kesport.hu

„Tiszta a lelkiismeretem” – Forray Gábor évértékelője

A 2018/19-es szezonban a KTE-Duna Aszfalt a hetedik helyen végzett. Az együttes vezetőedzője, Forray Gábor értékelte az évet, és elárulta: büszke arra, hogy a Kecskemét zsinórban harmadik éve rendszeres résztvevője az NBI/A rájátszásának, annak ellenére, hogy jóval kisebb költségvetéssel rendelkezik, mint a magyar csapatok többsége.

A bajnokság kezdete előtt aláírtad volna, hogy a KTE-Duna Aszfalt a hetedik helyen végez?

– Természetesen! Aláírtam volna, mert az alap célkitűzésünk az volt, hogy semmiképp se kerüljünk olyan helyzetbe, hogy az alapszakaszt követően az alsóházba kerüljünk, és, hogy esetleg a kiesés ellen kelljen küzdenünk. Ennek elkerülésére a legbiztosabb mód a legjobb tízbe kerülés, amit magabiztosan abszolváltunk. 

Jól indult az évad, majd egy rosszabb szériát követően az alapszakasz végére ismét remek formába lendült az együttes, ám a bajnokságot mégis hat egymást követő vereséggel zárta. Minek tudható be ez a hullámzó teljesítmény? 

– A magyar első osztályú bajnokság évről-évre erősebb, idén is iszonyatosan kiegyenlített volt a mezőny. Az utolsó fordulóig versenyben voltunk a felsőházba jutásért, ami erőn felüli teljesítmény. A középházban élet-halál harcokat vívtunk, és ha már bejutottunk az első tízbe – amivel a célunkat teljesítettük – akkor már a rájátszásba is be akartunk kerülni. Ellenfeleink rendre erősebb költségvetéssel, mélyebb játékosállománnyal rendelkeznek, és a bajnoki évad végére egyszerűen felőrlődtünk. Három fordulóval a vége előtt a ZTE elleni győzelemmel biztosítottuk a helyünket a play-off-ban, utána a jövőt is szem előtt tartva nem zsigerelhettük ki a játékosainkat. Akikkel viszont pótolni tudtuk volna a nem 100%-os kulcsembereket, azok még nincsenek azon a szinten, hogy éles mérkőzéseken komolyabb feladatokat bízzunk rájuk. Így törvényszerűen elfogytunk a végére, de hozzáteszem: a Falco elleni negyeddöntőben ugyan sima 3-0-val kaptunk ki, viszont meggyőződésem, hogy a Szombathely jelenleg a legjobb formában lévő magyar csapat, és a bajnoki cím egyik legnagyobb várományosa. Sajnáljuk, hogy így alakult a vége, de nem lehetett volna más reális forgatókönyv. Így a bajnokság végeztével tiszta a lelkiismeretem nekem is, és az összes játékosnak is, mert ami tőlünk telhető volt, azt megtettük.

2018-ban felsőházba jutott a Kecskemét, és ötödik lett. Csalódás-e ehhez képest az idei eredmény?

– Az előző évi teljesítmény egy kiemelkedő bravúreredmény volt, és ez az év is fantasztikus lett. Két évvel ezelőtt is rájátszásba jutottunk, és én mind a három esztendőre nagyon büszke vagyok! Idén az alapszakasz utolsó fordulójáig versenyben voltunk a felsőházba jutásért, és összegészében nézve a teljesítményünket kijelenthető, hogy egész évben nagyon szépen játszottunk, jó teljesítményt produkáltunk. A hetedik helyezés iszonyatosan nagy dolog, főleg annak tudatában, hogy a mögöttünk lévő csapatok közül – kettőt leszámítva – mindenki nagyobb és több lehetőséggel bír, mint mi. Az előttünk lévő gárdáknak meg nem csak nagyobb a büdzséjük, de minimum dupla, vagy tripla akkora, mint a miénk. Köszönöm a játékosaimnak, a stábnak az egész éves munkát, és a szurkolóknak, akik nélkül ez szintén nem jöhetett volna létre. Mindig jó hangulat uralkodott a sportcsarnokban, és az előző évekhez képest majdnem ötszázzal nőtt az átlagnézőszám.

Ezek alapján a hetedik hely még több is, mint, amit a realitás diktál. Látsz-e esélyt arra, hogy pár éven belül dobogós helyekért küzdjön az együttes? 

– Ennek egyszerű a képlete: ha találunk – a jelenlegi költségvetésünkhöz képest – komoly szintet képviselő játékost/játékosokat, akiket meg tudunk fizetni, vagy, ha több pénzünk lesz, akkor a válasz igen. A sportban vannak csodák, kecskeméti szinten a rájátszásba jutás is az, amit mi többször végrehajtottuk az elmúlt időszakban, de a realitás talaján kell maradni. Ahhoz, hogy dobogóra jussunk, a rengeteg munka mellett más egyéb összetevőnek is meg kell lennie. Megragadva az alkalmat, köszönetet szeretnék mondani a városnak, az összes szponzorunknak és a tulajdonosoknak, hiszen a maguk léptékéhez képest nyugodt, illetve stabil hátteret biztosítottak a klub életének, ami óriási erőfeszítésbe telik. Amennyiben lehetőség nyílik arra, hogy több legyen a klubra fordítható összeg, akkor azt a támogatóink biztosan meg is teszik, és akkor mi is szintet tudunk lépni. 

Több kulcsjátékos 30 év felett jár. Terv, hogy a fiatalok több játéklehetőséget kapjanak jövőre, vagy az átigazolásokon lesz a hangsúly?

– Mind a kettő. Világosan látszik, hogy muszáj a csapaton frissíteni, ha lépést akarunk tartani az élmezőnnyel. Azt már tudni lehet, hogy távozik a légiósok közül Milos Dimic, Juan’Ya Green és Rastko Dramicanin. Mindannyiuk személyében korrekt, jó embert ismertem meg, és köszönjük, amit a kecskeméti kosárlabdáért tettek. Várhatóan a magyar játékosok közül is lesz távozó a korlátozott anyagi lehetőségeink miatt, de erről még nem tudok beszámolni. Az biztos, hogy az ő helyére gyakorlatilag már meg van az új játékosunk, amit szintén később jelentünk be. Dimic pótlását megoldottuk DeVaugntah Williams leigazolásával, míg irányító,- illetve 4-5-ös posztra még keressük a hiányzó láncszemeket. Természetesen a fiatalok előtt is nyitva áll a kapu, de tudomásul kell venni, hogy nekik előbb el kell érni mind taktikailag, mind fizikálisan és mentálisan azt a szintet, hogy rendszeresen játszhassanak az NBI/A-ban. Minden esélye megvan a mi fiataljainknak, hogy felvegyék az élvonal ritmusát, és, ha töretlen marad a fejlődésük, játéklehetőséghez fognak jutni, hiszen ezért dolgoznak/dolgozunk minden nap.  

(Vizi Zalán)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés