kesport.hu

Kesport Kávéház: Czéh László sok helyen lett kedvenc, de a szíve Kecskemété 

Talán nincs is másik olyan kecskeméti futballista, aki olyan sikeres karriert futott volna be, mint Czéh László. Fiatalon vetett rá szemet Garami József és a Pécs, megjárta a Vidit és a Fradit, majd éveket húzott le Izraelben, hogy Kecskeméten zárja le az aktív játékot. Stadler József bármit megadott volna neki, hogy a Stadlert válassza, a Fradinál egy gólöröm miatt kellett eleinte magyarázkodnia, de minden korábbi klubjánál szívükbe zárták végül a drukkerek. Azt tartja a legbeszédesebbnek, hogy Izraelben keresztényként is csapatkapitány lehetett a 90-es években. 

Hogy jött a futball számodra? 

A Széktói Stadionba először 4 évesen hoztak ki, 1974 környékén. Édesapámék még játszottak, akkor éppen Kecskeméti Dózsa néven szerepeltek. Akkor még a szünetben a gyerekek bemehettek focizni a pályára, a régi öltöző előtt mi is rúgtuk a labdát. 

Mikor lett ez komolyabb? 

Akkor még nem kellett korán kezdeni a labdarúgást, mert megvoltak a grundok. 9-10 évesen kezdtem el, de előtte már az említett grundokon fociztam. Mi a Szalagházban laktunk, és ott mögötte volt a dühöngő, ahol most parkoló van. Iskola után már egyből mentünk is, délután 3-tól este 7-ig biztosan lent voltunk és csak fociztunk, fociztunk és fociztunk. 

KSC-s lettél végül, és nagyon fiatalon megkaptad az esélyt a felnőttek közt. 

Először KTE-s voltam, de utána valahogy átkerültem a KSC-be, akkor még nem voltam leigazolva. Folyamatosan jó edzőim voltak, így Czagány tanár úr, vagy Török tanár úr. Abban az időben még nem volt ennyi utánpótlás csapat, volt serdülő 1-2, ifi 1-2 és felnőtt. Már 12-13 évesen is a 15 évesek ellen játszottam. 

Mikor kerültél fel végül a felnőttbe? 

16-17 éves lehettem ott a 80-as évek közepén, amikor a KSC kiesett az NBII-ből. Akkor utána már néha felkerültem edzésekre, majd a későbbiekben játszani. Az NBII-es játékosok akkor elmentek és fiatalokkal épült újra a csapat, három évet kellett eltöltenünk az NBIII-ban, mire végül osztályozón keresztül visszajutottunk. 

Milyen volt akkor a KSC? 

Ott azért nagyon sok jó játékos volt. A régiek közül megmegmaradt Hájer Sanyi, Hoffmeister Pali, Tóth Csaba, jött Somogyi. A fiatalok között volt Szabó Béla, Málik Tibi, Farkas Pali, Mátrai Csaba. Tehát egy nagyon jó kis brigád alakult ki. Az NBII-ben persze már erősítettünk, jött például Freppán Gyuri, Kiss Feri. 

Akikkel beszéltem azokról az időkről, rendre azt mesélték, hogy vezetői szinten tiltva volt, hogy a KSC-s és KTE-s játékosok közösen mutatkozhassanak, szórakozzanak. Ez valóban ennyire szigorú volt? 

Dehogynem mulattunk együtt… A régi rangadókat sokszor 5-6 ezer néző előtt játszottuk, akár a régi pályán, akár a Széktóiban volt a meccs. Utána azért az estét azt együtt töltöttük, akár mi a KTE játékosokkal, akár ők velünk. Ekkora ellentét nem volt, de valóban meg volt mondva vezetői részről, hogy nem lehet barátkozni. A játékosok ugyanakkor nagyon jó kapcsolatban voltak ennek ellenére is. 

A rangadókon azért gondolom így is ki volt élezve a hangulat. 

Meccsnapokon a régi szurkolók már a „0” kilométerkőnél gyülekeztek, hatalmas presztízs értéke volt egy sikernek. Mi is nyertünk a régi KTE pályán, illetve Berki Zoliék is nyertek itt a Széktóiban ellenünk, ez egy igazi kecskeméti „El Clásico” volt. 

Pécsre vezetett az utad először el Kecskemétről, ami egy nagy ugrás volt mindenképpen. Miért a Pécs? 

Amikor felkerültünk NBII-be, akkor egy elég jó szezont zártam, bekerültem az utánpótlás-, illetve az olimpiai-válogatottba is. Garami Józsi bácsi akkor kezdett el kialakítani egy fiatal csapatot Pécsen, néhányszor meg is nézett. A Fradihoz, az Újpesthez és a Pécshez volt lehetőségem akkor menni, tőlük jöttek ajánlatok, de most is azt mondom, hogy jól döntöttem, nagyon szép négy évet töltöttem el ott. 

Milyen volt Józsi bácsival a munka? 

A labdarúgásban ikon Józsi bácsi. Hiába kerültem akkor oda stabil NBII-es játékosként, az első évben végig kispadoztam, de mindig becserélt. Nagyon értette a labdarúgást, értett a fiatalok nyelvén, taktikailag felkészült volt. Amilyen profi volt a labdarúgásban, az életben már annyira nem. Előfordult, hogy megkérdezte, hol van a tank a kocsiján, meg az is, hogy rossz helyre töltötte a benzint, a futballtudást viszont nem lehetett elvenni tőle. 

Fiatalon kerültél oda, ráadásul egyedül, hogyan vetetted bele magad azokba az évekbe? 

Az idősebbek is elfogadtak, nagyon sokat lehetett tőlük tanulni. Amikor katona lettem, akkor például Megyeri Karcsi tanította meg, hogyan kell bekötni a bakancsot, mert még azt se tudtam. Nem volt könnyű, mivel egyedül éltem, de rengeteg támogatást kaptam tőlük. 

pmfc.hu

A PMFC akkor aranykorát élte, ezt nyugodtan mondhatjuk. Nyertetek kupát, bronzérem a bajnokságban, illetve nemzetközi kupában is szerepeltetek. 

A kupát Tatabányán nyertük meg a Honvéd ellen. A döntő előtt végig azt hittem, hogy kezdő leszek, ezért is volt nagyon jó érzéke a dolgokhoz Józsi bácsinak. A buszon aztán hátrajött, aztán annyit mondott, hogy na akkor most maradok a padon. Kicsit le voltam törve, de 20 percet akkor is kaptam tőle, a második gól előtt azt hiszem pont én rúgtam kapura, és a Lehota Pista kotorta be végül a labdát. Játszottunk a Manchester United ellen utána, ami egy más kávéház volt már akkor is. Idegenben 2-0-ra kaptunk ki, itthon 1-0-ra, de az egy tisztes szereplés volt. Ferguson volt már az edző, Paul Ince, Mclair, Bryan Robson játszott akkoriban ott például. Kint játszani az egy külön élmény volt. A bronzérem után a Stuttgart ellen játszottunk. Kint beleszaladtunk egy 4-1-es vereségbe, de itthon 2-2 lett a vége. Az ellen a Stuttgart ellen, mely abban az évben megnyerte a bajnokságot, abban a csapatban nyolc német válogatott játszott akkor. 

Azt látjuk most is, hogy noha csak az NBIII-ban szerepel a PMFC, de a sikerek itt is mennyi szurkolót megmozgatnak. Ez gondolom hatványozottan igaz volt akkoriban. 

Nem volt kérdés, mert hazai pályán nagyon ritkán kaptunk ki, bárkit megvertünk. A teltház olyan 8 ezer néző környéke volt, de 5-6 ezer ember mindig kint volt. Nagyon nehéz volt ott az ellenfeleknek játszani, de azért amikor elhagytuk a Pécs táblát, akkor azért időnként elkaszáltak minket. Ilyen szempontból hasonló a helyzet a KTE aranykorához, hiszen Kecskeméten is ugyanez volt a jellemző az NBI-ben, ezért szerettek ide sokan kijárni a környékből is. 

A mai napig nagy szeretet övez Pécsen, tartod is a kapcsolatot a régi társakkal? 

Persze, jövő héten is megyek egy öregfiúk tornára. Most mi is újra szerveztük itt a KTE öregfiúkat Berki Zoliékkal, ez egy nagyon jó indulópont a klubnak is. Pont a pécsiekkel vettük fel először a kapcsolatot rajtam keresztül, tavaly már ők is jöttek, most mi megyünk hozzájuk egy 6 csapatos tornára. Minden évben megrendezik a pécsi labdarúgás napját, arra is mindig kapok meghívót, ahogy az összes bajnoki meccsre, és természetesen mindkét öregfiúk csapatban játszom. 

Pécs után jött a Videoton, nem volt akkor már érdeklődés a Fraditól és az Újpesttől? 

Négy év után akkor ment el Józsi bácsi is Újpestre, én is úgy éreztem, hogy lépnem kell egy lépcsőfokot. Akkor is képben voltak ezek a csapatok, de akkor még nem tartottam teljesen alkalmasnak magamat erre a szintre, hiába volt négy év NBI-es tapasztalatom. A Videoton egy nagyon jó lépcső volt, Sallói, Muzsnay, Kuttor, Horváth Feri volt például a csapattársam, tehát egy nagyon jó brigád alakult ki. Az első évben folyamatosan a dobogó közelében voltunk, sajnos egy Üllői úti vereség becsúszott. Ott Puhl Sanyi bácsi kicsit elnézett pár dolgot szerintem, szerinte nem, ezt persze azóta már megbeszéltük. Tartalmas két évet töltöttem ott. 

Akkor lettél válogatott, de tudomásom szerint ennek is megvan a maga története… 

Abba a válogatottba nagyon nehéz volt bekerülni az én posztomon. Véletlenül lettem válogatott, Jenei Imrének tetszettem, de tartalékként voltam akkor is jelölve. Nem is foglalkoztam vele igazán, nem volt bajnoki, kaptunk egy szabadnapot, én meg elmentem Pécsre diszkóba. Csak aztán kiderült, hogy vannak játékosok, akik sérülés miatt nem tudnak jönni, mobil viszont még nem volt, úgyhogy kerestek az egész országban. Be is mondták a TV-ben, hogy Czéh Lászlót meghívtuk, csak nem találjuk. A diszkóban olyan fél 1 körül szóltak, hogy behívtak, én meg mondtam, hogy ne szórakozzanak már velem. Utána egy kétforintossal hazacsörögtem, szegény szüleim már kerestek, hogy merre vagyok. Végül autót küldtek értem Pécsre, onnan mentünk Fehérvárra hajnali 3-kor, ahol felvettem a szerelésemet és 5 körül felültem a repülőre. 

Aztán irány Katar? 

Irány Katar! Nagy élmény volt kint, a mai napig emlékszem, hogy Détári Dömének eltűnt a csomagja. Neki akkora lába volt, mint nekem, így az egyik cipőmet odaadtam neki. Az első meccsen becseréltek, a másodikon már végig játszottam. Utána kialakult egy keret, amibe már nehéz volt bekerülni, így le is zárult a válogatott pályafutásom. Én azt mondom, hogy akkor globálisan is sokkal több jó játékos volt, mint ma. Minden országnak több nemzetközi világsztárja volt, most már 15 éve csak Messi-ről és Ronaldo-ról beszélünk. Kicsiben ez volt akkor itthon is, sokkal nehezebb volt bekerülni a keretbe. 

1994-ben már aztán rábólintottál a Fradi ajánlatára, de nem indult zökkenőmentesen számodra a ferencvárosi karrier. Legalábbis a pályán kívül. 

Volt egy kis megbeszélés a szurkolókkal… Az előző évben egy Vidi – Fradi derbit 0-2-ről megfordítottunk, Horváth Feri kettőt rúgott, gólpasszt is adtam neki. Ferikével mi voltunk olyan hülyék, hogy kiszaladtunk a ferencvárosi B-közép elé, és elkezdtünk nekik táncolni. Akkor még nem is gondoltam rá, hogy én a következő évben a Fradiban fogok játszani. Gyorsan szóba került a történet, mert kb. az első edzés után lesétáltam a metróhoz, és ott azért megkérdezték tőlem, hogyan volt ez a tavalyi eset… Nem volt semmi olyan atrocitás, de nem volt kellemes érzés. Ott a tudomásomra is adták, hogy ez mind el lesz felejtve, ha én a szívemet, lelkemet kiteszem a pályára a Fradiért. Utólag azt mondom, hogy ez egy jó kis figyelmeztetés is volt nekem. A mai játékosoknak is meg kell tanulni, hogy van felelősség, van nyomás. Nem mindig a játéktudással van a probléma, hanem fejben gyenge sok magyar játékos. 

Azért a történelmi tények azt mutatják, a hozzáállásoddal nem volt gond, mindent megnyertetek abban az évben a Fradival. 

Ott se volt könnyű bekerülni, a posztomon három azonos képességű játékos szerepelt. Ott volt a Keller Józsi, a Kecskés Zoli, a Lipcsei Peti például, úgyhogy én büszke vagyok arra, hogy 24 meccsen léphettem pályára a Fradiban az NBI-ben. Nagyon szép időszak volt, nagyon jó brigád is alakult ki. Azért egy CSZKA Moszkvát kivertünk akkor a KEK-ben, és a Porto ellen már a legjobb nyolcért játszottunk. Bár kint kikaptunk, itthon megvertük őket, Lipcsei Petit akkor nézte ki magának Bobby Robson. Az egy nagyon jó Ferencváros volt, mindent megnyertünk, ahogy tudtak, rögtön el is adtak. Az üzlet az üzlet, én akkor olyan jól nem jöttem ki belőle, de a klub igen. Akkor egy év alatt engem, Lipcseit és Lisztest is eladták. 

Egy évet játszottál a Fradiban, de azért a kötődésed itt is megmaradt. Az eleve tagadhatatlan, hogy ez a kötelék elég erős egy életre, akár egy, akár sok évet játszott ott valaki. 

Rám nem lehet azt mondani, hogy ősfradista lettem volna, de azt egy életre megtanultam, hogy azért a csapatért ott nekem mindent meg kell tenni. Abban az egy évben biztosan ott dobogott bennem is ugyanaz a Fradi-szív, mint az ősfradistákban. Meg is kaptam utólag az örökös bajnokoknak járó emlékplakettet. Nagyon megtisztelő volt ott futballozni, találkozni Albert Flóriánnal, vagy a régiekkel. Manapság is sok Fradi meccsre járunk fel, a mai napig megismernek, ami különösen jó érzés. 

Sokan talán nem tudják, de a Fradi helyett akár Akasztóra is mehettél volna. Hogyan keresett meg Stadler József? 

A Fradi mellett Csank János vitt volna Vácra, illetve a Stadler volt még képben. Józsi bácsiról én csak jót tudok mondani, azért mégis felépített ott valamit, több éven át NBI-ben szerepelt a csapata. Mindenképpen szeretett volna odavinni, le is hívott tárgyalni. Kérdezte, hogy mit szeretnék, de én mondtam neki, hogy már hív a Ferencváros, azt azért nem nagyon lehet visszautasítani. Azt mondta, hogy álljak fel a kanapéról, emeljem fel, és akkor vegyek ki annyi pénzt az ágyneműtartóból, amennyit akarok. Életemben nem láttam annyi pénzt egyben… Kértem végül gondolkodási időt, de nem volt kérdés, hogy a Ferencvárost választom. 

Miért pont Izrael felé vetted az irányt a Fradi után? 

Sallói Pista kikerült, és utána kezdődött el Magyarország scoutingolása az izraeli menedzserek által. Engem Pista ajánlott be, mert jóban voltunk, a Vidinél ráadásul elég sok gólpasszt is adtam neki. Kerestek egy középpályást, megnéztek két-három alkalommal, így kerültem ki aztán a Betár Jeruzsálembe. Azt ott is tudomásul kellett venni, hogy a bajnoki cím ellenére három hétig kellett próbáznom. Ez egy olyan ajánlat volt, ami nekem és a Fradinak is jó volt, gondoltam megpróbálom, hátha onnan még tovább tudok lépni magasabb színvonalú bajnokságba. Ez nem sikerült, de nem bántam meg, hogy kint ragadtam. 

Milyen élmények állnak az első helyen a kinti időszakból? 

Kint is játszottam kupadöntőt 40 ezer néző előtt, sajnos azt hosszabbításban elvesztettük. A Betárral van egy bajnoki harmadik helyem, a Maccabi Netanyánál légiósként, keresztényként csapatkapitány voltam, a másodosztályban gólkirályi címet és év játékosa címet szereztem. Több a pozitívum, mint a negatívum, de azt is tudomásul kellett venni, hogy abban a pillanatban, ahogy kicsit gyengébb vagy, nem úgy teljesítesz, ahogy azt egy külfölditől elvárják, már mehetsz is. Ezt erősítette az is, hogy korlátozott számú légiós szerepelhetett minden csapatban. 

Netanya áll igazából a legközelebb szívedhez, engem még azzal is megtiszteltél, hogy hoztál nekem kintről egy sálat, amikor az új stadion átadása után meghívtak kezdőrúgónak. Mai napig erős a kötelék? 

Az utóbbi három évben nem voltam kint, de azért megvan a kapcsolat, találkoztam a klubbal már itt is Magyarországon, de Barninak is küldtek mezt. Sok olyan felkérést kapok például, hogy kinti szurkolóknak lakodalomba kell küldenem videón keresztül üdvözlést. Nagyon sok ismerőssel tartom a kapcsolatot a mai napig. 

Mennyi idő volt megtanulni a hébert? 

Nekem elég sok idő kellett, 4-5 év. Eleinte angollal kezdtük. Írni és olvasni még mindig nem tudok héberül, de társalgási szinten elbeszélgetek. 

Nem volt nehéz kint egyedül? 

Nem voltam igazán egyedül, hiszen tizenvalahányan voltunk kint magyarok. Többek közt Pisont, Halmai, Sallói, Hamar, Komódi, Véber, Hámori, magyar szinten tehát nagyon nívós játékosok jöttek össze. Én voltam a kinti egyedülálló, amikor a család hazautazott, akkor én főztem a srácoknak, általában én voltam a gyereknek karácsonykor a Mikulás. Néztek is rám, amikor végig vonultam Mikulás ruhában az utcán, nem is tudták hova tenni. 

Mindenkiben az a kép él, hogy Izrael egy nagyon veszélyes ország, te ebből mennyit tapasztaltál meg? 

A hétköznapi életben nem lehetett ebből semmit sem tapasztalni. Ezzel mindenki együtt él, bizonyos biztonsági intézkedéseket be kell tartani. Amikor mi is utaztunk külföldre, velünk is volt külön személyzet, átnézték az éttermet, az öltözőt. Két intifádát, azaz arab felkelést átéltem, akkor ugye nem volt annyira tanácsos kimenni az utcára, de egyébként a hétköznapokon nem lehetett érezni semmit. 

Döntő ok a család volt, amiért hazajöttél? 

Igen, apukám és anyukám rövid időn belül hunytak el, akkor én úgy döntöttem, hogy hazajövök. Pedig akkor már kérvényeztem az állampolgárságot, meg is voltak az ajánlásaim öt év után, például a volt izraeli miniszterelnöktől, vagy Netanya polgármesterétől. A rabinátus akkor még elég szigorúan fogat ezeket a dolgokat, keresztényként nem kaphattam meg. Volt még arra lehetőség, hogy esetleg névleges házasságot kössek, de azt meg én nem akartam. 

Egy elég vaskos kínai szerződést is lemondtál emiatt. 

Utólag ezt már nem bánom, 6 év csavargás után azért már informálódtam. Az összeg nagyon kerek lett volna, de a kinti élet annyira nem volt vonzó. Én a kényelmesebb megoldást választottam, hazajöttem Kecskemétre. 

Akkor ugye majdnem feljutott előtte a csapat, de ez végül nem sikerült. 

Azt nagyon sajnálom is, mert utána is nagyon jó társaság jött össze Nagy Lacival, vagy Kipuval (Kiprich József – a szerk.). Hazai pályán akkor is többségében nyertünk, de nagyon erős volt az NBII-es mezőny, nem tudtunk feljutni. Utána aztán elindult lefelé a kecskeméti foci úgy 2003-tól, kellett egy 4-5 év, mire magunkhoz tértünk és a Versegi-Rózsa páros át nem vette a klubot. 

A labdarúgás utáni útkeresésnek hogyan kezdtél neki? 

Tudatosan készültem, mert addigra már megszereztem a különböző licenceket. Soha nem voltam nyomuló és magamutogató típus. Mondjuk 10 évvel ezelőtt mindenképpen az edzői szakmába szerettem volna bekerülni. Kecskeméten sokáig nem gondoltak rám, mindenféle pozícióban voltam helyette. Az is biztos, hogy van egy stílusom, ami megosztó, de már vagyok annyira rutinos és idős, hogy ez engem annyira már nem érdekel. Egyenesebb dolognak tartom, ha az ember szemből megmondja a dolgokat, mintha más utakon keresztül tenné ezt. 

Voltál megbízott edző az NBI-ben, korosztályos vezetőedző, most is az utánpótlásban dolgozol. Hol találtad meg igazán magad? 

Annak idején az edzőség lett volna a legkellemesebb feladatkör. Voltam megbízott edző, utána pályaedző, voltam U21-es edző, de mindenhonnan leváltottak végül, vagy félre helyeztek. Kicsit meg is csömörlöttem az edzőségtől így. Maradtam a kisebbeknél, foglalkozom a tehetséggondozással. Sajnos az a tapasztalatom, hogy igazi összefogás még mindig nincs a kecskeméti utánpótlás klubok között, de ennek megoldása a vezetők feladata. 

Miben látod a problémát? 

Bizalommal lehetne előre lépni ebből az állapotból, de senki sem tud felejteni. Biztosan mindenki kapott tüskét a múltban, de én magam is kaptam elég sokat a labdarúgásban. Az új nap azonban mindig új lehetőséget jelent, nem szabad leragadni a múltban. Közös szakmai és gazdasági nevezőt kellene kialakítani, egy jó feladatmegosztással, de erről bőven lehetne beszélni napestig. 

A gyerekek is fociznak, ki veszi komolyabban? 

Barnabás teszi a dolgát, csinálja, nagyon szereti, majd meglátjuk mi lesz belőle. 11 évesen még nehéz megjósolni a jövőt. Nincs könnyű dolga a mai fiataloknak, mert nehezebben nyúlnak ma már a klubok az utánpótlás felé, mint annak idején, sokkal nehezebb odakerülni. Kamilla már minden sportot űz, éppen ma igazoltam le kézilabdázni, de mellette megy a foci, a torna. Nem tudom meddig bírja, de olyan energia van benne, hogy egyiket sem akarja abbahagyni. 

A felnőtt csapatnál Tóth Ákos személyében sportigazgatót neveztek ki, ő már bemutatkozójában azt mondta, hogy a te meglátásaidra és munkádra is számít. Merre tarthat most a felnőtt csapat? 

Nagyon friss ez a dolog, de nagyon szívesen segítek. Én úgy érzem, hogy a tapasztalatom megvan, a kapcsolati tőkém adott, még ha tényleg egy kicsit megosztó is vagyok néha. Amiben lehet, abban igyekszem segíteni. Meglátjuk, mi lesz belőle, hiszen ez tényleg egy nagyon friss dolog. Egy dolgot viszont látni kell, a felnőtt csapatot rövid úton rendbe kell tenni, akár edzőre, akár játékosokra gondolunk itt. Nem egy egyszerű feladat, én azért szeretem a jól meghatározható munkát, aminek rövid, közép- és hosszabb távon is megvan a célja, de éveket már nem tölthetünk el ebben az osztályban. Igyekszünk Ákossal és a stábbal megoldást találni, bízom benne, hogy sikerrel járunk! 

(Nyitray András)

Jelentkezz be először, hogy hozzászólhass! Bejelentkezés