Menü

Kesport Kávéház: Szeberényi Gyula Tamás a botránymentes, kiszámítható építkezést preferálja

A Kesport Kávéház első idei vendége Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét Megyei Jogú Város sportért felelős alpolgármestere volt, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre, legyen szó akár a gyermekkori sportélményekről, vagy a város sportjának múltjáról, jelenéről, akár jövőjéről. 

Gyerekként hogyan került kapcsolatba a sporttal? 

Abban az időben minden fiú focizott, először a napköziben, utána hazafelé a lakótelepen. Akkoriban még nem voltak olyan nagy fák a parkokban, ha két táskát leraktunk már megvolt a kapu és a pálya, úgyhogy nekem a foci volt a kiindulópont. Negyedik általános iskolás voltam, amikor a mostani Arany János Iskolában – leánykori nevén Molnár Erik – Beregszászi Szabolcs testnevelő megnézett minket focizás közben, majd a legügyesebbeknek mondta is, hogy menjenek röplabdázni. Én is köztük voltam, így kezdtem el röplabdázni. 

Mennyire vette komolyan? 

Akkor ez egy évig tartott, mert utána felépült a Lánchíd utcai iskola, és én oda át is kerültem a lakóhelyem miatt. Akkor kimaradt rögtön három év, de miután felvettek a Katona József Gimnáziumba, Dunszt Ferenc tanár úr újra bekapcsolt, de már csak a második csapatba. Egykori csapattársaim is oda jártak, de ők az első csapattal nyerték az országos versenyeket, mi reggelente jártunk edzésekre, és Frici bácsi próbált belőlünk egy kis utánpótlást nevelni. 

Más sportágakba is belekóstolt abban a három kimaradó évben, illetve a röplabda mellett? 

Igen, akkor jött az asztalitenisz, de már idősebb voltam hozzá, utána középiskolában elmentem lőni, mert az nagyon tetszett, illetve vívni is. Nem sok minden kellett volna, hogy egy öttusát összerakjak, de a fizikai sportok nem mentek volna annyira. A Molnár Erikben még a judóval is megpróbálkoztam, de az annyira nem jött be. 

A továbbtanuláshoz, illetve a főiskolai és egyetemi évekhez milyen útravalót adott a sport? 

Az a röplabdás néhány év ilyen szempontból sokat számított. Jártunk versenyekre, megtapasztaltam a csapat erejét, a győzelmet, a vereséget, illetve azt, hogy ezt hogyan lehet feldolgozni. Nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, amik utólag beépültek, még ha akkor ez nem is volt tudatos. 

Munkájából kifolyólag a sport a mindennapjainak része, de mennyi ideje jut a mozgásra? 

Heti egyszer röplabdázni járok, az egyszer másfél óra. Kellene ennél több is, például úszás és futás, de rendkívül monotonnak érzem, így nagyon unom. Bár a futás utáni fáradtságot szeretem, a hozzá vezető utat ritkán vállalom. A heti egy röplabda azért tényleg fixen megvan. 

2014 óta sportért felelős alpolgármester. Az eddig maga mögött hagyott első teljes ciklust hogyan foglalná össze első körben a fejlesztések szempontjából? Mik a fő irányvonalak és prioritások? 

Felemás a helyzet, ugyanis sokszor ér minket az a vád, hogy a kecskeméti élsport, illetve profi sport azért nincs olyan központi helyen, mint néhány más vidéki nagyvárosban. Ilyenkor Kaposvár, Székesfehérvár, Békéscsaba nevét említik például. Azt gondolom, hogy ebben van is igazság, mert valóban, az élsport támogatásában talán nem olyan bőkezű a város. Ugyanakkor az utánpótlás sportban, ifjúsági sportban, tömegsportban meg annál inkább. Olyan fejlesztések történtek az utóbbi négy évben, amire nyugodtan lehetünk büszkék. Ilyen a kosárlabda akadémia épülete, bárki bejön, biztosan megcsodálja. Ott van az atlétika központ, középen egy rugby pályával. Nagyon sokat kellett egyeztetni az atlétika szövetséggel ahhoz, hogy meg tudjon így valósulni. Korábbi fejlesztés, de működtetjük a versenyuszodát és élményfürdőt, de már ebben az időszakban történt meg a kinti vízfelületet lefedése, ami meghosszabbította a használati időt, illetve növelte a vízfelület mennyiségét a vízilabdás TAO-ból. Gyakorlatilag a legkeményebb téli hónapokat leszámítva, bármikor használható medencét tudtunk csinálni. Sok támadás éri a stadion épületeket, Kecskeméten valóban nem épült stadion, de rengeteg edzőpálya létesült a Széktói környékén, több projekt is megvalósult az akadémián keresztül, amik most is folyamatban vannak. Fejlesztettük a műkerti sportcentrumot, fontos ez is, hiszen olyan városrészben működik, ahol muszáj a helyi gyerekeknek valami célt mutatni. A Benkó Zoltán Szabadidőközpontban streetball pályák, futópálya, vagy éppen street workout pálya került átadásra. Hosszasan lehetne tehát sorolni ezeket, de folyamatban lévő fejlesztések is vannak, amikről még az előző ciklusban született döntés. Ilyen a Bányai gimnázium tornacsarnoka, de friss dolog a Katona gimnázium csarnoképítési projektje is, amivel a mindennapos testnevelést is meg lehet oldani, hideg időben is. Olyan komoly fejlesztések voltak tehát, amiket később Kecskemét sportjában aranykorként is emlegethetünk majd, de ezt nem nekem kell kimondani, majd az utókor megítéli. Ezeket fontosabbnak is érzem. Majdnem elfelejtettem emellett megemlíteni a jégpályát, ami szintén még az előző ciklusban indult el, folyamatban van egy jégcsarnok építése, aminek a forrásbiztosítása kormányzati feladat, így még várunk rá, de a megvalósulása hatalmas dobás lenne. 

A versenysporthoz és az élsporthoz hogyan és milyen módon tud és akar hozzátenni a város? 

A versenysport terén nagyobb teret hagyunk a vállalatoknak, mert úgy gondoljuk, hogy a profi sport nem az önkormányzat feladatköre elsősorban. Természetesen tudjuk, hogy az utánpótláshoz kellenek példaképek, kellenek jó meccsek, ahhoz kellenek jó csapatok is, így valamilyen felelősségünk van, aminek igyekszünk megfelelni. Ezen a szinten persze már a véletlen és a szerencse is dönt, óriási bravúr volt a röplabdázók kupagyőzelme is tavaly. Nem sokan tippeltek volna rájuk, ehhez képest most is bejutottak a döntőbe, ahol akármi is lesz a vége, már ez gyönyörű teljesítmény. Messze ők gazdálkodnak a legalacsonyabb költségvetésből a riválisok közül. A kosárlabda csapatnál ugyanez a helyzet, ott vannak az élmezőnyben jóval alacsonyabb költségvetéssel is. Ez lenne inkább a sport lényege, minthogy rengeteg pénzt beletolunk. Inkább az lenne a cél, hogy összeálljanak ezek az erők és valami nagyszerű kijöjjön, a közönség örüljön, a fiatalok pedig inspirációt kapjanak a sportoláshoz. 

Milyen elvek mentén döntenek akkor, amikor az éves sporttámogatásokról határoznak? 

Próbálunk a kiszámíthatóságra törekedni, hogy ne ad hoc, napi lobbitevékenység alapján szülessenek meg a döntések. A sportvezetőknek is el szoktam mondani, hogy mi az élcsapatoktól nem bajnoki címeket és bravúrokat várunk el, hanem stabil és botránymentes működést. A szurkoló meg tudja bocsátani, ha gyengébb éppen a szereplés, de a botrányok évekre vissza tudnak vetni egy csapatot. Az elmúlt 10-15 évben volt néhány botrány a kecskeméti sportban, azt is tudjuk, hogy ez hova vezetett. Én azt látom például a focicsapatnál is, hogy elindult egy építkezés. Nem egyből csodákat akarnak tenni, rengeteg pénzt elkölteni, de érzem az igazságtalan kritikákat. Egy mérkőzésen, melyen kint voltam, a B-közép néhány tagja egy kifeszített molinón szembe állította a mostani eredményeket a 10 évvel ezelőtti sikerekkel, csak a végére nem írták oda, hogy visszasorolás a megyei I. osztályba, büntető eljárás, botrányok, a KTE névnek a kényszerű meghurcolása, mert azért az is ott van ebben a csomagban. Mi ezt együtt látjuk, sokkal többre értékeljük a stabil fejlődést és a tisztességes előrelépést, a botránymentességet. Ebből biztosan lehet valami, a zajos sikerek mögött viszont tudjuk, hogy mindig egy lufi van. Akkor is ez volt, tudtuk, hogy bármelyik pillanatban kipukkanhat. Sajnos ez nemcsak a focira volt igaz annak idején, más sportágaknál is előfordult. Közismert a kézilabda története is, ami nagyon sokat ártott helyben a sportágnak. Ma is, amikor szponzorokat próbálok segíteni hozzájuk, némelyik vállalkozó sikítva szalad el, mondván ő már akkor megégette magát. Hasonló szituációban volt öt évvel ezelőtt a röplabda is, nagyon kemény küzdelem árán sikerült csak megmenteni, komoly pénzügyi problémákkal kellett megküzdenie a csapatnak, hálával is tartozom azoknak, akik akkor az ügy mellé álltak. Voltak tehát nagyobb hullámvölgyek, talán a kosárlabda kivétel, miattuk nincsenek álmatlan éjszakáim. A városvezetésnek van egy elképzelése, miszerint legyenek kiemelt sportágak. Nem könnyű ez, hiszen ha egy sportág annak számít, akkor gondolhatja azt, hogy neki innentől nem kell lobbizni, elég dolgozni, míg aki kimarad, az igyekszik bekerülni ebbe az elit körbe. Nekünk ugyanakkor kívül kell tartanunk őket, különben nem lesznek kiemelt sportágak, ha mindenki azzá válik. Nagyon nehéz ez, hiszen bárki mondhatja, hogy elért valami önerőből, miért nem érkezik támogatás? Ilyenkor néha kivételt is teszünk, legutóbb például a női kézilabda esetében tettünk így, hiszen aki ismeri a magyar bajnokságot, az tudja, hogy a világ talán legerősebb ligája anyagi értelemben is. Hiába nem volt kiemelt sportág, nem tehettük meg, hogy nem támogatjuk. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy minek van közönsége, de nyilván emellett a sikerességet is nézni kell. Vannak különböző példák, a kézilabda például a másodosztályban is egészen szép nézőszámmal rendelkezik, sajnálattal tapasztalom viszont röplabdához közel állóként, hogy egy kupa elődöntőre 100 néző kíváncsi. Kicsit ilyenkor el is keseredek, mert rengetegen röplabdáztunk Kecskeméten, mégse mozdít meg tömegeket. Kíváncsi leszek a döntőre. 

Miként tudja bevonni a vállalkozókat a sport támogatásába? 

Hogyha hozzám jön egy vállalkozó azzal, hogy szeretne jelen lenni és megjelenni a sportban, akkor nagyjából el tudom mondani, hogy milyen nagyságrenddel lehet hathatósan odaállni egy csapat mellé. Nyilván más nagyságrend kell ehhez a röplabdában, más a kézilabdában, de más a labdarúgásban is. El tudom mondani mire számíthat, de sajnos kevés az ilyen jelentkező. Inkább a személyes kapcsolatok számítanak, a sportvezetők kapcsolatai ilyen szempontból fontosabbak. 

Miként látja a klubok felelősségét a háttér megteremtésében, szurkolótábor építésben, szponzorok bevonásában?

Nagyon fontos a jó megjelenés, a jó marketing munka, bizalom, a botránymentes működés. Kellenek az egyéniségek a pályán, illetve a kispadon is, akik miatt kimennek a nézők. Ez elsősorban valóban a klubokon múlik. 

2017-ben egy Kesport TV-nek adott interjúban azt mondta, hogy a fő hangsúly az utánpótláson kell legyen, és egy út közepén tart ilyen szempontból Kecskemét sportja. Most hol tart Ön szerint? 

Talán a legerősebb zászlóshajó a kosárlabda akadémia, ahol példaértékű munka van. Az anyagi és személyi feltételek is biztosítottak, egy-két játékos minden évben fel is kerül az első csapathoz női és fiú vonalon is. Már jönnek tehát bizonyos sikerek, de nyilván a szerencsén is múlik, hogy egy kecskeméti eljusson akár az amerikai kosárlabda bajnokságig is. Ha 8-10 év múlva 9-10 kecskeméti játszik majd a magyar élvonalban, szerintem már az is nagy eredmény lesz. Most három év telt a beszélgetéshez képest, nyilván eredmény még nincsen, de azt látom, hogy ez a folyamat jó irányba halad. 

Ha már folyamatról beszélünk, milyen célokkal vágott neki ennek a ciklusnak? 

Az utánpótlássport, a tömegsport és az ifjúsági sport infrastruktúrájának kiépítése Kecskeméten egy olyan cél, ami egy 10 éves ciklus megfelelő feladata lehet. Ez egy kimondott, ki nem mondott célja az önkormányzatnak. Az élsportban nincs célunk, nem is nagyon lehet. Sokan bíztatnak arra, hogy fogalmazzuk meg, hogy legyen egy bajnokcsapat Kecskeméten. Ez olyan sok mindenen múlik. Perdülhet a gyűrűről kifelé, vagy befelé a labda, a kapus védheti a büntetőt, a vonalbíró láthatja kint és bent is az ütést. Ilyet nem lehet célul kitűzni. Legyen két-három olyan csapatunk, mely ott van a magyar élmezőnyben, ez lehet reális elvárás. Ilyen azt hiszem van, ott a kosárlabda, a röplabda, de egészen szép tömegeket mozgat meg a kézilabda is, még ha nincsenek is ott az élvonalban. Ez a célunk, nem fogunk arra százmilliókat elkölteni közpénzből, hogy kupagyőztes, vagy bajnok klubunk legyen. Fontos a sport, fontos a jó példa, de nem így kell megvalósítani. 

Sokat beszéltünk a látvány- és csapatsportokról, de térjünk ki kicsit a kisebb műhelyekre és az egyéni sportágakra is. Mennyire látja színesnek ilyen téren a város sportját? 

Nagyon jó műhelyek működnek Kecskeméten. Atlétika, úszás, cselgáncs, uszonyos úszás, hogy csak néhány olyan sportágat említsek, melyekben szép sikerek jöttek. A sportbálon sok olyan új sportágról is hallottam, melyekről eddig nem is nagyon. Nem az E-sportra gondolok itt, szégyen nem szégyen, én azt nevetségesnek tartom, hogy ennek még csarnoka is van egyes helyeken Európában, az számomra a pusztulás jele, de aztán lehet, hogy ez a jövő. Alakulnak olyan új sportágak, melyek a fiatalok körében hódítanak, oda kell erre is figyelni, hiszen a tradicionális sportágak is voltak újak anno. 

Zárásként az lenne a kérdésem, miben látja a sport fontosságát és jelentőségét? 

Egyre jobban atomizálódik a társadalom, egyre befelé fordulóbb, csökken a közösségek jelentősége. Egy városnak ugyanakkor nagyon fontosak ezek a közösségek, ez lehet egy nyugdíjas tornászklub, lehet egy sportkör, de ugyanilyen közösség lehet egy szurkolói csapat is. Egy vállalható, szerethető, akár amatőr, akár profi csapat körül kialakuló szurkolói kör. Én azt szeretném, ha minél több ilyen kör lenne. Lehetnek akár elégedetlenek is időnként, akik akár a közösségi médiában, akár máshol kritikákat fogalmaznak meg, melyet a sportvezetőknek kezelni kell, még akkor is, ha ez néha terhes. Ugyanakkor ezektől a köröktől város a város, ezek a körök nem engedik, hogy teljesen atomjaira hulljunk szét. 

(Nyitray András)


13 + 1 kérdés Amarildo Deliuhoz, a HÉP-KRC röplabdázójához


Szinte az összes kontinensen kosarazott, de Kecskemét volt az egyik kedvence – múltidéző Cory Bradforddal


#maradjotthon – Bartolák Lilla kedvenc otthoni időtöltései


A délvidéki Blue Betyars szurkolói gyűjtést szerveznek


Recept percek: Major Dávid kedvenc receptje – Tejszínes brokkolis csirkemell


Kesport Kávéház: Bíró Balázs egyszer edzőként is letenné névjegyét Kecskeméten


#maradjotthon – Kmegy Máté súlyemelő kedvenc otthoni időtöltései


Sallai Bence, az SG Kecskemét Futsal játékosának álomcsapatai


Recept percek: Palotás Fanni kedvenc receptje – tárkonyos csirkeragu leves gazdagon és palacsinta


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Szrnka Levente, a KTE-Piroska Szörp beállója


#maradjotthon – Kitl Zoltán kedvenc otthoni időtöltései


#maradjotthon – Schlégl Odett, a KKC kosárlabdázójának kedvenc otthoni időtöltései


ZaklajdaTeam HomeWorkout – 1. rész: hasizom edzés


Recept percek: Tamaskó Ádám kedvenc receptje – brassói


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Tóth Lilla, a GBB ZRT KNKSE játékosa


Olimpia: Ujhidy Tibor szerint nem lehetett kérdés, hogy halasztani kell


Kenderes Dóra, a Röpke SE játékosának kedvenc fotói


13+1 kérdés Forgács Tamáshoz, a KTE-Piroska Szörp kézilabdázójához


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Dávid Zoltán, a HÉP-KRC vezetőedzője


#maradjotthon –Szűcs Dominik kedvenc otthoni időtöltései