Menü

„Mezei” iskolatanárból lett olimpiai elődöntős edző – múltidéző Skaliczki Lászlóval, a korábban Kecskeméten is dolgozó kézilabdalegendával

Múltidéző rovatunk következő interjúalanya Skaliczki László, kézilabda Mesteredző, aki 2008 és 2010 között volt a kecskeméti férfi kézilabdacsapat vezetőedzője. Azt megelőzően hét éven keresztül töltötte be a szövetségi kapitányi posztot, 2004-ben olimpiai negyedik helyig vezette a kézilabda-válogatottat Athénban. Klubszinten kétszeres magyar bajnoknak, egyszeres Magyar Kupa győztesnek vallhatja magát, illetve legelső sikereként az Újkígyósi Általános Iskola csapatával 1981-ben Úttörő-olimpiai bajnoki címet nyert.

Skaliczki László kesport.hu-nak adott interjúja a kezdetekről, tanári pályafutásáról, a magyar válogatottról, a kecskeméti szerepvállalásáról, illetve a jelenlegi mindennapjairól:

Fotó: Beregszászi Tímea

A múltidéző interjúinkat általában a régmúlttal indítjuk, és felelevenítjük azt, hogy az illető miért az adott sportágat választotta. Ön hogyan kötött ki a kézilabda mellett?

Újkígyóson születtem, sok barátom volt kiskoromban és mindig fociztunk. Nagyon szerettem a sportot, eleinte futballkapus szerettem volna lenni. Általános iskolában Buday György volt az osztályfőnököm, aki megkedveltette velem a kézilabdát. 14 éves koromban kellett sportágat választanom, és több olyan barátom volt, aki kézilabdázott, így én is ott kötöttem ki. Figyeltük a nagyokat, mi festettük a pályát, majd 15 évesen már a felnőtt csapatban is bemutatkozhattam. Ez azt jelentette, hogy olyan közegbe kerültem, olyan nagyszerű embereket ismertem meg, ami a későbbiekben nagyban befolyásolta a pályafutásomat. Szüleim is mindig támogatták azt, hogy sportoljak, és ez a játék gondolati síkon is megfogott.

Szegeden mielőtt testnevelési szakon végzett, matematika-fizika szakos diplomát is szerzett. A magas és többirányú végzettsége mennyire járult hozzá ahhoz, hogy ma Skaliczki Lászlóról a kézilabda berkeken belül csak komoly elismeréssel lehessen beszélni?

A természet nyelve végsősoron a matematika, azok a törvényszerűségek, amik történnek, azok megértése és a rendszerek átlátása nagyban segített a pályafutásom során. Mind a matematika, mind a fizika tanszéken elismert professzorok tanítottak, akiktől megtanultam, hogyan kell egy problémát kezelni, feladatokat megoldani, a következtetéseket levonni. A logikus gondolkodás, amit elsajátítottam, mindig is segített abban, hogy olyan szemléletet kapjak, amelynek később nagy hasznát vehettem. A problémákat ezután nem elkerülendő dolgoknak, hanem kihívásnak tekintettem, míg számomra egy nehézség a kiválóság felé vezető úton az első lépcsőfok. Menetközben sokan mondták nekem, hogy menjek át tesi szakra, de úgy voltam vele, ha elkezdtem valamit, azt végig csinálom, és a jó kitartóképességem is pozitív hatással volt a karrieremre.

Mi volt az álma, és mikor jött rá, hogy kézilabdaedző akar lenni?

Amikor NB I-ben kézilabdáztam, akkor tudtam, hogy számomra az a plafon, a csúcs, hiszen nem voltam válogatott közelében. A tanítást mindig is szerettem, kezdetektől fogva szívesen csináltam, de mikor visszakerültem Újkígyósra, akkor az iskolában olyan erős volt matematika szakon a tanári kar, hogy csak testnevelőként kaptam lehetőséget. Rögtön, mikor ebbe belevágtam, akkor 1981-ben az iskolai csapattal megnyertük az Úttörő-olimpiát, ami hatalmas dolog volt. Feleségem mindeközben tudtomon kívül beíratott a testnevelési szakra, látszott, hogy ez való nekem. Kézilabdáztam is a helyi, NB I/B-s csapatban, mellette fiatalokat edzettem. Megtapasztaltam, hogyan kell kinéznie a profi kézilabdanevelésnek.

Egészen 2004-ig ugranék előre az időben, amikor a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya volt, és a negyedik helyet szerezték meg az athéni olimpián. Ez volt edzői pályája csúcspontja?

Akkoriban ezt úgy fogalmaztam meg, hogy „az Úttörő-olimpiától egészen az igazi olimpiáig”. Egyik interjú során azt mondtam, hogy mezei testneveléstanítóként kezdtem, és az olimpia elődöntőjéig sikerült eljutnom. Ezt nem érhettem volna el a segítőim és azok a játékosok nélkül, akik előtte engem jobbá tudtak tenni. Bár sajnálom, hogy nem jött össze az éremszerzés, de erre a sikerre vagyok a legbüszkébb. Ezt helyezném az első polcra, de természetesen arra is szívesen gondolok vissza, hogy azelőtt kétszer magyar bajnokságot, egyszer kupát nyertem, illetve nemzetközi szinten is komoly meccseken győztünk a klubcsapataimmal.

fotó: nemzetisport.hu

2001 és 2008 között volt szövetségi kapitány, majd ezt követően került Kecskemétre. Miért döntött a hírös város mellett és hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?

Nekem mindig fontos volt az, hogy érezzem, engem akarnak, hogy ne az legyen, hogy csak egy edzőt akarnak, hanem engem akarjanak. Amikor megkerestek Kecskemétről, akkor éreztem, hogy engem akarnak. Nehéz helyzetben volt a klub, ráadásul akkoriban négy csapat esett ki az első osztályból. Az edző kollegák tanácsai ellenére – akik azt mondták, hogy válogatott után nem lehet egy szintet lejjebb lépni – elvállaltam a munkát, mert engem mindig a feladat és a kihívások érdekeltek. Tudtam, hogy nem bajnoki cím a cél, de a siker az mindenhol más, az adott lehetőségekből kell kihozni a maximumot. Úgy gondolom, hogy amire szegődtem, azt sikerült elérni. A második évemben nyolcadikok lettünk, de kevesen múlott, hogy nem értük el az ötödik helyet.

Milyen érzés volt Önnek Kecskeméten élni, szívesen jár vissza a városba?

Nagyon szerettem ott élni, kiváló sportvárosról van szó, a Messzi István Sportcsarnoknak is remek hangulata van, így egy percig sem bántam meg a kecskeméti szerepvállalásomat. Tökéletes életformát tudtam kialakítani a hírös városban, a sport mellett többek között színházba is gyakran el tudtam járni, Kecskemét számomra nagyon kedves, élhető helyszín volt. Barátokat is szereztem, megemlíthetem itt Apró Ferencet is, aki a mai kecskeméti kézilabdázás fő alakja, és akit még anno a lajosmizsei iskolából ismertem, mert ellenük gyakran játszottak az általam irányított utánpótláscsapatok. Mindig is becsültem a hírös városi kézilabdát, örülök, hogy a jelenlegi NB I/B-s csapatot sikerült stabilizálni, viszont sajnálom, hogy a női együttes csak egy évig tudott első osztályú lenni.

Ismét ugranék az időben, méghozzá a jelenkorra; 2019 decemberében a Vác csapatát irányította, amikor lemondott a vezetőedzői posztjáról. Azóta eltelt pár hónap, tudja már, hogy mikor és hol fog visszatérni a pálya szélére, vagy mik a tervei?

Vannak terveim, de egyelőre konkrét ajánlatom nincs. Sajnálom, hogy a váci dolgaim nem úgy sikerültek, ahogyan szerettük volna. Ha lesz olyan csapat, osztálytól függetlenül, amely engem akar, annak örülni fogok, mert szeretnék még dolgozni. „Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!” – szól a Madách-idézet, ami a mai világhelyzetre nézve is aktuális. Foglalkoztat még a játék, de emellett több bakancslistás tervem is van.

Mik szerepelnek ezen a bizonyos bakancslistán?

Téli időszakban mindenképpen szeretnék egy hosszabb időszakot melegebb helyen üdülni, télből a nyárba menni. Szerepel még a bakancslistámon az is, hogy egy Manchester United meccset élőben nézzek meg. Ott voltam az első és a második férfi kézilabda Final Four-on is, de a fiammal szeretnék még egyszer eljutni a Bajnokok-Ligája négyes döntőjére. De a fő és a legfontosabb a család és az egészség.

Jelenleg mivel tölti a mindennapjait?

Újkígyóson élek, szerencsére kertes házban, és a kertben mindig akadnak feladatok, amit az ember el tud végezni még ebben a vírushelyzetben is. A kiskutyám nagyon örül annak, hogy sokat vagyok itthon, illetve a családdal is szuper érzés végre huzamosabb ideig együtt lenni. Sokat olvasok, rengeteg könyvem, szakkönyvem van, amit el szeretnék olvasni, vagy amit újra szeretnék olvasni. Emellett rendszerezem a dolgaimat, de azért várom már, hogy újra pattogjon a labda, hogy újra lehessen meccsekre járni, s újra nyomon követhessem a kézilabda- és a sportvilág eseményeit.

(Vizi Zalán)


Kesport TV: Elkezdte a felkészülést a KTE LA – videós tartalom!


Sport és tánc: A Fantasy Dance Company vezetőjével, Darányi Attilával beszélgettünk


„Nincs más ebben a sportágban, aki elmondhatja magáról azt, amit én” – Boronkay Péter a rekordjáról és a vírus utáni helyzetről


Bartolák Lilla, a Röpke SE játékosának kedvenc fotói


Rangos nemzetközi versenyt nyert meg a kecskeméti kerékpáros – interjúk


Szegedi edzőmeccsel zárja a hetet a KTE HUFBAU


Patvaros Zsolt befejezte profi pályafutását, a KLC-ben folytatja


Történelmi napokon van túl a Kecskeméti Spartacus Sportkör és elnöke, Ujhidy Tibor – interjú


,,Az ukránok és a szerbek is jóval előrébb tartanak, mint a magyarok” – interjú az SG Kecskemét Futsal három légiósával


Csúcsok az év első speciális dobó bajnokságán – Grosán Pál magyar bajnok


Válogatott játékossal erősített az SG Kecskemét Futsal csapata


Hanusz Boglárkának áldozatot kellett hoznia, ezért távozott Kecskemétről – interjú a kézilabdázóval


Augusztusban már hét bajnoki találkozó vár a KTE HUFBAU csapatára


Futóklub indul Boronkay Péterrel és Bálint Zoltánnal szerdán az Atlétikai Centrumban – interjú


A szerb futsalválogatott összetartásán járt Aleksandar Gavrilovic


Újabb két érkezővel erősített a KTE HUFBAU labdarúgócsapata


A KNKSE elnöke, Veress Zsuzsanna rangos strandkézilabda tornát nyert csapatával – interjú


Tóth Ákos: Két támadót még mindenképpen igazolni szeretnénk


,,Még több munkám lett a COVID-nak köszönhetően” – videóinterjú S. Juhász Tamással


KTE LA: Indul a felkészülés, kialakult az edzői stáb