kesport.hu

ifj. Nagy Péter: “Hosszú távra tervezek az edzősködéssel”

Az első Bajnokok Ligáját nyert magyar röplabdázót, a kecskeméti születésű Ifj. Nagy Pétert kérdeztük pályafutásáról, kedvenc időszakairól, edzői szerepvállalásáról és Kecskemétről: 

Édesapád (Nagy Péter) nagy múltú röplabdaedző, miatta egyértelmű volt számodra, hogy a röplabda lesz a te sportágad is? 

Igen, ez pontosan így történt. Édesapám is röplabdázó volt, ezért már kisgyermek koromban az volt nekem is az álmom, hogy profi röplabdázó legyek. Másodikos koromban, nyolcévesen kezdtem el edzésekre járni. 

Utánpótlásszinten milyen nagyobb eredményeket értél el Kecskeméten? 

Általános iskolai, illetve a gimnáziumi csapataimmal minden korosztályban megnyertük az országos diákolimpiát. Egyesületi szinten serdülő, ifjúsági és junior bajnokságban is aranyérmet szereztünk, nagyon sikeresek voltunk. 

Ezt követően fiatalon Németországba kerültél, ahol elkezdődött a szenzációs külföldi karriered. 2007-ben Bajnokok Ligáját nyertél első magyarként a Friedrichshafen együttesével. Ez pályafutásod legemlékezetesebb pillanata? 

A BL győzelmet nem említeném a legemlékezetesebb pillanatnak, de nyílván egy nagyon különleges állomáspont volt ez a profi röplabdás karrieremben. 23 évesen nagyon fel se fogtam, hogy mi történik, de meghatározó siker volt. Nem emelnék ki egy pillanatot, amely a legkedvesebb számomra, hiszen mindegyik bajnoki cím, vagy kupagyőzelem fontos volt számomra, így a Németországban és a Romániában nyert aranyérmek is. Emellett nem csak azokra az évekre tekintek vissza szívesen, amelyekben a dobogó legfelső fokán végeztünk: például Olaszországban nem nyertem semmit, de mégis gyerekkori álmom vált valóra akkoriban, mert az olasz röplabda és kultúra mindig is vonzott. Összességében minden évemből ki tudnék ragadni olyan pillanatokat, amikre szívesen emlékszem. 

Mint említetted, Németország után Romániában, Ausztriában és Olaszországban is légióskodtál. Hol érezted magad a legjobban? 

Olaszországban és Romániában is nagyon jól éreztem magamat, jó csapatokban szerepelhettem, és kiváló közeg vett körül. Németországba fiatalon kerültem és az ottani “katonás”, precíz, fegyelmet megkövetelő rendszert nem feltétlenül értékeltem annyira, de a mai idősebb fejemmel visszagondolva, az egy nagyon szuper, és sikeres szisztéma volt. 

A 2016-17-es szezont Kecskeméten kezdted, ám a román Dés csapatában fejezted be. Miért tértél haza rövid időre a szülővárosodba, és miért igazoltál hamar el? 

Az azt megelőző év számomra elég felemásra sikeredett, hiszen egy gerincműtétből tértem vissza, ami miatt egy teljes szezont kényszerültem előtte kihagyni. Törökországban kezdtem az évadot, de nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan szerettem volna. A fizikai állapotom már jó volt, de a mérkőzésformám nagyon nehezen indult be. Az év második felét Németországban töltöttem, majd nehezen találtam magamnak csapatot, így úgy voltam vele, hogy Kecskeméten kezdem a következő szezont. Tervek szerint év közben akartam tovább állni, amint megtalálom a megfelelő klubot, és így is történt. 

2017 augusztusában aztán végleg visszaigazoltál hazánkba. A Kaposvár volt a befutó, ám a nagy vágyad – hogy a rengeteg külföldi aranyérem után itthon is felérj a csúcsra – nem jött össze. Bánod, hogy ez kimaradt a karrieredből, vagy azért a sok külföldi siker kárpótol? 

Természetesen jó lett volna, hogy ha sikerül magyar bajnoki címet, vagy Magyar Kupát nyerni, de azért nincsenek álmatlan éjszakáim emiatt. Profi játékos pályafutásom jelentős részét külföldön töltöttem, és bár a két komoly gerincssérülésem hátráltatott, de úgy vélem, sikerült a maximumot kihoznom abból, amit lehetett. Sérülések nélkül még tovább is juthattam volna, de az élsport az ilyen. Ha azt mondanám, hogy levezetni jöttem haza, az nem teljesen igaz, de azt a fajta terhelést, amit külföldön megköveteltek, már nem bírtam volna. Nagyon sok energiámba került volna, hogy kellő fizikai állapotban tartsam magam, és nem is akartam túlságosan kisajtolni a testem. Hazai bajnoki cím hiányában is egy sikeres pályafutáson vagyok túl. 

Profi játékos karriered után a MAFC vezetőedzője leszel. Milyen elvárásokkal tekintesz erre a munkára? 

Ez egy teljesen új szituáció számomra, és nagy kedvvel, energiával vállaltam a feladatot. Budapest is nagyon vonzott, régi vágyam volt, hogy a fővárosunkban éljek, ez is egy plusz motiváció számomra. Úgy gondolom, egy jó keretet sikerült összeraknunk, tudjuk, hogy a többi csapat hogyan igazolt, de a felkészülés korai fázisában jár még mindenki. Az első edzőmérkőzések támpontot adhatnak, hogy mi lehet a realitás a szezonban, de a klub nem titkolt vágya, hogy a tavalyi ötödik helyezést követően a bajnokságban vagy a kupában egy dobogós helyezést csípjünk el. 

Mik a hosszú távú céljaid edzőként? 

Hosszú távú célom elsősorban saját magam megismerése ebben a pozícióban. Voltak és vannak is elképzeléseim azzal kapcsolatban, hogy milyen is az edzői szakma, de azzal is tisztában voltam nyáron, hogy egy-két hónap elteltével teljesen mást fogok erről az egészről gondolni. Tevékenykedés során, a több tapasztalattal jön meg az az impulzus, amely alapján ki tudom alakítani, hogy jobbra vagy balra. Annyi biztos: hosszú távra tervezek az edzősködéssel. 

Milyen helyet foglal el a szívedben a szülővárosod, Kecskemét? 

Az egész családom kecskeméti, mindenki ott él, így természetesen nagyon kötődöm a városhoz, de az elmúlt több, mint 16 évben már hozzászoktam, hogy nem ott élek. Régen nagyon élveztem a külföldi létet, de ahogy “öregszem”, úgy egyre szívesebben járok haza. Fontos, hogy közel vagyok a családomhoz, hiszen Budapestről hazaugrani nem tart sok ideig, tehát nagyon fontos szerepet tölt be a szívemben Kecskemét.

(Vizi Zalán)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés