A KSC legendás súlyemelője, a váltósúly félegyházi születésű, kecskeméti királya tragikusan fiatalon távozott, ám hagyatékát azóta is ápolják. Idén rendezték volna meg kereken 20. alkalommal a róla elnevezett emlékversenyt, természetesen a róla elnevezett kecskeméti sportcsarnokban, ám erre a járványügyi helyzet miatt jelenleg kevés esély mutatkozik az eredeti időpontban. A kesport.hu Bálint Csabával, a KTE súlyemelőinek vezetőedzőjével elevenítette fel a Szöulban kicsúcsosodó karriert. 

Messzi István 1961. június 29-én született Kiskunfélegyházán. A súlyemelést mai szemmel talán elég későn, csupán 14 évesen kezdte el, addig úgy tűnt, hogy birkózóként képzeli el sportpályafutását. Első kiugró sikerét 1984-ben érte el, bekerült a válogatott keretbe, ám a szocialista országok bojkottja miatt lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról, helyette az azt helyettesíteni hivatott Jóakarat Versenyen vehetett csak részt Várnában. Ki tudja, mire lett volna képes az ötkarikás játékokon, Várnából azonban bronzéremmel térhetett haza, 75 kilogrammos súlycsoportban 347,5 kilogrammos eredménnyel zárt. 

„Messzi István mindenekelőtt egy kiváló ember volt. Pályafutását Kecskeméten kezdte, Kecskeméten is fejezte be” – kezdte a visszaemlékezést Bálint Csaba. „1984-ben lett válogatott versenyző, utána több vezető klub is folyamatosan hívta, kereste, de végig hű maradt a városhoz. Már 84-ben mehetett volna az olimpiára, de a bojkott miatt erre nem kerülhetett sor. Úgy gondolom, hogy ezzel elesett egy olimpiai bronztól Pisti.” 

A berobbanás után gyorsan letette névjegyét hazai szinten is, hiszen 1985-ben váltósúlyú magyar bajnok lett, de még ebben az évben ötödik lett a világbajnokságon, illetve negyedik az Eb-n, a dobogóról csak azért maradt le a riválisával szembeni azonos eredménnyel, mert nagyobb testsúlyt mértek nála. Kiugró teljesítményét Bács-Kiskun Megye Év Sportolója címmel ismerték el. 1986-ban és 1987-ben ötödik és hatodik helyekkel bővítette eredményeit, de az igazán nagy sikerek elkerülték, még ha ez csak nüanszokon, jobban fogalmazva dekákon múlt. 

„Legalább háromszor lehetett volna Európa-bajnok és világbajnok akár, de a testsúlya miatt mindig leszorult a dobogóról. A szakítás volt az erősebb fogásneme, ott országos csúcsot is tartott” – mondta Bálint Csaba. 

1988-ban már 82,5 kilogrammos súlycsoportban versenyzett, edzői egyébként a kor híradásai szerint nem vártak tőle kiugró eredményt a szöuli olimpián. Az ötkarikás játékon aztán annál nagyobbat alakított Messzi, aki 162,5 kilogramm után 167,5-del, majd 170-nel is felállt. Lökésben 200 kilogrammot teljesített, a 205 már sok volt neki, de a szovjet Arszamakovon kívül ez másik vetélytársának sem sikerült. Végeredményben 370 kilogrammos összteljesítménnyel szerezte meg az olimpiai ezüstöt Messzi, mely karrierje legnagyobb sikere lett. 

„Amit elvettek tőle 1984-ben, azt megszerezte 1988-ban Szöulban. A magyarok szempontjából akkor Barsi László számított esélyesnek, de neki volt egy sérülése az olimpia előtt, amiből nem tudott rendesen felépülni. Előző évben megnyerte a világbajnokságot Ostravában, mindenki sokat várt tőle az olimpián is, de egy deréksérülés közbeszólt. Kivitték így is az olimpiára, akkor még nem volt kvalifikáció, teljes csapattal indult minden ország a sportágban. Pisti pont akkor váltott súlycsoportot, a 75 kilót már nem tudta tartani, így lépett fel 82,5-be. Neki akkor bizonyítani kellett, de ez igazából rá mindig igaz volt sajnos. Mindig ki akarták tenni a válogatottból, aminek az oka az volt, hogy a Kecskeméti Spartacus, majd később a Kecskeméti Sport Club is egy kis egyesületnek számított. Voltak meghatározó klubok Pesten és vidéken is, akik féltették a pozíciójukat. Nem tört meg ezalatt a nyomás alatt egyébként soha, mindig hozta azt, amit kellett. Eljött aztán az olimpia, ahol tényleg mindenki Barsira figyelt, mert sz előtte való évben majdnem világcsúcsot szakított a vb-n. Pista viszont szenzációs versenyzéssel, öt jó fogást teljesítve élt a lehetőséggel, így lett ezüstérmes” – emlékezett vissza az olimpiára Bálint Csaba. 

Bár az Eb-k és a Vb-k ezt követően sem hoztak számára dobogós eredményt, 1989-ben és 1990-ben is váltósúlyú magyar bajnok lett, ezek voltak utolsó kiugró sikerei. Nem sokkal 30. születésnapja előtt, 1991. május 9-én, a Cegléd felé vezető úton vesztette életét autóbalesetben, felesége és két gyermeke gyászolta. 2007-ben róla nevezték el a felújított kecskeméti sportcsarnokot, melyben emléktáblát is elhelyeztek tiszteletére. 2001 óta a róla elnevezett emlékverseny a magyar súlyemelés legkiemelkedőbb rendezvénye a magyar bajnokság után, Bálint Csaba számára kifejezetten érzelemdús esemény ez. Idén 20. alkalommal került volna rá sor, de biztosan át kell gondolni a szervezést a járványhelyzet miatt. 

„Én ültem a baleset során Pista mellett, amit súlyosabb sérülésekkel úsztam meg. 2001-ben lettem a súlyemelő szakosztály vezetőedzője, az első lépéseim egyike rögtön az volt, hogy szervezzünk egy Messzi István Emlékversenyt, teremtsünk hagyományt, hogy minden évben a legjobbak jöjjenek el. Elsőre meghívásos alapon zajlott, majd folyamatosan megrendeztük, az olimpiák évében az utolsó válogató versenynek számított sokáig, itt dőlt el mindig, hogy ki képviselheti Magyarországot. Augusztusra terveztük a jubileumi versenyt, ami őszintén szólva már biztosan nem a legjobb időpont. Ha fel is oldják a szigorúbb korlátozásokat, akkor is figyelemmel kell lenni rá, hogy a versenyzők nem tudnak jelenleg normálisan készülni, be vannak zárva a termek. Méltatlan lenne egy olyan verseny, melyen 20-30 kilóval maradnak el maguktól a versenyzők. Folynak az egyeztetések a Magyar Súlyemelő Szövetséggel, szeretnék szeptemberre, vagy októberre átrakni esetleg. Ez annak a függvénye is, hogy milyen kvalifikációs rendszer lesz a súlyemelésben, mikor rendezik az Eb-t, vb-t. Nagyon beszűkül az idő, mert három országos bajnokság is lesz, a junior éppen Kecskeméten. Egy dolog biztos, méltó módon akarunk megemlékezni róla, ennek az a függvénye, hogy a versenyzők szempontjából is megtaláljuk azt az időpontot, amikor a legjobban tudnak már teljesíteni” – mondta Bálint Csaba. 

 

(Nyitray András)

Vélemény, hozzászólás?