Hirman Kristóf, a KTE HUFBAU játékosának kedvenc fotói

Kecskeméti kötődésű sportszemélyek kedvenc fotóit és a róluk mesélt történeteit idéző rovatunk következő alanya, Hirman Kristóf, a KTE HUFBAU játékosa

1. 2001. május 5-én születtem Kecskeméten. Két testvérem van, Nándor és Nikoletta. Egészen kiskorunk óta nagyon jó kapcsolatunk van, talán egy kicsit egyedinek is mondhatom.

2. Ez egy nagyon régi kép, pontos dátumot nem tudok sajnos mondani. Egy focitornán vettünk részt, ahol a Fradi játékosaival nagyon jóba lettünk, ezért össze is álltunk egy közös képre. Azért is választottam egyik kedvencemnek, mert már ennyire fiatalon is a KTE színeiben focizhattam.

3. Egyik nagy kedvencem ez a kép. Fiatalon sokszor vezettük fel az NB1-es csapatot meccs előtt, azonban akkor még nem tudtam, hogy kit is vezettem fel. Utólag megdöbbenve vettem észre, hogy Curtis volt az. Nagy örömet okoz mindig, amikor megpillantom ezt a képet a székházban.

4. Egy bajnoki mérkőzés után a 15. születésnapomat ünnepeltük a családommal, papám, Hirman László látható mellettem a képen, aki már sajnos nincs köztünk. Nagyon közel állt a szívemhez, rengeteget tanulhattam tőle, mind az életben, mind a fociban, amiért hálás vagyok neki a mai napig.

5. Életem szempontjából nagyon fontos volt ez a pillanat. Több mint három éve vagyunk együtt barátnőmmel, Megyesi Millával, aki rengeteget támogat és segít az életben, valamint a karrieremben. Itt keresztapukám 40. születésnapjára mentünk.

6. Erre a pillanatra vagyok az egyik legbüszkébb. A Városházán minden évben díjazzák a kiemelkedő sportteljesítményt elérőket, és 2018-ban engem is díjaztak. 

7. Erről a képről azt lehet tudni, hogy iskolánk minden évben nevezett a Futsal Diákolimpiára, azonban soha egyik korosztály sem jutott el az országos döntőig. A 2000/2001-es korosztállyal kétszer is sikerült elmenetelnünk a döntőig, ezzel ”suli történelmet” írva.

8. Örök nyomot hagyott bennem ez az emlék. Ez a kép az idei szezon első bajnoki mérkőzésén készült, ami nekem az első NB3-as mérkőzésem is volt felnőtt csapatban. Ekkor fejeltem is egy gólt, ezzel 2-0-ra legyőztük ellenfelünket. Azt hiszem ez az a gól, amit soha nem felejtek el.

(Lejegyezte: Marozsi Szimonetta)

Kapcsolódó cikkek

KESPORT Médiatartalom Gyártó és Szolgáltató Kft.
error: A képet szerzői jog védi. Másolása, felhasználása engedélyköteles!