kesport.hu

Mi vagyunk a Kesport – 5. rész: portré Kiss Tamásról

Egyelőre figyel és tanul a Kesport legfrissebb tagja

Nagy fejlesztések, modern technika, jó társaság, precizitás, pontosság. Csak néhány kifejezés azok közül, melyekkel Kiss Tamás jellemzi a Kesport stábot. Noha magát még zöldfülűnek vallja, hiszen pusztán néhány hónapja van a kollégák között, a többiek legalább annyira látják benne a lehetőséget, mint ő maga a szakmájában. Kiss Tamás operatőr mesélt egyelőre rövid, de tartalmas pályafutásáról a portálnál.

Nagykőrösön éltél eddig, ugye nem nyúlok mellé, ha azt gondolom, köze van Robinak és Csabának, hogy itt vagy? 

Nem, jól gondolod, sokat dolgoztam együtt Tóth Csabival, majd általa ismertem meg Holló Robit, aki szintén nagykőrösi,  és mára mindketten a kollégáim. Ők javasolták, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a Kesportnál kamatoztatni a tudásom. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok vezető egyéniség. Szeretek feladatokat teljesíteni, megfelelni és persze minőségi munkát kiadni a kezem közül. Így nagyon örültem annak, hogy a szakmámban dolgozhatok, de csapatban, és nem nekem kell nagy döntéseket hozni, hanem a része vagyok egy rendszernek. Egy nagyon dinamikusan fejlődő rendszernek. 

A fejlődés melyik része a legkiemelkedőbb?

A hatalmas fejlesztés mindenképp. Azért egy fiatal fotósnak, operatőrnek, legtöbbször nem hullik az ölébe egy olyan lehetőség, ahol profi kameraparkkal, ilyen technikai háttérrel, irigylésre méltó stúdióban és háttérrel dolgozhat, úgyhogy én egyelőre csak kapkodom a fejem, és igyekszem lépést tartani a többiekkel. Jellemző rám, hogy nagyon kitartó vagyok abban, amibe belekezdek, és szeretem a tanulási folyamatokat.

Ez már gyerekkorodban is így volt? Jellemző volt Rád a kitartás és a szorgalom?

Igen. Mindig szerettem a háttérből figyelni, tanulni. Az informatikában vagyok otthon, ott is szeretek aprólékosan tanulmányozni mindent. Amikor a kamerával kezdtem foglalkozni, sosem zavart például, hogy én mindig a fényképező vagy a kamera mögött állok. Ha sikerült team munkában összerakni egy jó produkciót, ami egy kerek egész lett a végén, nekem az a legnagyobb elismerés. 

Ezek szerint neked nincsenek olyan vágyaid, hogy kiállj a reflektorfénybe? 

Nincsenek. Sosem voltam nagyszájú, a társaság középpontja, de én így érzem jól magam. Gyerekként is főleg azok a sportok vonzottak, ahol csapattal kell együttműködni, egyéni sportok szinte sosem nyűgöztek le. Az én életemben is 4 év focival indult a sport, majd jött 4 év kosárlabda, aztán kézilabda és végül a röplabdánál kötöttem ki. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan egyenlő sport, amiben szinte mindenkinek egyforma szerepe van a csapatban.

Az már kiderült, hogy egyedül tehát nem szeretsz érvényesülni, szívesebben dolgozol team munkában. Mit gondolsz változhat ez? 

Nem hiszem, én most jól érzem magam a bőrömben. Két éves a kislányom és néhány hete vettünk házat a párommal, így van bőven feladat a munkán kívül is. Azt gondolom, hogy most nagyon jó irányba halad az életem, elégedett és hálás vagyok azért, ami történik és hiszek benne, hogy a kitartás minden téren beérik majd. 

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés