Menü

Kesport Kávéház: Gyurkó Sándor ma már jó szívvel tud visszagondolni az ezüstérmekre is

A kecskeméti röplabdasport egyik megkerülhetetlen szereplője Gyurkó Sándor, aki immáron 31 éve dolgozik edzőként a helyi sportéletben. A felnőtt csapatot három periódusban is irányította, a másodikban éveken keresztül, főleg a Kaposvárral harcolva rendre döntőkbe is jutott a KRC-vel, de a koronát sosem sikerült feltenni az egész éves teljesítményre. Bár eleinte fájt, ma már pozitívan tekint vissza erre az időszakra is. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a röplabdával? 

Még a Zrínyi általános iskolába jártam, ahol Ugró Erzsébet, Erzsike néni, Frici bácsinak (id. Dunszt Ferenc röplabda mesteredző – a szerk.) a felesége jött be testnevelés órán azzal, hogy kinek van kedve röplabdázni. Azt se tudtuk, hogy mi az, de szerettünk mozogni, úgyhogy lementünk az első edzésre és sokan ott is maradtunk. Utána elég sikeres lett a társaság, hiszen kétszer is Úttörő Olimpiát nyertünk a Zrínyi röplabda csapatával. 

A röplabda része maradt az életednek, hiszen a Katona József Gimnáziumban tanultál tovább, ahol szintén nagyon régi hagyománya van a sportágnak. A sikerek tovább íródtak? 

Igen, egyenes volt az út, a Katonában ráadásul Frici bácsi lett az edzőm és a testnevelőm. Ott is mind a négy évben középiskolás bajnokságot nyertünk. 

A család is hatással volt rád olyan szempontból, hogy a sport része legyen az életednek? 

Mindenképpen, hiszen bár röplabda vonatkozás nem, de sportszeretet volt a családban a szüleim és a keresztapám részéről is, ő olimpiatörténetben nagyon jártas volt. Nagyon megszerettette velem a magyar sportot. 

Az érettségi után hogyan gondolkodtál, a tanulás volt az első, vagy azért eljátszottál a felnőtt pályafutás gondolatával is? 

Szegeden tanultam tovább földrajz-testnevelés szakon. Nekem nem voltak olyanok a képességeim, hogy én sokkal tovább gondolkodjak, nem voltam magas játékos, de NBII-es szinten azért játszottam még felnőtt bajnokságban. Elsődleges számomra a tanulás volt, így mentem végül a tanárképző főiskolára. 

Nagyon korán edzői végzettséget szereztél, mikor és hogyan kezdtél bele a pályába? 

Röplabdázni az iskola mellett tudtam az NBII-ben, heti rendszerességgel játszottuk a meccseket, akkor még jóval több csapat is szerepelt a bajnokságban. Az edzői papírt még ott, a főiskola ideje alatt megszereztem Szegeden. Amikor friss diplomás tanárként kerültem már haza Kecskemétre a Kandóba, akkor már el is kezdtem foglalkozni a gyerekekkel. Az egyik év elején szólt Frici bácsi, hogy az akkori Molnár Erik általánosból, a mai Arany Jánosból két tehetséges srác is jött hozzánk. Felkutattam őket, és végül rájuk építve egy csapatot, abban az évben országos döntőbe jutottunk, ahol éppen a Katonával játszottuk a döntőt. A két kecskeméti csapat döntőjét végül a Katona nyerte, de Frici bácsitól nem volt szégyen kikapni. 

Immáron 31 éve tanítasz, illetve oktatsz röplabdát azóta a Kandóban, kikre vagy a legbüszkébb? 

Strandröplabdában és teremben is eljutottunk az országos bajnoki címig. Teremben a B-kategóriában nyertünk, ami azt jelenti, hogy itt igazolt játékosok nem szerepelhettek, csak amatőrök. Emellett az A-kategóriában többször voltunk ezüstérmesek országos szinten. Amikor még mamut intézmény voltunk, tehát a Kandó és Gáspár összevont iskolának számított, akkor Pádár Krisztián, Török Roland, Csala Bernát vagy Török Patrik is játékosaim voltak, de nem szívesen szeretnék kihagyni senkit a felsorolásból. Tényleg olyan játékosaim voltak, akik komoly szinten röplabdáztak utána is, válogatottságig vitték, Pádár Krisztián ugye külföldre is eljutott. Olyan szeretettel viszonyulunk egyébként minden korábbi játékosommal egymáshoz, amire nagyon büszke vagyok. 31 év alatt rengeteg játékosom volt, örülök annak, hogy sokan a mai napig összejárnak röplabdázni. 

1996-ban kerültél be az egyesületi röplabda vérkeringésébe, azon belül az utánpótlásba. Mennyiben volt más ilyen formában a fiatalokkal foglalkozni? 

Nagyon könnyű dolgom volt. Frici bácsi hívott be egyszer a Katonába, de ott volt Karagics Matyi is, aki akkor a felnőtt csapat edzője volt. Ők kértek fel rá, hogy szálljak be az egyesületi munkába, vegyem át az ifi és a junior csapatot. Kicsit elgondolkodtam rajta, otthon is megbeszéltem, aztán elvállaltam. Olyan játékosokat kaptam, akikkel szinte nem volt dolgom. Kész játékosok voltak, szerettek röplabdázni, nagyon jó csapat volt. Az első évben megnyertük a junior magyar bajnokságot, ott a kezdő hatosból mindenki korosztályos válogatott volt. Úgy tanultam meg a szakmát, hogy közben sikert sikerre halmoztunk, junior és ifjúsági bajnokságokat nyertünk. Így telt el kezdésként ez az 5-6 év, úgyhogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Ez köszönhető annak, hogy Kecskeméten nagyon sok testnevelő képezte ki tömegével a jó képességű játékosokat. Csak rontani tudtam volna a dolgon. 

Félig már meg is válaszoltad a következő kérdésemet. Szerinted mi a kecskeméti röplabda sikerének, tradícióinak az oka? 

Frici bácsi nevét már többször mondtam, de Beregszászi Szabolcs mesteredzőt is említhetem, ők kezdték el ezt az egészet Kecskeméten. Utána az ő tanítványaik, játékosaik adták azt a generációt, például Szabó István, Nagy Péter, Szappanos Tibor, Karagics Mátyás, hogy csak néhány nevet mondjak a sok közül, akik aztán utánpótlás vagy felnőtt edzőként bekapcsolódtak a kecskeméti röplabda munkájába. Az Arany János iskolában Nagy Péter és Szabó István, a Vásárhelyiben Beregszászi Szabolcs és Seremet Attila úgy dolgozott, hogy tömegével küldték fel a középiskolákba a jobbnál jobb játékosokat. A Katonában Frici bácsi, illetve Karagics Mátyás vitte ezt tovább, de néhány évig a kisebbik Frici is dolgozott az utánpótlás nevelésben. Emellett a Lestárban ott van Verebélyi Zsolt, aki még az első junior csapatomban játékosom volt, ő most a serdülők edzője is. Nagyon szépen fel lett ez építve, bízom benne, hogy ez a folyamat nem fog megszakadni. Remélem, hogy azok a gyerekek, akikkel már én is foglalkoztam valamikor, illetve ezen a vonalon tanultak tovább, azok be fognak kapcsolódni a munkába. 

2004-ben lettél először a felnőtt csapat vezetőedzője. Hogyan jött ez a lehetőség? 

Az igazság az, hogy a felnőtt és a junior csapat akkor már évek óta együtt utazott. Karagics Matyi volt a felnőttek edzője, aki akkor már többször említette, hogy nagyon el van fáradva, idegileg is kimerült, akkor évtizedek óta csinálta ezt már. Volt olyan időszak is, amikor a felnőttet és a juniort is egyedül csinálta. 2004 nyarán jött el aztán az a pillanat, amikor azt mondta, hogy jó lenne, ha átvenném felnőtt csapatot. 

Többször is voltál a felnőtt csapat edzője, az első időszakot hogyan értékelnéd? 

Három évig voltam a felnőtt csapatnál. Akkor mindjárt az első évben szerencsések voltunk, hiszen hosszú évek után tudott újra dobogós helyen zárni a csapat, bronzérmet szereztünk a bajnokságban, de a kupában is összejött egy érem. Három év után viszont úgy éreztem, hogy talán kellene egy új hang, jó lenne addig visszamenni az utánpótlásba. 

Nem ezek voltak a legkönnyebb évek a kecskeméti röplabda számára, hogyan lehetett ezt kezelni? 

Valóban nem, ez ugye bőven a TAO előtti időszak, amikor vagy sikerült szponzort találni, vagy nem. Azért mindig voltak Kecskeméten olyanok, akik röplabdáztak valamikor és segítették utána a csapatot, de olyan igazán ütős, nagy támogatót nagyon nehéz volt találni abban az időszakban. Volt olyan, pont ennél a csapatnál, az Urfi Csaba, Rácz Laci, Budai Balázs, Somodi Pista féle együttesnél, hogy bizony január környékén megkérdezték, hogy mikor lehet egy kis fizetésre számítani. Ráadásul nem voltak már fiatalok, sokan családosak voltak. Akkor ilyen idők voltak. 

Mikor jött a második etap? 

Egy évet voltam az utánpótlásban, sikerült addig azért egy ifi bajnokságot nyernünk. 2008-ban tértem vissza, valahogy mindig az olimpiák évében. Dunavecsén voltunk a szokásos nyári edzőtáborban, ott kaptam a telefont, hogy ugyan Karagics Matyi elkezdte a felnőtt csapattal az edzéseket, de egészségügyi okok miatt nem tudja tovább csinálni. 

Bár „csak” ezüstérmekben gazdag időszak lett ez, de visszatekintve gondolom azért már büszke vagy erre is. Tudsz már sikerként beszélni ezekről az eredményekről? 

Igen, most már mondhatom ezt, de hosszú hónapoknak, sőt éveknek kellett eltelnie, hogy ne kudarcként fogjam fel ezeket az ezüstérmeket. A bajnokságban és a kupában sorra jutottunk el a döntőkig, de a minden szempontból jobb körülményekkel rendelkező ellenfelünk, legtöbbször a Kaposvár rendre megállított minket. Itt a kupadöntős vereségek közt vannak igazán fájóak, nagyon sokszor kaptunk ki 3-2-re, volt olyan, hogy 2-0-os vezetésről. 2010-ben telt ház előtt játszottunk Kecskeméten, akkor 115-113 lett az összesített pontarány, ennyira szoros meccs volt úgyis, hogy a feladóm megsérült a döntő játszmában. Ezek hosszú ideig fájtak, rossz volt visszaemlékezni rá. Azóta viszont úgy vagyok vele, hogy egyrészt túl sokan nem mondhatják el, hogy akár a kupában, akár a bajnokságban döntőt játszhattak a csapatiakkal, másrészt a srácokkal mindig nyugodt szívvel tudtunk egymás szemébe nézni, kezet rázni, megköszönni egymásnak az egész éves munkát. 

Nyugodtan kijelenthető, hogy Gyurkó Sándor mindig az a szakember volt, akire akármilyen körülmények közt számíthattak a klubnál. Nem mellesleg, sok esetben nehéz helyzetben, nem a legjobb anyagi körülmények közt is jöttél és dolgoztál. Az ezüstökkel teli időszak után volt egy korszak, amikor nagyon jó lehetőségek közt dolgozhatott a klub, sikerült bajnoki címet és kupát nyerni, még a CEV Kupában is elindult a KRC, de már nélküled. Amikor ennek vége lett, akkor tértél vissza harmadjára. Nincs benned egy kis tüske, hogy talán akkor nem kaptál igazi támogatást, amikor a legjobb lehetőségek voltak Kecskeméten? 

Őszintén szólva az fáj, hogy nekem nem adatott meg, hogy olyan játékosállománnyal, olyan körülmények közt dolgozhassak, amikor tényleg volt pénz. Elsősorban azért, mert nem tudtam meg, hogy mire lettem volna képes egy olyan csapattal, ahol megvan a 12-es keret, nem ifikkel és juniorokkal kell egy felnőtt bajnokságban kiállni. Nekem egyébként nem volt kötelező akkor elvállalnom a munkát, amikor nem volt pénz, én döntöttem így, elfogadtam a helyzetet. Nyilván én is megtanultam a saját káromon ezeket a dolgokat. Senkire nem haragszom egyébként, nincsen bennem harag, annyi pici negatívum maradt bennem, hogy ezek az elválások egy-egy ilyen nehéz időszak végén, nem sikerültek túl emberségesre. Ezeket ugyanakkor már lezártam, sosem voltam híve a sárdobálásnak. 

2017-ben búcsúztál el KRC felnőtt csapatától, azóta új kihívást találtál az egyetemi röplabda szervezésében. Milyenek a tapasztalatai ennek a lassan három esztendőnek? 

Mindenképpen pozitívak. Mielőtt kialakult volna ez a szörnyű helyzet, éppen egy egyetemi bajnokira készültünk volna, a Semmelweis Egyetemhez kellett volna felutazni, de lemondtam, nem akartam kockázatot vállani. Pont utána derült ki, hogy ott is találtak koronavírusos hallgatókat. Az egyetem mellett egyébként a sportiskolában is foglalkozom 7-8. osztályos gyerekekkel, itt is és az egyetemen is hatalmas energiát ad számomra a lelkesedésük és a hozzáállásuk, nincs bennem akkora feszültség sem, mint ami a felnőtt csapatnál volt. Természetesen komoly eredményekről nem beszélhetünk, de arra büszke vagyok, hogy az egyetemi bajnokságban rögtön az első évben ezüstérmesek lettünk a fiúkkal, hiszen ilyen eredmény a kecskeméti egyetemi sportban talán még nem is volt. A lányok körében is egyre népszerűbb egyébként a röplabda, így most azon gondolkodunk, hogy jövőre őket is be kellene nevezni a bajnokságra. Egy évig próbálkoztunk tavaly az NBII-vel, néhány volt játékosom is segített ekkor, hiszen azt tudtam, hogy vizsgaidőszakban nehéz lesz a hallgatókat meccsre vagy edzésre lecsalni, végül a második helyen zártunk itt is. Az a Szeged jutott fel végül, melytől kétszer is csak 3-2-re kaptunk ki, tehát komoly ellenfelei voltunk egy későbbi NBI-es csapatnak. Röviden összefoglalva, abszolút élvezem ezt a munkát. 

Említetted korábban, hogy olimpiai évekhez kötődtek mindig a nagyobb váltások, új kihívások nálad. Ugyan Tokióban idén nem lesznek ötkarikás játékok, de azért mégis alapvetően ez is olimpiai év lett volna. Tervezel esetleg most is hasonlót, akár a felnőtt röplabdába visszatérve? 

Nem tervezem ilyesmit, mostanra rájöttem, hogy a tanítás mellett nehéz ezt csinálni. Talán az utolsó lépés, ami hiányzott, az éppen azért nem jött össze, mert nem főállású edzőként, éjt nappallá téve foglalkoztam ezzel annak idején. Új kihívás azért valóban megtalált egy olimpiai évben, hiszen a Magyar Röplabda Szövetség felkért, hogy legyek az U15-ös fiú válogatott szakmai vezetője, én erre igent mondtam, nyáron kellene elkezdenem a munkát. Egy olyan feladat talált meg, amire még nem volt módom a múltban, egy korosztály legjobbjaival foglalkozhatom majd. Ez mindenképpen újdonság lenne, szívesen csinálnám, de egyébként sem az edzői pályámban, sem a tanítói munkámban nem szeretnék túl nagy változásokat. Ugyanolyan energiával vezetem az edzéseket, mint a felnőtt csapatnál, csak itt sokkal jobban kell figyelni, mert ha elrontok valamit, akkor azzal az edzővel tolok ki, aki utánam foglalkozik a gyerekekkel, de akkor már nagyon nehéz lesz egy-egy rossz mozdulatot kijavítani. 

(Nyitray András) (fotók: Gyurkó Sándor/facebook)


Kesport TV: Elkezdte a munkát a KESI és a Kosárlabda Akadémia is


Szeberényi Gyula Tamás egyelőre nem érez pánikhelyzetet Kecskemét sportjában – interjú


„Mezei” iskolatanárból lett olimpiai elődöntős edző – múltidéző Skaliczki Lászlóval, a korábban Kecskeméten is dolgozó kézilabdalegendával


Forray Gábor távozik Kecskemétről


Újabb két évig Koós Károly marad az SG Kecskemét Futsal vezetőedzője


A KTE HUFBAU hivatalosan is megkapta az NB III-as licencet


Bogdán Bence, a HÉP-KRC játékosának kedvenc fotói


Kesport Kávéház: Nagy Zsoltnak 40 évesen adatott meg egyik legnagyobb sikere


KTE HUFBAU: Intenzív hete volt a csapatnak


SG Kecskemét Futsal: Az U17 és az U20 is bennmaradt az NBI-ben


Zaklajda József személyi edző gyerekeknek szervez sporttábort a felsőlajosi Krisztina Farmon


Galéria: Szépül a Széktói Stadion


Kesport TV: Horgássz kecskeméti sportolókkal – balatoni különkiadás


Felelsz vagy mersz? Aki felel: Ivkovicsné Béres Tímea, a Kecskeméti Junior Sport Nonprofit Kft. ügyvezetője és a Kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia vezetője


,,Mindent meg fogok tenni, hogy újra a régi formámban játszhassak” – videóinterjú Tamaskó Ádámmal


KTE Akadémia: Nagyobb átjárással, csak a saját eredményeiket viszik majd a korosztályok


Gyászol a magyar kosárlabda – elhunyt Guóth Iván


Sokkal több a ponty, mint korábban? Igen!


KTE Akadémia: Csúri Dájmond már nagyon várta az edzéseket


Kinyitott a kecskeméti wakeboard pálya, ahol biztonságban és jó hangulatban sportolhatunk