kesport.hu

Gyagya Attila: “Lehet, hogy egyszer majd visszatérek kedvenc városomba”

Múltidéző: Gyagya Attila jelenleg Győrben személyi edző, ám a mai napig Kecskemét a kedvenc városa. A kecskeméti közönség kedvence 2006-ban igazolt a KTE labdarúgó klubhoz; tagja volt a történelmi sikert arató, NB I-be feljutó csapatnak, illetve 2011-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett a lila-fehérekkel. Múltat idéztünk a hírös város legendás védőjével.

 24 évesen kerültél Kecskemétre. Mi az első, ami beugrik a városról?

Az első dolog, ami eszembe jut Kecskemétről, az az, hogy annak idején végre egy profi labdarúgó klubba igazolhattam. Előtte Szentesen fociztam, ahol Török László volt az edzőm, akivel a KTE-nél is együtt dolgoztam. Ezután Orosházára kerültem, majd hamar jött a kecskeméti lehetőség, amely nagy boldogság volt, hiszen a profi körülmények által csak a futballra tudtam koncentrálni. Tisztán emlékszem a szerződésem aláírásának napjára – még arra is, hogy papucsba mentem, amit a mai napig szégyellek.

Részese voltál a feljutást kiharcoló, illetve a Magyar Kupa győztes csapatnak is. Melyiket tartod nagyobb sikernek?

Nem tennék különbséget a kettő közt. Kicsit olyan, mint mikor megkérdezik, hogy melyik gyerekedet szereted jobban a kettő közül – nem lehet választani, így a két sikert sem értékelném máshogy. Ha kronológiai sorrendben haladunk, a feljutás iszonyatosan fontos és nagy eredmény volt a városnak. Az akkori vezetőség három éves tervben gondolkozott, de már az első nekifutásra sikerült a bravúros NB II-es győzelem. Kialakult egy nagyon jó közösség, egyre jobb játékerőt képviseltünk, majd jött a Magyar Kupa siker. Ekkor ért be igazán a kemény munka, és a szezon során minden kupameccset végig uralva megkaparintottuk a trófeát.

A 2010/11-es szezonban az ősz legjobb játékosának választott a kecskeméti publikum, majd fél évvel később jött a kupagyőzelem. Az a szezon volt karriered csúcspontja?

A szurkolókkal mindig is különleges viszonyban voltam, kölcsönös tisztelet jellemezte ezt a kapcsolatot. Valóban abban az esztendőben egy nagyon jó évet zártam, de úgy érzem, hogy a következő évadban volt bennem a legtöbb erő, amikor azt a formát mutattam, ami a karrierem csúcsa. A sors fintora, hogy abban a szezonban, márciusban elszakadt a keresztszalagom egy DVTK elleni találkozón… Arra szeretek inkább visszagondolni, hogy egy kiegyensúlyozott, átlagosnál jobb teljesítményt tudtam nyújtani legtöbbször, szerintem a szurkolók és a volt edzőim is így tekintenek rám vissza. Nem voltam sztár, csak egy megbízható védő. 

Ha nem a Videoton elleni kupagyőztes meccs, akkor melyik volt a legemlékezetesebb összecsapásod a KTE színeiben?

Ketté lehet bontani egy ilyesfajta értékelést arra, hogy a személyes teljesítményre, vagy a csapat elért eredményére gondolunk. Az ominózus Vidi elleni csatát emelném ki mégiscsak – a győzelem utáni hajnalba nyúló ünnepléssel együtt -, ha az együttes szemszögéből nézzük. A Ferencváros elleni sikerekre is mindig örömmel emlékezek, még a másodosztályban, de az élvonalban is fantasztikus meccseken nyertünk a zöld-fehérek ellen. Az FTC a kedvenc ellenfelem volt, mert természetesen ezek a mérkőzések mozgatták meg a legtöbb embert, és minden szép eredmény után éreztem, hogy megmutattuk az embereknek, mit is tudunk, valamint megérte a felkészülés és a sok edzés. 

Mennyire szerettél Kecskeméten élni?

Ha bárkit megkérdeznénk a környezetemben, a családomban, hogy szerinte melyik a kedvenc városom, biztos, hogy mindenki kapásból Kecskemétet mondaná. A mai napig szívesen járok vissza, de sajnálom, hogy nem tudtam anno ott maradni. A kizárás az élvonalból még nem jelentette volna a távozásomat, vártam, hogy legalább NB III-ban el tudunk indulni és akkor 100%, hogy maradtam volna, viszont a megyei bajnokságot már nem vállaltam. Ki tudja, lehet, hogy egyszer majd újra visszatérek a kedvenc városomba. 

Mint játékos térnél vissza?

Úgy néz ki már felakasztottam a stoplist – a ménfőcsanaki klubnál dolgozom, de jelenleg szép szóval szüneteltetem a pályafutásom – szóval valamilyen más munkakörben maximum, de ilyesmiről még nem volt szó.

Kikkel tartod a kapcsolatot a kecskeméti időszakodból?

A régi vezetőséggel nagyon jó a kapcsolatom, Török Lászlóval, S. Juhász Attilával is szoktam beszélni. A volt csapattársaim közül Farkas Istvánnal, Mohl Dáviddal is jóban vagyok, de akárkivel, ha találkozok, olyan, mintha napi szinten tartanánk a kapcsolatot. Koncz Zsolt, Tóth Zoltán, Christian Ebala, Vladan Cukic, és sok más példát tudnék még mondani. 

Kit neveznél a legjobb csapattársadnak azok közül, akikkel a KTE-ben játszottál? 

Emberileg nagyon sok jó karakter fordult meg az öltözőnkben. Akivel a legjobban szerettem játszani belső védőként, az Balogh Béla volt, illetve Vladan Saviccsal is nagyon jól megértettem magam a pályán. Kapuban is remek hálóőreink voltak, mint Németh Gábor és Tóth Zoltán. Nem igazán volt olyan játékos, akivel nem jöttem volna ki, sőt, a külföldiekkel is rendre jó viszonyban voltam.

Kecskeméti időszakod után Zalaegerszegre, majd Győrbe kerültél. Hogyan értékelnéd ezeket az éveket?

Kitartottam a végsőkig, és nem volt könnyű elhagyni Kecskemétet. Ezt követően a ZTE vázolta fel a legjobb terveket: a másodosztályban a feljutásért küzdhettünk, amelyről egy hellyel csúsztunk le. Utána az NB III-as Győrbe igazoltam, szintén egy feljutást célba vevő klubhoz, ami sikerült is. Tanulságos időszakok következtek a hírös városi éveket követően, és nagyon jó barátokat, ismerősöket szereztem. 

Mivel töltöd a mindennapjaidat?

Győrben lakom, és másodedzőként dolgozom a Ménfőcsanak ESK harmadosztályú klubnál. Tavaly még játszottam ott, de úgy néz ki, hamarosan végleg abbahagyom a labdarúgást. Emellett a Cutler Fitness teremben dolgozom, mint személyi edző, illetve hamarosan egy győri box egyesületnél leszek erőnléti edző, ahol gyerekektől egészen a felnőtt boxolókig segíthetem a munkát.

(Vizi Zalán)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés