Menü

„A futballban a legfontosabb a néző” – bemutatkozó interjú Gombos Zsolttal

Osztrák karrier, gólkirályi cím, támadófutball. Bemutatjuk Gombos Zsoltot, a KTE HUFBAU vezetőedzőjét. 

Hogyan kerültél közel a labdarúgáshoz?

1972-ben születtem Zalaegerszegen. Sporttagozatos iskolába jártam és negyedikes koromban sportágat kellett választani. Nagyon szerettem focizni, így egyértelmű volt, hogy a labdarúgás mellett döntök. Szervezett keretek között tehát tíz évesen kezdtem el futballozni a ZTE utánpótláscsapatában. 

Mikor és hol vált belőled profi játékos? 

Zalaegerszegről Keszthelyre kerültem, ahol vendéglátóipari intézményben folytattam középiskolai tanulmányaimat, így a Keszthelyi Haladás együtteséhez kerültem. Négy év után bevonultam katonának, szintén Keszthelyen, és a katonai csapattal az NB III-ban szerepeltünk. Az élen azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel a második helyen zártuk azt az évet. Ezt követően húsz évesen Hévízre igazoltam, amely akkor jutott fel a harmadosztályba, és két évet játszottam ott. 

A hévízi évek után jött külföld.

Így van, nagyon korán, huszonkét évesen kerültem Ausztriába, a TSV Pöllau-ba. Egy menedzser vitt ki külföldre játékosokat, és az elsők között választott ki engem. Két év után kis időre hazajöttem Hévízre. Szabó Imre vezetőedző keresett meg, akinek nem tudtam nemet mondani, így utána két évet újra itthon futballoztam a 90-es évek legvégén. Tagja voltam a másodosztályba feljutó hévízi csapatnak, az NB II volt a legmagasabb szint, amit játékoskén elértem. 1999-ben visszaigazoltam Ausztriába, hét évig az USC Grossteinbach csapatában, majd két évig az RB Schäffern-ben fociztam. Később edzőként is hosszú éveket töltöttem el kint. Sajnos nem jutottam el NB I-ig. Emiatt mindig marad bennem egy kis hiányérzet, ami a karrieremet illeti, mert nagyon szerettem volna élvonalbeli futballista lenni. 

Mikor kezdődött az edzői pályafutásod?

2006-ban elvégeztem a B licences edzőképzést. Akkoriban Zalaegerszegen vállaltam munkát, utánpótláscsapatot irányítottam, mellette párhuzamosan az osztrák klubomnál is edzősködtem. Azért volt két csapatom is, mert Ausztriában mindenképp le akart igazolni a volt klubom, az RB Schäffern, de csak játékosnak. Azelőtt gólkirály voltam annál az együttesnél – 47 gólt rúgtam 18 meccsen egy szezonban – ám kifelé mentem a korból. Éppen ezért csak úgy vállalatam el a kihívást, hogy közben edzősködni is akartam. Így alakult ki, hogy játékosedző lettem, de szép lassan a vége fele már nem játszottam, csak a kispadról irányítottam. Kisebb kitérőt követően megkeresett egy másik osztrák klub is, az USC Grossteinbach, ahol szintén sok éven át fociztam előtte. Ott lehúztam trénerként még hat évet, és igazából innentől számítom az edzői pályafutásom kezdetét. 

Miért tértél vissza Magyarországra?

2015-ben jött egy megkeresés Nagykanizsáról, ahol szakmai igazgatót kerestek. A kellő képesítéseim megvoltak, felvázoltam egy koncepciót, amely tetszett a vezetőségnek és áprilisban álltam munkába. Nyárig az osztrák csapatommal együtt megint két klub foglalkoztatott, de nyártól már csak a kanizsai gárdára koncentráltam, mert én lettem a vezetőedző; itt három évig dolgoztam. A második évben már bajnokok lettünk a megyei osztályban, de az osztályozón egy gól elválasztott minket a feljutástól, ám rá egy esztendőre már ez is sikerült. 

Zalaegerszeg közel áll a szívedhez, így érthető módon nem is tudtál ellenállni a ZTE megkeresésének tavaly nyáron.

Pontosan. Nagykanizsán NB III-ban vezethettem volna csapatot a bajnoki cím után, de zalaegerszegi születésű emberként a másodosztályú ZTE megkeresésére nem mondhattam nemet. Pályaedzőként részese voltam az élvonalba jutó csapatnak, amely óriási teljesítmény volt. Ezután az a helyzet állt elő, hogy egy váltás következtében a vezetőedző két új segédedzőt hozott magával. Nem gondoltam volna, hogy ilyen eredmény után ez megtörténhet, de 2019 nyarán el kellett hagynom a klubot. Sok időm nem volt arra, hogy új együttest keressek, de a Szentlőrinc mégis megtalált engem. 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szentlőrincen kisebb csodaként a második helyig vezetted a csapatot. Ez minek köszönhető?

Nehéz feladatnak ígérkezett a szentlőrinci munka, de nagyon jó ősz kerekedett ki belőle. Már az is kemény munka volt, hogy összeszedjük a gárdát. Tizennégy játékos ment el a nyáron, volt, amikor nyolcan voltunk edzésen, de sikerült felépíteni a csapatot. Le a kalappal a játékosok előtt, mert a szerény anyagi lehetőségek ellenére remek brigád jött össze. 21 év volt a csapat átlagéletkora, mindenki egymásért küzdött minden meccsen, és megvolt a kölcsönös bizalom. Ennek köszönhetően jelenleg negyven pontot begyűjtve a második helyen telel a Szentlőrinc SE az NB III közép-csoportjában.

A kiváló eredmény után miért döntöttél most télen mégis a váltás mellett, miért fogadtad el a KTE HUFBAU ajánlatát? 

Nehéz döntés volt, mert nem csak a játékosaimhoz, de magához a szentlőrinci egyesülethez is kötődtem érzelmileg. A szakmai stáb fantasztikus volt, ahogyan a háttérmunka is. Szabó Tibor keresett meg először Kecskemétről, akit az A licences képzésről ismerek régebbről. Később a sportigazgató, Tóth Ákos vette fel velem a kapcsolatot, majd decemberben, Czéh Lászlóval kiegészülve négyen találkoztunk. Mindannyian szimpatikusak voltak, illetve a klub gondolkodása, az elképzelések is vonzónak bizonyultak. Kecskemét az Kecskemét. Rendkívül jó futballkultúra jellemzi, nagyváros, kiváló infrastruktúra és nagy tervek, álmok. Motivál, ha komoly célokért kell küzdeni, szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a KTE visszakerüljön arra a polcra, amely megilleti. 

Mi az edzői filozófiád? 

A munkában hiszek, mindent csak úgy lehet elérni, ha kőkeményen odatesszük magunkat. Nagyon fontos, hogy a játékosok kellő alázattal álljanak hozzá a feladatokhoz. Kölcsönösen kell tisztelnünk egymást, és bízni egymásban. A foci ezen része nem a taktikáról szól, hanem az emberi dolgokról, óriási eredményeket lehet elérni az érzelmekkel – ahogyan azt a szentlőrinci csapatom is tette. A pályán a hátulról felépített, támadófutballt preferálom. Az összes meccset meg kell nyerni, nincs olyan, hogy döntetlen, ilyen a mentalitásom. Rövidpasszos, kombinatív játékra, agresszív mentalitásra fogunk törekedni. Hogy miért? Mert a futballban a legfontosabb a néző. Szurkolók nélkül a labdarúgás nem ér semmit. Persze sok helyen az eredmény a legfontosabb, de látványos focira törekszünk majd. 

RÖVID KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK: 

Kedvenc focicsapat? – Bármilyen fura, de nincsen. Szeretem a jó focit, topcsapatokat és NB I-es találkozókat nézni, de nincs kedvencem. Utoljára Inter-Barca Bajnokok Ligája mérkőzésen voltam.

Kedvenc edző/példakép? – Több is van, mert mindenkitől lehet tanulni, de nincs olyan, akit szeretnék leutánozni. Mindenkitől lehet csipegetni, sok edző önéletrajzi könyvét olvastam.

Messi vagy Ronaldo? – Mindkettő. Messi egy tehetség, egy zseni, mindent tud a labdával. Ronaldo pedig a melójával, az akaratával vált példaképpé. Imádom őket. 

Hozzád illő futballkultúra? – Talán a spanyol a kombinatív játék miatt, bár ezt a stílust kezdi minden ország átvenni. Ez a jövő. 

Kedvenc étel? – Olasz konyha a favorit.

Sör vagy bor? – Bor.

Kávé vagy tea? – Kávé (sajnos).

Kedvenc film? – Sztárom a párom Julia Roberts és Hugh Grant főszereplésével.

Kedvenc sorozat? – Roswell Új Mexikó. Spirituális beállítottságú vagyok.

Családi állapot? – Elvált, jelenleg egyedülálló. Két gyerekem van, a 27 éves Bence és a 16 éves Zsófia.

Kedvenc zenekar?  – Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar. 

Kedvenc város? – Róma.

Kutya vagy macska? – Kutya.

Álomautó? – A sportos autókat szeretem a legjobban. Többször kinéztem magamnak álomautót, de nagy a kontraszt az álomkocsik és a lehetőségeim között. A kedvenc márkám a Mercedes.

Hobbik? – Olvasás, teniszezés, úszás, kerékpározás, utazás, túrázás, filmnézés, zenehallgatás.

Tengerparti pihenés vagy kirándulós nyaralás? – Is-is. Eddig túlnyomórészt tengerparti üdülést preferáltam, de egyre jobban vonz a felfedezés, borvidékek, történelmi helyszínek felkutatása.

Rossz szokásod? – Túlzottan ragaszkodom emberekhez és tárgyakhoz.

Legjobb tulajdonságod? – Becsületesség. 

Kedvenc könyv? – A lélek útja Robert Lawsontól.

(Vizi Zalán)