Menü

Kesport Kávéház: Bencze József szerint lehet álmodni, de azt kezelni is tudni kell

A KTE-Piroska Szörp szakmai tanácsadója váratlanul mondott le tavaly ősszel a Csurgó vezetőedzői posztjáról, majd pályafutása során először, el is hagyta szülővárosát, hogy Kecskeméten találjon új kihívásokat. A korábban rendre a dobogót megcélzó klubnál idén már álmodozni is lehet, hiszen még a bajnoki címért is versenyben vannak. Bencze Józseffel Csurgóról, szerencséről, álmokról és jövőről beszélgettünk. 

Hogyan jött számodra a kézilabda? 

Gyerekként sok lehetőség nem volt nálunk Csurgón, a helyi általános iskolában 100 százalékban kézilabda oktatás zajlott. Most már a negyedik-ötödik osztályig van foci is a gyerekeknek, de onnantól is inkább a kézilabda dominál. Ott ismerkedtem meg nyilvánvalóan én is a sportággal, majd kerültem a Csurgói KK kötelékébe. 

Mikor alakult ki ez a kézilabda centrikusság Csurgón? 

Ezt így konkrétan én sem tudom, azt viszont igen, hogy Sótonyi Laci bácsi volt a helyi testnevelő tanár, ő vitte a fiú vonalat, Határ György, illetve a Kátai házaspár a női vonalat. Nem volt igazán más választás Csurgón, vagy fociban megyei osztály, vagy kézilabdában egy kiugrási lehetőség. 

A játékospályafutásod hogyan alakult? 

Én nagyon magas szinten nem játszottam, NBII-ig jutottam, de akkor az számított valóban a másodosztálynak, nem volt NBI/B. Nagyon fiatal voltam, epizódszerepek jutottak nekem, de szinte minden poszton játszottam, kivéve a kapust. Próbáltam ellesni mindent az idősebb játékosoktól, hogy minél többet fejlődjek. Sajnos jöttek térdsérülések, amik arra kényszerítettek, hogy hagyjam abba az aktív játékot. 

Mikor érett meg benned a gondolat, hogy edzői pályán folytasd a sportágat? 

Ez egy véletlen hozadéka volt. A sérülésem után is nehezen szakadtam el a kézilabdától, pláne úgy, hogy kapcsolódott hozzá egy nagyon jó baráti társaság, amiből nem akartam kiesni. Sérüléssel is lejártam közéjük játszani. Akkor éppen Madarász János volt az edző, illetve Kátai Ferenc utána, aki szorgalmazta, hogy próbáljam meg. Ekkor kezdtem az utánpótlással, ennek nagyjából 15 éve már. Akkor még NBII-ben volt a Csurgó, innen feljutott NBI/B-be, ott kaptam már másodedzői szerepet is. 

Gyakorlatilag testközelből szemlélhetted a csurgói kézilabda felemelkedését. Milyen volt ezt ilyen közelről megélni? 

Nem egyszerű folyamat volt, kicsit a vezetőket is meg kellett arról győzni, hogy kell néhány profi játékos is ahhoz, hogy ez sikerüljön, illetve profibb szemlélet. Csak baráti társasággal ezt nehéz lett volna megcsinálni, még ha jól képzett játékosokról is beszélünk. Borsodi Péter érkezésével sikerült NBI/B-be feljutni, ott már próbált egy olyan szintet emelni az akkori vezetőség, hogy onnan NBI-be tudjunk menni. Ott volt egy év, amit NBI/B-ben töltöttünk, végül Zsigmond Gyurival sikerült az NBI-be feljutnunk. Onnantól kezdve nem is volt olyan év, amikor a Csurgó kiesett volna, még ha az első egy-két évben nagyon meg is kellett küzdeni a bennmaradásért, le kellett tennie a klubnak a névjegyét. Ezt sikerült elérni olyan szakemberekkel, akik egyre előrébb vitték a játék színvonalát. 

Csurgó abszolút kisváros, családias jellegűnek is indult a klub. Ebből mennyi maradt meg? 

Az elején ez megvolt, de most már azért annyira nincs. Azt tudni kell, hogy aki az NBI-ben a spiccen szeretne lenni, annak nagyon nehéz csak magyar játékosokkal ezt megcsinálni, főleg egy olyan helyen, mint Csurgó, melynek lélekszáma 5000 fő körül mozog. Nagyon nehéz oda játékosokat lecsábítani, komolyabb nagyváros nincs a közelben. Aki viszont kézilabdával akar foglalkozni, annak ez nagyon jó kiugrási lehetőség. 

Az edzői ranglétrán végül eljutottál az NBI-es csapat vezetéséig, miként jött ez a lehetőség? 

Nekem is nagyon sokat kellett tanulnom az utánpótlásban, de szerencse is kellett hozzá. Olyan edzők mellett dolgozhattam, mint Zsigmond Gyuri, Budai Feri, Bakó Botond, Imre Vili, Sótonyi László, utána kaptam én bizalmat. Ez egy véletlen műve volt, jókor voltam jó helyen, de majdnem mindenki mellett ott voltam másodedzőként, és akkor is rengeteget lehetett tanulni ezektől a szakemberektől, akik nagyon jó munkát végeztek Csurgón. Ezt mutatja az is, hogy hol tart most a klub. 

Meglepetésre mondtál le ősszel, gyakorlatilag néhány mérkőzéssel a bajnokság kezdete után. Miért? 

Erről annyit kell tudni, hogy ott én úgy éreztem, hogy valami megromlott köztem és a csapat között. Pont olyan periódusa következett a szezonnak, ami a bajnokság és az EHF Kupa szempontjából is nagyon fontos volt, viszont azt éreztem, hogy velem ez nem lenne sikeres. Éppen ezért is álltam fel, hogy egy új impulzussal esetleg előrébb tarthat a Csurgó. 

Azért a pozitívumokat se kerüljük meg, hiszen szépen szerepelt veled előtte két szezonon át a csapat. Előbb egy hatodik, majd egy ötödik hely a bajnokságban, illetve bejutottatok a Magyar Kupa négyesdöntőjébe is. Mi a legkellemesebb emlék? 

Minden percét élveztem. A kudarcok bántják az embert, de ezt is meg kell élni, és nincs olyan edző, aki csak sikeres lehet. Ezekből a kudarcokból is nagyon sokat tanultam, fontos volt mindent átélni. Nem akarok igazából semmit sem kiemelni, mert minden meccsnek volt pikantériája, élveztem, hogy a karrierem csúcsán lehettem akkor. Egy NBI-es csapatnak lehettem a vezetőedzője, az is lehet, hogy ilyen felkérés már nem fog érni többször. Ugyanakkor pont ez volt az a pillanat, amikor ezt meg kellett ragadnom ahhoz, hogy ezt is átéljem és tanuljak belőle. 

Ezután jött a KTE-Piroska Szörp megkeresése, ami számodra olyan szempontból is nagy váltás volt, hogy csak Csurgón dolgoztál addig. Mennyit jelentett számodra az új impulzus? 

Az igazság az, hogy Apró Feri (a KTE-Piroska Szörp szakmai igazgatója – a szerk.) már régóta csábítgatott, de annak idején ennek nem volt realitása. Sokat beszéltünk, majd amikor felálltam a csurgói padról, már pedzegette is ezt a lehetőséget. Nem zárkóztam el, mert jó lehetőségnek láttam a kecskemétit, még akkor is, ha nem NBI-ről van szó. Volt U23-as csapatom NBI/B-ben, tudom, hogy ez sem egyszerű feladat. Hogy mennyire volt új impulzus? Szeretek itt lenni Kecskeméten, jó társaság van, a srácok nagyon fogékonyak, hagynak dolgozni, hagynak alkotni. Mint mindennek, ennek is van pozitív és negatív hozadéka, de most több a pozitívum. Jelenleg kisebb klubról beszélünk, mint a Csurgó, megvannak ennek a nehézségei, de ehhez alkalmazkodni kell mindenkinek. 

Ugyan a csurgói klub engedélyével dolgozol szakmai tanácsadóként a KTE-Piroska Szörpnél – kvázi mondhatjuk azt, hogy „kölcsönadtak” Kecskemétre – de azért mégis el kellett szakadnod ennyi év után. Nehéz, vagy könnyű döntés volt? 

Pontosan annak köszönhető a Csurgótól való elszakadásom, hogy a vezetők úgy álltak ehhez hozzá, hogy nem zárkóztak el a lehetőség elől. Hagytak egy olyan kiskaput, hogyha valami miatt nem érzem jól magam Kecskeméten, vagy nem úgy alakulnak a dolgok, akkor vissza tudok menni. 

A KTE-Piroska Szörp célja hosszú évek óta a dobogós helyek valamelyike, ami nem akart összejönni, most viszont ott tartunk, hogy az igazán bátrak már a feljutásról és a bajnoki címről álmodozhatnak. Tudom, hogy mindig óvatosan fogalmaztok, ha ez szóba kerül, de mégis mi a titkotok? 

Én úgy gondolom, hogy merni kell álmodni, de ezt kezelni is tudni kell. Ahogyan most a dobogó második fokán állunk, ez ugyanúgy meg is változhat nagyon hamar. A srácok és a stábtagok is mindent megtesznek azért, hogy ez ne így legyen, de nem egyszerű. A titok szerintem az, hogy nem tekintünk előre két-három mérkőzéssel, hanem mindig csak az aktuálisra készülünk a lehető legtisztességesebben. Van amikor jobb az ellenfél, akkor viszont ezt el kell fogadni. 

Az álmoktól kicsit elszakadva akkor, reálisan megérett ez a klub szerinted az NBI-re? 

Erről a menedzsmentet kell megkérdezni, mert tőlük függ, mekkorát lehet álmodni, ez az ő dolguk. Objektíven nézve, jelen pillanatban ennek még nincs realitása, de ha így halad a csapat, akkor ez akár változhat. Ez az első négy-öt mérkőzés vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy hol fogunk végezni a bajnokság végén. Azt is tudni kell persze, hogy az NBI és az NBI/B között nagy a szakadék, és azért ott elég komoly játékosmozgás kell ahhoz, hogy valaki meg tudjon kapaszkodni az élvonalban. 

Említetted már a Csurgó által nyitva hagyott kiskaput, jelenleg a szezon végéig járultak hozzá, hogy Kecskeméten is dolgozhass. Megkerülhetetlen kérdés az eredményeiteket látva, tárgyaltál-e már a folytatásról Kecskeméten, vagy esetleg van-e megkeresésed már máshonnan? 

Megkeresésem nincsen. Ferivel nyilván beszélgetünk, de természetesen a Csurgóé az elsőbbség. Az elnök úrral, illetve a szakmai igazgatóval történt megbeszélésünkről úgy álltam akkor fel, hogy május végén mindenképpen visszatérek. Ők nagyon korrektek voltak velem mindig, akármilyen szerepkörben is voltam, az a tisztességes, hogy bármilyen más lépést velük tisztázzunk. 

(Nyitray András) (fotók: Tóth Csaba/kesport.hu)


13 + 1 kérdés Amarildo Deliuhoz, a HÉP-KRC röplabdázójához


Szinte az összes kontinensen kosarazott, de Kecskemét volt az egyik kedvence – múltidéző Cory Bradforddal


#maradjotthon – Bartolák Lilla kedvenc otthoni időtöltései


A délvidéki Blue Betyars szurkolói gyűjtést szerveznek


Recept percek: Major Dávid kedvenc receptje – Tejszínes brokkolis csirkemell


Kesport Kávéház: Bíró Balázs egyszer edzőként is letenné névjegyét Kecskeméten


#maradjotthon – Kmegy Máté súlyemelő kedvenc otthoni időtöltései


Sallai Bence, az SG Kecskemét Futsal játékosának álomcsapatai


Recept percek: Palotás Fanni kedvenc receptje – tárkonyos csirkeragu leves gazdagon és palacsinta


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Szrnka Levente, a KTE-Piroska Szörp beállója


#maradjotthon – Kitl Zoltán kedvenc otthoni időtöltései


#maradjotthon – Schlégl Odett, a KKC kosárlabdázójának kedvenc otthoni időtöltései


ZaklajdaTeam HomeWorkout – 1. rész: hasizom edzés


Recept percek: Tamaskó Ádám kedvenc receptje – brassói


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Tóth Lilla, a GBB ZRT KNKSE játékosa


Olimpia: Ujhidy Tibor szerint nem lehetett kérdés, hogy halasztani kell


Kenderes Dóra, a Röpke SE játékosának kedvenc fotói


13+1 kérdés Forgács Tamáshoz, a KTE-Piroska Szörp kézilabdázójához


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Dávid Zoltán, a HÉP-KRC vezetőedzője


#maradjotthon –Szűcs Dominik kedvenc otthoni időtöltései