Mi vagyunk a Kesport – 8. rész: portré Harsányi Henrikről

Harsányi Henriket sokan úgy ismerik, hogy nem ismerik. Kicsit olyan, mint Columbo felesége: tudják, hogy milyen vállalkozások mögött áll, azonban ritkán látni. Ennek egyszerű oka van, mégpedig, hogy nem szeret szerepelni. Ez különösen azért is érdekes, mert bár a média világában tevékenykedik, mégsem szereti a reflektorfényt. Nagyon szeret viszont beszélgetni, mesélni és persze olyannal foglalkozni, amiben ki tud teljesedni.

Jelenleg negyedik éve vagy tulajdonosa egy sport tematikus weboldalnak. Kezdjük azzal, hogy hogy állsz a mozgással? 

Hadilábon. Nem vagyok sportos ember, bár az utóbbi években egy kicsit azért igyekszem tenni az egészségemért. Erre nem vagyok büszke, de nem is ámítok senkit. Az ember nem lehet jó mindenben és nem szerethet mindent, viszont az fontos, hogy amit csinálok, azt maximális erőbedobással és a legjobb minőségben tegyem. A sportban, bár több sportágat kipróbáltam fiatal koromban, nem voltam sosem sikeres. Az iskolai fociban vagy játékvezető, vagy néző akartam lenni, hogy a csapatkapitányokat ne hozzam kellemetlen helyzetbe a csapatválasztáskor. Tisztában voltam a képességeimmel.

Azt mondod játékvezető akartál lenni a focipályán már az iskolában. Mindig vezető szerepre vágytál?

Igen, de azért ez nem volt annyira egyszerű, vagy gyors utazás. 1993-ban frissen végzett vendéglátósként besoroztak katonának. Abban az időben 12 hónap alatt lehetett letudni a sorkatonaságot, szerencsémre hadműveleti rajzoló voltam napközben, kantinos (büfés – a szerk.) este.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Amikor leszereltem, azt gondoltam, hogy jó lenne üzemeltetni egy vendéglátóhelyet, így lettem a Plochinger söröző bérlője az Északi térfal belső udvarában. A szüleim rengeteget segítettek, de azt vallották, hogy nekem kell meghoznom a fontos döntéseket. Ők támogatnak, biztosítják a hátteret, ha kell a védőhálót, de a vállalkozó én vagyok, a felelősséget nekem kell vállalnom.

Úgy alakult, hogy 1996-ban véget ért a saját vállalkozás adta szabadság és más irányba mentem tovább, a Coca-Colánál kaptam állást. Eleinte hűtőpakolás és feltöltés volt a feladatom, de kitartó munkavállalóként, végig járva a ranglétrát, 2003-ra már területi vezető voltam Budapesten.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ekkor keresett meg az Expressz egy új, érdekes feladattal, a lapkiadó vállalatnál a vidéki hálózat irányítását és fejlesztését bízták rám. Olyan ikonikus lapok tartoztak hozzánk, mint az Expressz napilap, a Képes Autó, Képes Haszongépjármű vagy a Képes Ingatlan magazinok. Sikeres és eredményes voltam a csapatommal, így 2006-tól rám bízták a vállalatcsoporthoz tartozó Kisokos kiadványokért felelős cég teljes vezetését. Így 7 év után újra cégvezető lettem, de már sokkal tapasztaltabb, rutinosabb és higgadtabb. Ezzel elkezdődött a médiás életem, ami a mai napig tart, immár 16 éve.

Amit eddig vázoltál, mindenképpen sikersztori, de valamiért váltottál.

Nem akartam váltani, a körülmények változtak. Kiderült, hogy abban a multinacionális környezetben nyereségesen a Kisokos, mint önálló cég, nem üzemeltethető. Akkor körülbelül kétszáz fő dolgozott 16 vidéki irodában, budapesti központtal, teljes szervezeti felépítéssel. Az Expressz piacvezető volt, de 2007-ben úgy döntöttek a tulajdonosok, hogy az európai és orosz érdekeltségeiket eladják. A külön szervezeti egységben működő Kisokost viszont nem akarták megvenni a török befektetők. 

Így igazából egyik napról a másikra változott a helyzet és fejlesztés helyett azt a feladatot kaptam akkor 33 éves ügyvezetőként, hogy adjam el a saját és a kollégáim munkahelyét. Ha nem sikerül, megszüntetik. Két érzés között vívódtam. Egyrészt tudtam, hiszen benne dolgoztam, hogy egy jó termékről, jó csapatról beszélünk, csak nem optimális a működése, magasak a költségek, nincs kellő motiváció a munkatársakban. Úgy éreztem, lehetne jól is csinálni, így szívem szerint megmentettem volna. Azonban azt is tudtam, hogy erőfeszítéseink ellenére a cég valóban veszteséges, így érthető, hogy el kell engedni, vagy meg kell szüntetni. Ekkor vetették fel az ötletet, hogy ha már ennyire hiszek benne és magamban, miért nem veszem meg a kiadói jogokat? Ezen mondjuk hangosan felnevettem. Én?? Egy többszáz millió forintos éves árbevétellel rendelkező céget? De akkor már annyira meg akartak szabadulni tőle, hogy minden ajánlatot megfontoltak, így sikerült megegyezünk egy mindenki számára elfogadható árban és fizetési konstrukcióban. Nagyon boldog voltam, nagy lendülettel kezdtem bele újra egy saját vállalkozásba. Amikor elkezdtük a munkát, akkor tudatosult bennem igazán, hogy nagyon más alkalmazottként irányítani egy ekkora céget, és más tulajdonosként. Ilyenkor már nem áll az ember mögött a tulajdonosi kör, aki a nehéz döntésekben irányt mutat, hanem neked kell kitalálni, hogyan tovább. Az elmúlt évek azt igazolják, jó döntéseket hoztunk és sikerrel vettük az akadályokat. Újra felépítettük a Kisokos márkát, és mára újra piacvezető a szegmensében példányszámban, tartalomban, árbevételben.

Ezeket a történeteket hallgatva úgy tűnik, magabiztosan hozol meg nagy volumenű döntéseket. Minden döntésed sikeres volt?

Sokszor előfordul velem, hogy az ösztöneimre hallgatok és úgy döntök. Nem mindig tudom, hogy pontosan hogyan is lesz, de abban a pillanatban érzem, jó lesz. Ez így nem hangzik annyira profi vagy üzleti gondolkodásnak, de nálam bevált. Hallgatok a megérzéseimre, de azért voltak olyan fejlesztések a Kisokosnál is, amelyek nem lettek sikeresek, de ezekre is szükség van, ezekből is lehet tanulni.

A Kesportnál is jött egy ilyen megérzés? 

Eleinte fogalmam sem volt, mi az a Kesport. Ahogy korábban bevallottam, nem vagyok sportember, így talán nem meglepő, hogy nem böngésztem napi szinten sporttartalomért az internetet. A Kesport weboldalt Komáromy András és barátai alapították 2008-ban. Nagy lelkesedéssel és azzal a céllal, hogy újságíróként tegyenek a kecskeméti sportéletért. 2013-ban dr. Vercz Tamás, az SG Futsal Egyesület elnöke és tulajdonos társam ismertetett meg a weboldallal. Elmesélte, hogy ő a Kesport olvasásával kezdi és zárja a napot – ami Kecskeméten fontos sporthír, az itt megtalálható – mondta már akkor.

Az üzleti lehetőség viszont csak 2015-ben jött. Az akkori tulajdonosok úgy látták, hogy új impulzusra, nagyobb lendületre van szüksége az oldalnak, amit ők már nem tudnak, nem akarnak megadni, így inkább eladják a kiadói jogokat, vagy megszüntetik az oldalt. Én pedig azt gondoltam, hogy ez egy olyan lehetőség, amivel érdemes élni. Egy olyan értéket képviselt már akkor is a Kesport, hogy kár lett volna veszni hagyni, bezárni, megszüntetni. A KISOKOS után ismerős volt a helyzet. Egy értékes termék, ami anyagi okok miatt megszűnésre ítéltetett. Csupán a pénz miatt kidobni valamit, amit szeretnek a sportolók, az olvasók. Én azt gondoltam, hogy meg tudom menteni, rendelkezésemre álltak azok az erőforrások (anyagi és emberi), ami kellett a kialakult helyzet rövidtávú megoldásához. Mikor lezajlottak a tárgyalások és átvettem a Kesportot, Jámbor Csabával és Komáromy Andrással átnéztük a működést, a tartalmat, a folyamatokat. Az akkori csapatot bővítettük, a megjelenést átformáltuk, frissítettük. Tárgyaltunk az egyesületekkel az együttműködésről, puhatolóztunk a hirdetések terepén – melyik módszer lenne a legjobb arra, hogy a működéshez szükséges anyagi erőforrást hosszútávon is előteremtsük. Szóval elkezdődött egy fejlődési folyamat, ami ugyan hosszabb lett, mint gondoltam, de mára kiforrott egy olyan weboldal és üzleti modell, ami 2020-tól működőképes tud lenni. 

Véget ért a tanulás, a fejlődés?

Dehogy, sőt! Annyira gyorsan változnak a fogyasztói szokások, trendek, hogy nem lehet hosszú évekre előre tervezni. Rengeteg ötletünk van, egyik jön a másikból. Folyamatosan kutatjuk és figyeljük a tendenciákat. Mostanra, azt gondolom, véglegessé vált egy nagyon jó stáb, egy igazi csapat. Kiváló a hangulat és nagyon büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhatunk. Egyre jobban letisztul, ki miben jó, kinek mi az erőssége. Félgőzzel nem szeretek semmit csinálni. Vagy legyünk a legjobbak, vagy ne bohóckodjunk. Mindegy, hogy a halakról kell vízalatti képeket készíteni a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban, vagy egy triatlonos kerékpárost kell követni a levegőből, azt meg kell tudnunk oldani. Nem lehet az eszközpark hiánya ok arra, hogy valamiről nem készítünk anyagot. Egy sajtótájékoztatón szerintem hatalmas blama az egyetlen mikrofont tologatni az interjú során a résztvevők előtt. Ha kettő kell, ha négy, akkor annyi. Annak lennie kell. Természetesen az eszközök a legegyszerűbb dolgok. Az újságíró, az operatőr, a fotós személye, szakmai felkészültsége, a munkához való hozzáállása legalább ennyire fontos, de talán még fontosabb. Sporttartalom gyártásához hatalmas elkötelezettség, alázat kell, hiszen jellemzően hétvégi munkáról beszélünk. Amikor a legtöbben pihennek, a családjukkal vannak, mi akkor vagyunk a legaktívabbak. Jelenleg kilenc fős a csapat. Többen vagyunk, mint a kecskeméti médiaszerkesztőségek többségében, pedig csak egy témával, a sporttal foglalkozunk, mégis előfordul, hogy kevesen vagyunk. Alapvető elvárás, hogy gyenge minőséget, összecsapott anyagot ne adjunk ki a kezünkből. A sportszakmai nyelvezet, a sportági sajátosságok, a szabályok ismerete, a helyesírás, a képi megjelenítés egyaránt fontos. A szerkesztőséget folyamatosan fejlesztjük, a tartalmakat elemezzük, minden nap tanulunk. A visszajelzések azt mutatják, jó az irány amerre megyünk, de ebben a szakmában nincs célvonal.

Ebben maximálisan egyetértünk, de akkor mégis honnan a bevétel?

A munkatársak motiválása, az eszközpark fejlesztése, a minőségi anyagok készítése jelentős anyagi erőforrást kívánnak. Azonban a klasszikus online hirdetések mára elavultak. Egyre kevésbé térül meg a hirdetőnek egy felugró hirdetés és egyre kevésbé élmény az olvasónak végig görgetni egy hírfolyamot úgy, hogy közben több banner, pop up hirdetés, vagy villogó ajánlat szakítja meg a cikkeket. Arról nem is beszélve, hogy technikailag ma már könnyen megoldható, hogy ezek a tartalmak eltűnjenek az olvasó szeme elől, így pedig értelmetlenné válik az ilyen hirdetés, tehát bevételre sem számíthatunk ebből. Az elmúlt évek során arra is rá kellett jönnünk, hogy az egyesületektől kért és kapott anyagi támogatás, csak töredékét tudja fedezni a kiadásainknak.
2019-re azonban olyan mértékben változott meg az olvasói hozzáállás, hogy már egy új rendszerben, az olvasói támogatásban is lehet gondolkodni. 

Szerinted milyen formában lehet ezt megvalósítani?

Jelenleg három modell működik: az egyik amikor az olvasók egy kisebb része önkéntes alapon egyszeri összeggel támogatja a sajtóterméket, a másik opció, mikor bizonyos anyagokat csak egy havi összeg megfizetése esetén lehet elolvasni, illetve van amikor a napilapokhoz hasonlóan egy előfizetéses rendszerrel válik elérhetővé a tartalom. Én az első kettőben nem hiszek és nem is tartom korrektnek, mert nem azonos a költségviselés minden olvasó felé, és nagy mértékben az empátiára, és nem a szakmaiságra alapoz. Abban viszont hiszek, hogy egy vállalható havidíjért cserébe az olvasók partnerek lesznek abban, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan tovább tudjunk fejlődni, tovább tudjuk bővíteni a sporttal kapcsolatos tartalmainkat. Természetesen ez egyben egy nagyon erős véleménynyilvánítás is, hiszen, ha nem jól csinálsz valamit, elhagynak az olvasóid, az előfizetőid.

Milyen összeget tartasz elfogadhatónak?

A jelenleg rendelkezésünkre álló statisztikák alapján havonta több tízezer olvasónk, több mint 340.000 oldalt tölt le, így mindössze néhány száz forintról beszélünk, amivel biztosítható az oldal hosszútávú működése. Azaz egy hetilap áráért egy havi hozzáférést tudunk biztosítani. Sőt, ha valaki éves előfizetést vásárol, akkor 10 hónap áráért egész éves hozzáférést kap, valamint kap ajándékba egy virtuális Kesport kártyát, mellyel számos elfogadóhelyen kedvezményre lesz jogosult. Egy-egy vásárlás alkalmával akár nagyobb lehet a megtakarítás, mint maga az éves előfizetés díja.

Mikortól vezetitek be az előfizetéses rendszert?

Ez egy többlépcsős folyamat lesz. A következő napokban megújul a felület. Már többen észrevették és szerencsére meg is dicsérték egy-egy részletét a megújult dizájnnak. A mai elvárásoknak megfelelően egy letisztult, alapjaiban fehér és fekete színekre épülő, jól átlátható kialakítással találkoznak az olvasóink. Funkciókban nagy változások nem lesznek, de a teljes háttér, az úgynevezett motor a weboldal alatt új lesz. A megnövekedett igényeknek megfelelően új a szerver környezet, nagyobb, erősebb. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően gyorsabb, biztonságosabb a site. A megújulással egyidőben bevezetjük a regisztrációt. Ez az első lépése az előfizetéses rendszernek, de most még nem kell fizetni az olvasóinknak. Terveink szerint kettő hónap után, tehát február közepe körül lesz éles a rendszer.

Hiszem, hogy az elmúlt 11 Kesportos év, és azon belül az elmúlt négy év alapján az olvasóink továbbra is velünk maradnak, cserébe megígérhetem, hogy mi továbbra is informatív, független, naprakész online sportportál leszünk, felesleges hirdetések nélkül.