Menü

Kesport Kávéház: Balla Mihály egyik legfontosabb gólja után döntött a visszavonulás mellett

Múlt héten Török László volt a Kesport Kávéház vendége, s mivel karrierje szorosan szinte végig Balla Mihály oldalán termelte a gólokat, már ekkor eldöntöttük, hogy ezen a hétvégén ő lesz vendégünk. Ahogy Török, úgy Balla karrierje is a KSC-ből indult, majd Tiszakécskén teljesedett ki, közben bővelkedett az emlékezetes találatokban. 

Bár a futballpályán találtad meg a számításaidat, kezdetben úgy tűnt, hogy úszó leszel, a tehetséged is megvolt hozzá. Miért váltottál végül? 

Talán 6 évesen kezdtem el úszni, elég sok sikerélménnyel. Utánpótlás-válogatott lettem, 13 éves koromtól aztán minden korosztályban az is voltam, nemzetközi szinten is jöttek sorban a sikerek. 16 évesen serdülő országos bajnokságot nyertem hátúszásban, ez volt egyébként az erős számom, illetve a vegyes úszás. Termetre viszont elfelejtettem megnőni, azzal a nagyjából 178 centivel nem sok babér termett volna számomra. Beszélgettünk erről a szüleimmel, akik mindig támogatták, hogy sportoljak, de úgy éreztük, hogy ez a történet kicsit megfeneklett. Talán ha 1986-ban elmegyek a Széchy Tamás Team-be, akkor többre vittem volna, de ezt így nem lehetett előre tudni, maradtam inkább Kecskeméten, ez volt a döntésünk a családdal. Csináltam azért, olyanokkal úszhattam együtt, mint Egerszegi Krisztina, Szabó Tünde. Nagyon jó úszók voltak akkoriban, jobbak mint én, többre is vitték, de büszke vagyok rá, hogy velük szerepelhettem egy csapatban. 

A foci egyértelmű döntés volt? 

Egy örök szerelem! A Szalagházban nőttem fel, mögötte a dühöngőben rengeteget futballoztunk, például Czéh Lacival vagy Kátai Tibivel, tehát olyan focistákkal, akik kiemelkedtek. Nagy szívfájdalom nekem, hogy ezek a dühöngők már megszűntek. Rengeteg úszó edzésem volt ugyan, de nem volt olyan délután, amikor kihagytam volna a játékot. Ez a légkör egyértelműen megfertőzi az embert, gyakorlatilag kézenfekvő volt, hogy az úszásból a labdarúgásba fordul át ez a dolog, de persze ehhez kellett az is, hogy legyen tehetségem hozzá. Bőven úsztam még, amikor apukám kisgyerekként elvitt kiválasztókra, ő focizott, kíváncsi volt rá, hogy mégis hogyan felelnék meg egy ilyenen. 13 évesen olyan jól sikerült az első ilyen alkalom, hogy az összes élvonalbeli csapat le akart igazolni. Nyilván erre mondta a Fater, hogy ez nem így működik, ez a gyerek úszik, nem tud elmenni csak úgy a Videotonba meg a Honvédba. Róluk volt szó akkor. 

Végül a KSC-ben lettél igazolt játékos, ott is villámkarriert futottál be? 

1988 nyarán kezdtem el focizni a KSC ifiben, Bánhidi Józsi bácsi volt az első edzőm. Onnan gyakorlatilag egy éven belül a felnőtt keretbe kerültem, majd 18 évesen bemutatkoztam NBII-ben, sőt, rögtön gólokat szereztem. Jól sikerült tehát a bemutatkozás, gyakorlatilag senki nem ismert, aztán valóban, villámgyorsan focista lettem. 

A gólérzékenységedre is korán fény derült? 

Azt kell mondjam, hogy egyértelmű volt, hogy csatár leszek. A dühöngőben mindenkinek kellett mindent játszania, de az már akkor is feltűnt, hogy a kapu előtt nagyon jól feltalálom magam. 

Nagyon gyorsan kirepültél a KSC-ből, Török Lacival ti voltatok az első fecskék, akik az épülő Tiszakécskéhez igazoltatok a megye I-be. Miért ezt az utat választottad? 

1991-ben kerültünk Tiszakécskére, visszatekintve sem értem egyébként feltétlen az okait, hogy miért jöttünk el Kecskemétről. Nem akarok senkit bántani utólag, talán akkor annyira nem preferálták a fiatalokat sem. Kaptunk egy megkeresést Tiszakécskéről, komoly terveket vázoltak fel, így Lacival, illetve többed magunkkal végül átmentünk. Kecskeméten akkor ilyen jellegű tervek nem voltak. Elég jó társaság alakult ki, végig jártuk a szamárlétrát az NBI-ig, én 6 évet fociztam ott a megye I-től az NBI-ig. Megkereséseim egyébként voltak ebben az időszakban is, Nyilasi Tibor már a megye I-ből elvitt volna a Fradiba, mehettem volna a Honvédba is, illetve voltak külföldi lehetőségek, amik végül nem valósultak meg. Jól éreztük magunkat viszont Tiszakécskén, családias hangulat jellemezte az edzéseket, élmény volt minden meccs, ezért is maradtunk ott. 

A tiszakécskei projekt sikere miben rejlett akkor? 

A nagy cél az volt először, hogy a Kécske jusson fel NBIII-ba a megye I-ből. Ahogy odakerültünk Kecskemétről heten-nyolcan, ez rögtön jogos elvárás volt. Ezzel nem is volt gond, 100 gól felett rúgtunk, azonnal bajnokságot nyertünk, Lacival szerintem ketten legalább 80 gólt szereztünk. Sima év volt, de nagyon nagy csalódás lett volna, ha nem így alakul. Jött az NBIII., nem nagyon ismertek addig minket és Tiszakécskét, nem is számoltak velünk. Mi se igazán magunkkal, de elkezdtünk játszogatni, jöttek a sikerek, végül szinte alig kaptunk ki. Tiszakécskén nem nagyon termett babér egyetlen csapatnak sem, emellett idegenben is szépen csipegettük a pontokat, szerintem négy-öt körrel a vége előtt bajnokok lettünk. A másodosztályt is nagyon komolyan vették ezután Kécskén, bár a villanyvilágítás nem annyira volt jellemző, de azt is megépítették. Jó hangulatú meccseket játszottunk, az emberek alig várták, hogy meccsre mehessenek, mindenki várta a hétvégét, ahogy az egy kisvárosban jellemző volt. 

Fájó, hogy csak egy NBI-es év adatott meg nektek a Tiszakécskével, pláne ennyi év munkája után? 

Fájó, de az az év nekem nagyon jól sikerült, amikor feljutottunk. Az 1997-es naptári évben én voltam a leghatékonyabb góllövő a magyar profi osztályokban. Olyan futballistákat előztem meg, mint Illés Béla, Fehér Miki, Horváth Feri, az úgynevezett Puskás-díjat Puskás Öcsi bácsi adta nekem. Az igazán fájó inkább az volt, ami szezon közben történt. Ősszel simán bennmaradást érő helyen álltunk a Tiszakécskével, télen aztán elmentünk egy spanyol edzőtáborba busszal. Rengeteg meccsünk, edzésünk volt ott kint, elmentünk Barcelona és Espanyol meccsre is, viszont azért várt ránk egy újabb 24 órás út haza is. Vélhetően nem pihentük ki magunkat rendesen, majd az érkezés utáni másnapon volt egy edzésünk délután, ahol nekem elszakadt a combhajlítóm. Ősszel rúgtam 10 gólt a bajnokságban, második helyen álltam a góllövőlistán, onnantól kezdve viszont tavasszal nem tudtam játszani. Talán még 5 meccs jutott nekem, főleg csereként, de ennyi kihagyás után már nem tudtam ugyanúgy teljesíteni abban a szezonban. Abban biztos vagyok, hogyha nincs a sérülés, és csak 3-4 gólt tudok rúgni legalább tavasszal, akkor nekünk nem kellett volna osztályozót játszani, simán bennmaradunk. Erre most is a nyakamat teszem. 

Ez a sérülés gátolt meg abban is, hogy a válogatottal készülj? 

Így van. Pont akkor volt egy téli felkészülési tábora a válogatottnak felkészülési meccsekkel. Megvolt a meghívóm is már, Bicskei Bertalan számított rám, de végül nem valósulhatott meg. Nem voltam már annyira fiatal, 26 éves voltam, de azért legalább egy debütálás is nagy dolog lett volna, nem beszélve arról, hogy ez egy kiugrási lehetőségnek számított. 

Te az NBI-ben maradhattál a Tiszakécske kiesése után is, hiszen a Győr igazolt le. Hogyan került képbe az ETO?

Azután a jó kis őszöm után eldőlt, hogy Fehér Mikit elviszi az FC Porto Győrből. Akkor már engem Reszeli Pista és Borbényi János megkeresett, hogy én lennék a potenciális jelöltjük, szeretnék, ha nyáron Győrbe költöznék. Nagyon fájt a szívem, hogy kiesett a Kécske, de az addigra eldőlt, hogy én mindenképpen Győrbe megyek. 

Ekkor kerültél el tulajdonképpen először Bács megyéből, mekkora váltás volt egy ilyen nagy múltú klubba igazolni? 

Rögtön tudtam, hova igazolok. Az összes játékost ismertem, többen barátaim voltak már előtte, akkor került oda több játékos Békéscsabáról is, például Mracskó Misiék. Nagyon jó csapatunk volt, tele válogatott játékosokkal, így Lakos Pali, Stark Peti, Korsós Gyuri, Somogyi Józsi. Ezeket a játékosokat előtte maximum TV-ben láttam, itt meg már együtt futballoztunk. 

Nem kevés gólt lőttél karriered során, mennyire számoltad? 

16 évesen még írtam az összes meccsemet, de az a füzet végül eltűnt szerintem. Fiatalon nyilván még ez számít leginkább, de idővel már sokkal fontosabb volt a csapat sikere, illetve a gólpasszok is, hiszen az én pozíciómból rengeteget ki lehetett osztani ebből is. Szerencsére erre sem lehetett panasz. Rengeteg gólt rúgtam, illetve rengeteg gólt rúgtunk, de meg nem tudom mondani, mennyit összesen. 

Ha már a pontos számot nem is tudod, gondolom vannak emlékezetes gólok. Melyek ezek? 

Az első gólomat a Diósgyőrnek lőttem az NBI-ben, az minden szempontból nagyon emlékezetesre sikerült. Egyrészt nagyon látványos is lett, másrészt a második fordulóban az első hazai meccsünket játszottuk. Nagyjából 8-10 ezer ember lehetett kint, ráadásul ahogy mondtam is, nekem is ez volt az első élvonalbeli gólom. NBI-ben közel 30 gólt rúgtam, ami nem túl sok, de nem is játszottam olyan sok meccset, talán 90-et. Fejeltem viszont gólt a Fradinak az utolsó percben Győrben, de a kedvenc csapatomnak, az Újpestnek szintén győriként kettőt rúgtam, majd Megyeri úton gólt és gólpasszt jegyeztem. Büszke vagyok arra is, hogy kétszer lőttem mesterhármast az élvonalban, egyszer Győrben, egyszer Kécskén. 

Tiszakécske – DVTK (0:48-tól) Balla legemlékezetesebb gólja:

Győr – FTC (Győztes gól a legvégén)

 

A kécskei karriernek, bár tényleg kuriózum ennyi osztályváltással, de egyik következménye volt, hogy viszonylag későn lettél NBI-es játékos, így kevesebb időd is maradt megmutatni magad az NBI-ben. Maradt benned emiatt hiányérzet, kereknek érzed az élvonalbeli pályádat? 

Sajnos nem érzem annak. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de úgy érzem, hogyha én olyan városba születek, ahol NBI-es csapat is van, akkor 18-19 évesen ott játszottam volna, nem az NBII-ben. Tényleg itt lehet azt mondani, hogy mi lett volna, ha? Távol álljon tőlem, hogy magamat fényezzem, de akkor Kecskeméten másodosztály volt, mi ebbe kerültünk bele. 

Négy győri év után, egy szolnoki kitérővel a másodosztályban végül hazatértél. Milyen volt visszatérni Kecskemétre, ismét a másodosztályba? 

13 év után tértem vissza Kecskemétre futballozni. A szolnoki időszak nagyon jó volt egyébként, de két évig többedmagammal jártunk át kocsival. Azért az 60 kilométer volt oda-vissza, heti 6 nap, ez tényleg sok egyben, nem volt annyira optimális. Jól szerepeltünk, de jött a Kecskemét megkeresése, hogy jöjjek haza. 32 éves voltam már, utolsó állomásként tekintettem a KTE-re, úgy voltam vele, majd valamikor abbahagyom. 

Azért a góltermésed ezt nem ebbe az irányba terelgette, rögtön első szezonodban 15 gólt lőttél, a csapat negyedik lett, majd a következő évben 9-szer találtál a kapuba. 

Gyakorlatilag volt egy félszezon, amikor szinte minden hazai meccsen dupláztam. Nyilván ehhez kellett az is, hogy jó csapatunk volt, nagyon jó társakkal futballozhattam együtt, jó barátok is lettünk, sokakkal a mai napig összejárunk. Nagy skalpokat is begyűjtöttünk anno. 

Ha már skalpok, akkor örök emlék szerintem minden kecskemétinek a Fradinak lőtt gólod. Az FTC-t akkor zárták ki az NBI-ből, addig pontot se vesztettek, de eljöttek Kecskemétre, és végül a góloddal 2-2 lett a vége a találkozónak. Valahogy mégsem tartozik ez a kedvenc góljaid közé, miért? 

Ez pont az a mérkőzés volt, amikor eldöntöttem, hogy abbahagyom a focit. Edzőváltás volt nálunk, addig én csapatkapitányként játszottam, viszonylag sok sikerrel. Varga István lett az edző, akinek ez volt az első meccse, és valamilyen indíttatásból engem kihagyott. Nem értettem hirtelen, hiszen addig minden meccsen kezdő voltam előtte 2 és fél évig, nem éreztem magamat kerékkötőnek. Az utolsó pillanatban tudtam ugye egyenlíteni, nagyon keveset játszhattam viszont egy olyan meccsen, melyet egész Kecskemét várt, hogy végre a KTE egy Fradit fogadhat. Engem ez elég rosszul érintett, de a pontszerzésnek mindenki nagyon örült. A meccs után aztán Vargát megkérdezték, hogy mit gondol arról, hogy kihagyott, de végül pontot mentettem, erre meg valami olyan választ adott, hogy annyi történt, hogy pont én álltam ott… Utána nem is volt közöttünk nagyon párbeszéd se, ha berakott játszottam, ha nem, akkor nem. Be is adtam az önéletrajzomat egy kecskeméti vállalathoz, és tudtam, hogy én télen befejezem. Némettanárként végeztem, egy svájci vállalathoz jelentkeztem, a nyelvet tudtam, úgy voltam vele, hogy minden mást meg fogok tanulni. Januárral felvettek, ezután Rózsa Palival meg is beszéltem, hogy bontsuk fel a szerződésemet már akkor. 

KTE – FTC 2-2 (gól a végén, 1:40-től)

A profi karrier vége volt ez, de megyében gyakorlatilag 2017-ig fociztál. Stílusosan, egy 28 gólos szezonnal, megye III-as bajnoki címmel vonultál vissza. Simán focizhattál volna még a számok tükrében, miért hagytad abba? 

Sajnos a térdem miatt abba kellett hagynom. Ha már itt tartunk, nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar bajnoki rendszer 6 osztályából 4-ben bajnok lehettem, csak az NBI. és a megye II. nem jött össze. Emellett gólkirály voltam NBII-ben és NBIII-ban, ami nem kis dolog, ráadásul úgy, hogy ezek többcsoportos rendszerben zajlottak akkor. 

A KTE Öregfiúk közt még aktív vagy, ez azért kárpótol? 

Nagyon szeretjük ezt! Pár hete is elmentünk Kátai Tibihez Kerekdombra beszélgetni, főzött egy jó halászlevet, persze figyeltünk azért a távolságtartásra. Ez egy összetartó brigád, eljárunk terembe is focizni, de őszintén szólva én már jobban szeretem, ha van egy nagypályás meccsünk. Azt sokkal jobban bírom, mint teremben mondjuk 5 meccset lejátszani, amire 5-ször újra fel kell állni. Azért nem volt ez a térd mindig ilyen rossz, 42 évesen még maratont futottam vele, Balatont úsztam át, illetve manapság is rengeteget kerékpározom. 

Korábbi csapataid eredményeit mennyire követed, kedvenc csapataid meccseit mennyire nézed? 

Sajtó szintjén minden korábbi csapatom kapcsán képben vagyok. Kécskén amióta eljöttem, nem nagyon voltam kint, Kecskeméten még főleg kupameccsekre mentem ki korábban. Megmondom őszintén, hogy azt már megfogadtam, hogyha újra NBII-es lesz a Kecskemét, akkor az összes hazai meccsen kint leszek. A kedvenc csapatom egyébként a Barcelona Messi miatt, az egy külön kategória, emellett az Újpest is egy örök szerelem nekem, jelenleg olyan, amilyen. Van még egy jó sztorim róluk így zárásnak egyébként. Első meccsünk a Tiszakécskével éppen Újpesten volt az NBI-ben, nagyon vártam már. Elmentünk az Megyeri útra életem első NBI-es meccsére, aztán 18 másodperc után a Szanyó Karcsi úgy beemelte 16-ról a Nagy Zsolti felett a labdát, hogy azt hittem megnyílik a föld alattam… A vége végül csak 3-1 lett, nem hagytuk magunkat, de hogy az első NBI-es meccsem így kezdődött, hát azt nem hittem el. 

(Nyitray András)


Minden Bács-Kiskun megyei utánpótlás labdarúgó számára ingyenesek a KTE meccsek


Pap Mercédesz, a GBB ZRT Kecskeméti NKSE játékosának kedvenc fotói


SG Kecskemét Futsal: Győzelem az első felkészülési meccsen


Véglegessé vált a KTE HUFBAU őszi kerete


Újabb országos elismerés – első lett a szakosztályi rangsorban a KTE Súlyemelő Szakosztálya – interjúk


Élő közvetítés: SG Kecskemét Futsal – Újpest FC felkészülési mérkőzés


Galéria: A GBB ZRT Kecskeméti NKSE – Hatvani KSZSE mérkőzés képekben


Verebélyi Bence is az SG Kecskemét Futsal kötelékében


Élő közvetítés: GBB ZRT Kecskeméti NKSE – Hatvani KSZSE női kézilabda mérkőzés


KTE LA: Az U13 és az U12 is legyőzte a Paksot


KES Cycling Team: Fantasztikus csapatmunka, kecskeméti kettős győzelem a legnagyobb hazai utánpótlás-viadalon – interjúk


Új kihívásokat keresve érkezett a KTE-Duna Aszfalthoz Körmendi Bence


Csordás Marcell, a KTE-Piroska Szörp játékosának kedvenc fotói


Sürgősen vérre van szüksége egy fiatal sportolónak


Perzselő Dombfutás – képekkel


KTE HUFBAU: Egygólos vereség a szezonnyitón a Népligetben


Élő közvetítés: Ferencváros II. – KTE HUFBAU | 11 órától


Kesport Kávéház: Kézilabda, Fisec, Kecskemét, KESI – nagyinterjú Vazul Zsolttal


Kesport TV: Edzőtáborral hangolódik a bajnokságra az SG Kecskemét Futsal – videó


KTE HUFBAU: „Meg fogjuk nyerni a bajnokságot!” – Gombos Zsolt a bajnoki nyitány előtt