Menü

Kesport Kávéház: Varga József idén bennmaradna, jövőre bajnoki címért harcolna

A KNKSE női kézilabdacsapatának vezetőedzőjével még az MKOSZ bajnokságokat felfüggesztő határozata előtt beszélgettünk debreceni sikerekről, kihívásokról, a KNKSE jelenéről és jövőjéről. Varga József elmondta, a cél most a bennmaradás, jövőre viszont már a feljutásért harcolnának. 

Hogyan kötöttél ki a kézilabdánál? 

Nagyon sok mindent csináltam. Édesapám fürdőben dolgozott, így már 4 éves koromban úszni jártam. Ez működött 10 éves koromig, akkor volt egy fülműtétem, így orvosi javaslatra abba kellett hagynom. Utána elmentem cselgáncsozni, ami 3 és fél évig tartott. Végül az iskolai testnevelőm találta ki, hogy én kézilabdázzak. Egy darabig párhuzamosan ment a kettő, de utána teljesen átnyergeltem. 

Mi volt a döntő a kézilabda mellett? 

Igazából a csapatszellem. Az úszás és a cselgáncs is egyéni sportág volt előtte, maga a társaság szippantott be. Más egy csapatban egymásért is küzdeni, mint csak magadért. 

Meddig jutottál játékosként? 

A főiskolán egy darabig voltam a Nyíregyháza NBI-es kereténél is, aztán igazából úgy alakult, hogy maradtam a főiskolai csapatnál. Korán edző lettem, mert ahogy elvégeztem a főiskolát, én rögtön erre a pályára is mentem. 

Tudatos döntés volt? 

Én már a főiskolás csapatnak is voltam az edzője, az elődöm más irányú elfoglaltság miatt nem vállalta tovább, így engem kértek fel játékos-edzőnek az utolsó évben. 

A főiskola után hol helyezkedtél el először? 

A Debreceni Sportiskolába kerültem rögtön, ami a KESI-hez hasonlóan működött akkor. Egy korábbi, nyíregyházi csapattársam akkor már ott tanított is dolgozott, és éppen főállású edzőt kerestek. Rögtön kaptam egy ötödikes csoportot, illetve egy hetedik-nyolcadikos vegyes társaságot. Tudni kell erről, hogy Debrecenben akkor alakult ki egy sportosztályos rendszer a Hunyadiban. Ez úgy nézett ki, hogy a 30 fős osztály fele kézilabdás lány, fele futballista fiú volt. Ebből az iskolából nőttek ki például Sándor Tomiék, Dombi Tibiék, illetve később a válogatottig is eljutó, Sopronyi Anett. Ebbe a körbe kerültem én be. 

Meddig dolgoztál az utánpótlásban? 

Nagyon jó kérdés, hogy mikor kerültem a felnőtt csapathoz, sokára alapvetően, én végig jártam ott a ranglétrát. Dolgoztam serdülőkkel, ifikkel, nyertünk nagyjából 12-13 diákolimpiát, országos serdülő bajnokságot, NBI-es ifi bajnokságot azokkal a csapatokkal, akiket volt szerencsém edzeni. Emellett mi voltunk az elsők, akik középiskolai világbajnokságot nyertünk az Irinyi János középiskolával. 

Téged foglalkoztatott, hogy a férfi, vagy női szakágban dolgozz, vagy ez nem volt szempont? 

Nem, eleve lányokhoz kerültem, bennem semmi ilyen nem volt. Én csak dolgozni szerettem volna, meg edzősködni. 

Kik voltak a mentorok, a példaképek? 

Egyértelműen Komáromi Ákos volt a legnagyobb példakép, felesége volt a szakágvezető annak idején Debrecenben. Sikerült még olyan emberekkel együtt dolgoznom, akik formálták a kézilabdáról alkotott képet, gondolok itt Laurencz Lászlóra, vagy Skaliczki Lacira. 

Hogyan kerültél át a felnőtt vonalra? 

Segítőként dolgoztam a DVSC-nél Balogh Zoltán mellett, aki akkor elnöke lett a klubnak. Ekkor tették fel a kérdést, hogy mi lenne, ha átvenném a felnőtt csapatot. 

Nem tiltakoztál gondolom. 

Ki az a bolond, aki tiltakozik egy ilyen felkérés ellen? Akkor már 35 éves lehettem, örömmel vettem a lehetőséget, igyekeztem megfelelni ennek. Kevesebb lehetőség volt akkor a szakmai fejlődésre, mert nem ilyen internetes világban éltünk, most mindent el lehet érni. Bár meggyőződésem, hogy nem ezen múlik, hogy miket tölt le az ember, hanem azon, hogy miként alkalmazza a gyakorlatban. 

Mire emlékszel vissza a legszívesebben? 

Nekem siker volt az is, hogy kétszer Magyar Kupa elődöntőt játszhattunk a Debrecennel, nagyon nagy siker volt, amikor az EHF Kupában négy közé jutottunk. De az emlékek közül a középiskolai, illetve a főiskolai világbajnokságot is megemlíteném. Utóbbinál nagyon szerencsés lehettem, hogy én lehetek az edző, mert komoly pályafutást befutó játékosok voltak abban a keretben. 

Ezer szállal kötődtél Debrecenhez, de egy edző életében természetesen mindig benne van a váltás lehetősége is. Nehéz volt elszakadni? 

Mindig azt szoktam mondani, hogy tudomásul kell venni, hogy az élsport egy profi világ. Egy játékos, egy edző oda megy, ahol munkalehetőséget kap. Ez nem mindig a pénzről szól. Annak idején például Orosházán kérdezték meg tőlem, hogy nekem ebben mi a kihívás. A kihívás önmagában az, hogy van egy kitűzött cél, amit velem akarnak megvalósítani. Aki mindig csak a pénzben gondolkodik, az meg fog bukni. Nem a langyos vízben kell lubickolni. 

Mik voltak ezek a kihívások a pályád során? 

Orosházán, Kiskunhalason és Siófokon is az volt a kihívás, hogy mindegyik NBI-es akart lenni. Az Orosháza nem velem érte ezt el, de a Kiskunhalas és a Siófok velem jutott fel. Kihívás persze most is bőven van. 

Ezzel rá is terelted a beszélgetést a jelenre, a KNKSE-re. A tavalyi bronzérem után, idén jóval nehezebb évetek van, mi ennek az oka? 

Az őszünk sem sikerült jól, aminek megvannak a maga okai, de ezt most hagyjuk. Itt olyan változások történtek utána, aminek következtében teljesen átalakult a csapat. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ez egy nagyon fiatal, egyelőre kevés rutinnal rendelkező társaság ebben a formában. 

Milyen jövőképe lehet így a klubnak? 

Én most egy rövid, illetve egy középtávú célt látok. A rövid egyértelműen az, hogy ennek a csapatnak bent kell maradnia az NBI/B-ben! A koronavírus miatti bizonytalanság sok mindent át is írhat ugyanakkor még. (Az MKOSZ az interjút követően jelentette be, hogy felfüggeszti a bajnokságokat – a szerk.). Elnökasszonnyal egyetértésben most azon dolgozunk, hogy olyan csapat álljon össze a következő szezonra, melynek reális esélye lehet a feljutás kiharcolására. Igyekszünk olyan játékosokat igazolni, akik ennek a célnak meg tudnak felelni. 

Vannak már konkrétumok? 

Van olyan játékos, aki már aláírt, van, akivel folynak a tárgyalások. 

(Nyitray András)

(képek forrása: kesport.hu, haon.hu, dehir.hu)


Kecskeméti kosaras lány lett az év játékosa az USA-ban


ZaklajdaTeam HomeWorkout #2 [átmozgató edzés] | KeSport


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Bencze József, a KTE-Piroska Szörp szakmai tanácsadója


#maradjotthon – Palkovits István kedvenc otthoni időtöltései


Recept percek: Zaklajda József kedvenc receptje – Brutál Kencsó 2.0


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Lengyel Leonetta, a GBB Zrt Kecskeméti NKSE beállója


Sipeki Levente, a KTE-Piroska Szörp átlövőjének álomcsapata


#maradjotthon – Mészáros Dávid kedvenc otthoni időtöltései


13 + 1 kérdés Amarildo Deliuhoz, a HÉP-KRC röplabdázójához


Szinte az összes kontinensen kosarazott, de Kecskemét volt az egyik kedvence – múltidéző Cory Bradforddal


#maradjotthon – Bartolák Lilla kedvenc otthoni időtöltései


A délvidéki Blue Betyars szurkolói gyűjtést szerveznek


Recept percek: Major Dávid kedvenc receptje – Tejszínes brokkolis csirkemell


Kesport Kávéház: Bíró Balázs egyszer edzőként is letenné névjegyét Kecskeméten


#maradjotthon – Kmegy Máté súlyemelő kedvenc otthoni időtöltései


Sallai Bence, az SG Kecskemét Futsal játékosának álomcsapatai


Recept percek: Palotás Fanni kedvenc receptje – tárkonyos csirkeragu leves gazdagon és palacsinta


Kesport TV: Felelsz vagy mersz? Aki felel: Szrnka Levente, a KTE-Piroska Szörp beállója


#maradjotthon – Kitl Zoltán kedvenc otthoni időtöltései


#maradjotthon – Schlégl Odett, a KKC kosárlabdázójának kedvenc otthoni időtöltései