték ezt az időszakot, melynek eredményeképp Kecskemét város történetében először női szinten sikerült feljuttatni az együttest az élvonalba. Elképesztő fejlődésen ment át a klub, az NB I-be jutás maga volt a csoda, ami sajnos csak egy évig tartott. Már tudjuk a kiesés okait, kielemeztük a hibákat, és a mostani idényt újra az NB I B-ben tölti a csapat. Le a kalappal a lányok előtt az idei szezon miatt, mert nagyon karcsú a keret, több sérülés és hiányzás miatt megcsappant a létszám, de így is küzdenek a dobogóért, ami szenzációs érdem. 

Milyen érzésekkel gondol a város kézilabdázásában eltöltött időszakra? 

A kecskeméti kézilabdázáson belül eltöltött idő nagyon felemás érzésekkel tölt el, viszont ha szigorúan csak a KNKSE klubot nézem, az fantasztikus hat év volt. Nagyon sokat adtam az együttesnek, de nagyon sokat is kaptam. Az NB I-be való feljutás volt a legnagyobb siker, a világ legjobb csapatait nézhettük a Messzi István Sportcsarnokban hétről-hétre. Azonban belefáradtam abba, hogy egyedül küzdjek, szeretnék pihenni egy kicsit és ez is közrejátszik a távozásomban. 

Mivel volt a legnehezebb megbirkózni a klub elnökeként?

A legnehezebb kihívás a támogatók megszerzése volt. Hiába volt itt egy első osztályú klub, nem éreztem a támogatást a városban, pedig kellett volna a további sikerekhez…kivéve a szurkolóink részéről, akik mindig ott voltak és vannak velünk, szeretik és buzdítják a csapatot, amit ezúton köszönök nekik! Viszont ahhoz, hogy egy klub vezetése hosszútávon élvonalbeli csapatban tudjon gondolkozni, szükség van támogatókra, amit nekünk nem sikerült elérnünk. Gondolom, ez azért van, mert nincs szükség NB I-es női kézilabdára Kecskeméten, és így  kiesés lett a vége. 

Miért döntött a végleges távozás mellett?

Ha eléred a maximumot abban, amit csinálsz, – ebben a helyzetben azt, hogy felviszed az első osztályba a klubot – akkor tulajdonképpen elértél mindent. Ezt elértem, mint sportvezető. Nekem igazándiból tavaly májusban kellett volna felállnom, amikor kiestünk az NB I-ből. Ennek is megvannak az okai, hogy miért nem hagytam akkor itt a klubot, de ezen már nem sopánkodok. Nem bánom, hogy ezt az egy évet még ráhúztam, mert ki merem mondani, hogy az elmúlt hat év legszerethetőbb csapata ez a mostani. Ez a hektikus és kimagasló küzdelem, amit a lányok játéknapról-játéknapra bemutatnak az hihetetlen, hiszen 13-14 bevethető emberrel játszák végig a szezont. Jó érzéssel távozom, mert abszolút pozitívan értékelem a 2018/19-es produkciót.

Hogyan tovább?

Elsősorban a vállalkozásaimra fogok koncentrálni a jövőben, illetve a klub mindennapi életét is figyelemmel fogom kísérni. A szívem csücske marad a női kézilabda. Soha ne mondd, hogy soha, nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de most egyelőre várom a június 30-át, amikor lejár a szerződésem, és július 1-jén felállhat az új vezetőség. 

(Szöveg: Vizi Zalán. Fotó: Réti Attila)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés