kesport.hu

Múltidéző Dunszt Orsolyával, az utolsó Extra Ligába jutott női röplabdacsapat vezérével

Dunszt Orsolya tagja volt a legsikeresebb kecskeméti, felnőtt női röplabda csapatnak; Extra Ligába jutott, illetve dobogón zárt a kupában és a bajnokságban. Ezeket az éveket idéztük fel a legendás feladóval, akivel a jelen utánpótlásáról és a mindennapjairól is beszélgettünk. 

Hogyan került közel a röplabdához? 

Szüleim testnevelő tanárok voltak, emellett édesanyám kosárlabda-, édesapám röplabda edző volt. Egy darabig ment is a polemizálás, hogy én mit is sportoljak. Nagyon sokat jártam apukám edzéseire, alsó tagozatos koromban megtanultam az alapérintéseket, majd 1980-ban kezdtem komolyabban venni a sportágat, amit heti rendszerességgel űztem. A mostani Arany János Általános Iskola épületében voltak a tréningek Drevenka Lujza tanárnővel. Rengeteget köszönhetek neki, nagyon sajnálom, hogy pár évvel ezelőtt meghalt. 

Utánpótlás szinten milyen sikereket ért el? 

Egyesületi szinten a Dutép SC színeiben értünk el komoly eredményeket; Országos Ifjúsági Kupán diadalmaskodtunk 1988-ban, majd rá egy esztendővel ugyanebben a versenysorozatban ezüstérmet szereztünk. 1990-ben magyar junior bajnoki címet ünnepelhettünk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ‘88-ban, középiskolás koromban már odakerültem az élvonalbeli felnőtt csapathoz. 

Tagja volt annak a csapatnak Kecskeméten, amely utoljára Extra Ligába jutott. 

Így van, gimnáziumi éveim után Budapestre kerültem egyetemre, voltam ifjúsági válogatott, majd visszatértem a hírös városba. Több év első osztályú tagság után 2001-ben történt meg a hőn áhított Extra Ligába jutás, nagyon boldogok voltunk, telt lelátók előtt játszottunk, rendkívül jó csapatunk volt. 

Kikkel tartja a kapcsolatot az akkori csapatból? 

Czéh Ágnest mindenképp meg kell említeni, akinek a bátyja, Czéh László labdarúgásban tette le a névjegyét Kecskeméten. Vasadi-Balázs Judittal, illetve Vatai Gabriellával is nagyon jó viszonyt ápolok, utóbbi felnőtt válogatottságig jutott. Volt csapattársaim közül még Szabó Ritát mondanám, aki az előbbiekkel együtt szintén tősgyökeres kecskeméti, ám ő már nem volt tagja az Extra Ligába jutott gárdának. 

Az a 2001-es évad az Extra Ligába jutással volt karrierjének csúcspontja? 

Nagyon fontos, karrieremet meghatározó szezon volt a 2001-es, de nem az a legnagyobb eredmény számomra, ugyanis egy átalakult, profibb szemléletű kerettel 2003-ban még komolyabb sikereket értünk el: a Magyar Kupában és a bajnokságban is a bronzérmet kaparintottuk meg. Ezt követően, “a csúcson kell abbahagyni” alapon fejeztem be a pályafutásomat, illetve a kecskeméti női röplabdázás is ekkor élte fénykorát, hiszen sajnos azóta többnyire a másodosztályban szerepelnek a felnőtt lányok. 

Edzőként hogyan vélekedik a kecskeméti röplabda utánpótlásról? 

Nagyon nagy dolognak tartom azt, hogy ilyen sok viszontagságos év után is még mindig létezik és virul. A Kecskeméti Sportiskola színeiben működünk, közel 150 leány röplabdázik nálunk, és büszkék vagyunk arra, hogy a legtöbb csapatunkkal az élvonalhoz tartozunk, illetve abszolút egyenrangú ellenfelei tudunk lenni a profibb kluboknak. Példaul a békéscsabai egyesületnél heti öt edzést tartanak, míg mi hármat, de így is felvesszük a versenyt az ilyen kvalitású csapatokkal is. Remélem, a felnőtt gárda is mihamarabb NB I-es lesz, amely még jobban elősegítené a sikeres utánpótlás nevelést. 

Szülei is testnevelő tanárok voltak, így egyértelmű volt-e, hogy “családi hagyományként” Ön is ezt a szakmát választja amellett, hogy edzősködik is? 

Eléggé adott volt, de nem kényszerhelyzetből döntöttem így, mert választhattam volna mást is, de nagyon tetszett ez a szakma. A nagybátyám, Dunszt Ferenc (Frici bácsi) alapítója volt a helyi férfi röplabdázásnak, valamint az édesapám, Dunszt István tanári pályája mellett röplabdában a női vonalon dolgozott, ebbe születtem én bele. Édesanyám is tanár-edző volt, és én mindig is a nyomukba akartam lépni. Nagyon szeretem a szakmám, mindig örömmel megyek edzést tartani, valamint a Református Gimnáziumba tanítani. 

Mi a tanári hitvallása? 

Testnevelő tanárként rendkívül fontos számomra, hogy hiteles legyek a diákjaim szemében. A mai napig sokat sportolok, próbálom a gyerekeket is ösztönözni az egészséges életmódra. Minden embernek lényeges lenne, hogy a mindennapokba beiktasson egy kis mozgást, az én feladatom, hogy jó példát mutassak. 

Hogyan telnek a mindennapjai? 

Van egy kisfiam, aki ugyanabban az intézményben tanul, ahol én dolgozom, míg a férjem a Zrínyi Ilona Általános Iskolában tanít. Korán kelünk és közösen – jó időben biciklivel – megyünk az iskolába. A délutáni tesiórák miatt sokszor 16 óráig testnevelés órákat tartok, és ezután heti háromszor röplabda edzést vezénylek. Délutánonként szoktam magam is sportolni, manapság a futást és a TRX-tréningeket helyezem előtérbe, majd 19 óra magasságában jön a családegyesítés. Nagyon sok hétvégén a férjemmel el vagyunk foglalva a KESI csapatainak meccseivel, így teljesen beleépült a sport az életünkbe – gyakorlatilag minden napom ezzel telik: vagy oktatom, vagy csinálom. 

(Vizi Zalán)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés