Menü

Kesport Kávéház: Szabó Tibor kitűnő edzőkkel dolgozhatott karrierje során, mindenkitől tanult valamit – nagyinterjú

A KTE Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója 13 évesen került az MTK-hoz, ahol utánpótlás-válogatott lett, de pályára léphetett az UEFA Kupában is, közben a korszak legjobb edzőivel dolgozhatott. Az edzői pálya rögtön egy hatalmas sikerrel indult számára, ezalatt folyamatosan képezte magát. Az utánpótlás szempontjából kifejezetten örömtelinek tartja, hogy a KTE célja idén a feljutás. 

Hogyan és miként kerültél kapcsolatba gyerekként a labdarúgással? 

Táborfalván nőttem fel, a családban igazából nem volt sportoló, viszont a mozgásigény nagyon bennem volt. Más lehetőség nem volt, csak a labda, amit kiskorom óta szerettem, más sportágat választani nem is nagyon lehetett, mint a futballt. Szerettem focizni, ehhez jött az, hogy volt egy nagyszerű testnevelő tanárunk, aki szintén imádta a labdarúgást. Tulajdonképpen az iskolai éveim alatt nem is voltam igazolt játékos, csak az iskolai bajnokságban játszottam. 

Mikor jött az első nagyobb lépés? 

Volt akkoriban egy tehetségkutató program, ami a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” névvel indult el. Az egész országban járási szinttől indult el a fiatalok feltérképezése, végül a 32 legjobb játékos egy NBI-es meccs előtt játszhatott bemutató meccset. Pest megyéből bekerültem ebbe keretbe, a pesti Volánnak az egyik meccse előtt játszottunk, az ellenfélre viszont már nem emlékszem. Innentől lett élesebb a pályafutásom, mert ezt követően kerültem az MTK-hoz. Ekkor voltam 13 éves, a serdülő 2-be kerültem fel Pestre, de még ingáztam eleinte az iskolaváltásig. 

Nem féltettek a szülők ilyen fiatalon? 

Ma már ez elképzelhetetlen lenne talán, de nem. 13 évesen egyedül vonatoztam, metróztam, villamosoztam a Csömöri útra, volt, hogy este 10-kor értem haza. Telefon ugye még nem volt, annyit beszéltünk meg mindig, hogy az este 8-as, vagy a 10-es vonattal megyek haza. Sokszor elhúzódott az edzés, úgyhogy legtöbbször a későbbivel mentem haza, másnap persze mehettem az iskolába. Nem hangzik álomszerűen, de én szerettem ezt. 

Nagy váltás volt az MTK, ráadásul első klubként? 

Nagyszerű csapatba érkeztem, jó és képzett játékosok közé kerültem. Pest megyéből sokan kerültek oda, akikkel aztán nagyon jó barátságot kötöttem. Eleinte azért többnyire csere voltam, de gyorsan befogadtak. Az utánpótlás években ezzel együtt én mindig hatalmas örömmel mentem edzésre, nagyszerű edzőim voltak. Fekete Pál, Szabó György, Kenyeres Imre mind a korszak kitűnő szakemberei közé tartoztak. Nagyon sokat utaztunk emellett külföldre, tornákra, meccsekre, a csapategység kitűnő volt. Büszke vagyok rá, hogy amikor kimentünk Spanyolországba, akkor Kubala Lászlóval is találkozhattam, közös fotó készült vele. Szintén büszke vagyok rá, hogy az U19-ben már csapatkapitány voltam. 

Mikor és hogyan szóltak neked először, hogy itt az idő csatlakozni a felnőtt csapathoz? 

Miután kiöregedtem az U19-ből, először a tartalékok közé irányítottak, majd éppen fél év után kerültem az NBI-es kerethez. Mindig voltak ilyen tartalék és felnőtt közti edzőmeccsek, gyakorló játékok, egy ilyenen fedezett fel Verebes József, ő rakott be először NBI-ben. 1990. szeptember 29-én debütáltam a Békéscsaba ellen. Jól emlékszem mindenre, 1-1-es döntetlen lett a vége, a 30. percben álltam be. A Békéscsaba szerezte meg a vezetést, utána át kellett variálni a csapatot, így kerültem vissza balbekknek, noha mindig csatár voltam. A szokatlan szerepkör ellenére jól sikerült a bemutatkozás, a végén még egy helyzetem is volt. 

Verebes József korszakos edzője a magyar labdarúgásnak, milyen volt vele dolgozni? 

Nagy tekintélye volt a csapat előtt, az eredményei mellett a személyiségével is kivívta ezt. Szerettem és tiszteltem, hiszen ő fedezett fel, ő adott önbizalmat ahhoz, hogy jobb játékossá váljak. Nagyszerű megérzései voltak meccs közben, előre meg tudta mondani akár egy csere után is, hogy ki fog gólt lőni, aztán ez így is történt. Nagyon jól nyúlt bele a meccsekbe is. Az ő keze alatt berobbantam tulajdonképpen az NBI-be, a harmadik NBI-es meccsemen már kezdő voltam, gólt lőttem, illetve kiosztottam öt gólpasszt, így nyertünk Debrecenben 7-1-re. 

Mi volt a legnagyobb siker az MTK-val? 

A másfél éves Verebes-korszak után egy másik nagy név, Gellei Imre vette át a csapatot, vele negyedikek lettünk a bajnokságban, így indulhattunk az UEFA Kupában, akkor meghatározó játékosa lehettem az MTK-nak. Négy meccset játszottunk a sorozatban, háromszor pályára is léphettem. Az izlandi Reykjavík ellen oda-vissza, illetve a Mechelen elleni 1-1-es visszavágón. Sajnos az az évünk már nagyon nehéz volt, mert meghatározó játékosok sora távozott, amin nem tudta túltenni magát a klub, így kiestünk az NBII-be. Akkor vette át a csapatot Bicskei Bertalan, akitől rengeteget tanulhattam, nagyon simán meg is nyertük rögtön a bajnokságot. Szenzációs futballistákkal játszhattam egyébként együtt, a teljesség igénye nélkül például Hannich Peti, Híres Gabi, Horváth Csaba, Balog „Róka”, Vancsa Miki, Kovács Zoli, Kenesei Krisztián, Füle Anti, de tényleg sorolhatnám még. 

Ha már a neves futballisták szóba kerültek, az U21-es válogatott névsorát sem alkotta gyenge társaság, ahogy így nézem ezt a csapatképet. Milyen emlékeid vannak a válogatottról? 

Bombaerős U21-es válogatott volt, én 11 meccsen játszhattam. A Rebrovval felálló ukránoknak kettőt lőttem, 4-0-ra vertük őket. Nagyon nehéz volt odakerülni akkor, különösen nagy eredménynek tartom, hogy odaférhettem. Egy félidőt egyébként a „nagyok” közt is játszhattam, egy gyakorló meccset játszottunk velük az U21-esekekkel, a második félidőben úgy alakult, hogy én is hozzájuk kerültem. 

Mikor jött az újabb váltás? 

A feljutás után járt le a szerződésem, amit már nem hosszabbított meg a klub. Az egy picit fájó számomra, hogy 23 évesen, saját nevelésű játékosként nem hosszabbítottak velem, pláne úgy, hogy egy 32 éves ukránt hoztak helyettem, aki aztán fél év után már távozott is. Ezt jobban is átgondolhatták volna, akkor alighanem az én pályafutásom is máshogy alakul. A feljutó együttesből végül velem együtt három játékost adtak oda a Sopronnak, így érkezett meg Babos Gabi az MTK-hoz. Akkor még nem volt szabadúszó státusz, így azzal is megnehezítették a helyzetemet, hogy sokáig hitegettek a hosszabbítással, végül az átigazolási időszak lejárta előtt nem sokkal szóltak, hogy mégsem kapok újat. Az NBI-es keretek beteltek, így végül Sopronba kerültem. Annyi pozitívuma volt csak ennek a helyzetnek, hogy akkor indult egy bevásárlás az MTK-nál Csertőivel, Kuttorral, Illéssel, így még velük is edzhettem. 

Sopronban mi várt? 

Nagyon nehéz helyzetben voltak a klubok a 90-es években, így hiába éreztem jól magam Sopronban, hiába lettünk harmadikak ősszel, a pénztelenség miatt tavasszal teljesen lecsúszott a csapat. A csapat erejét mutatja, hogy a 95-ös Ferencvárost, mely a BL-ben is szerepelt, 4-3-ra legyőztük a Kupában. Az első meccsen 2-1-re kaptunk ki, a visszavágón viszont már kettővel is vezettünk, csak idegenben lőtt gólokkal tudtak túljutni rajtunk a legnagyobb sztárokkal felállva. Ősszel még Gáhidi György volt az edzőnk, az ő hívására kerültem végül Dunaújvárosba. Két évet töltöttem ott az NBII-ben, az első év végén elbuktuk még az osztályozót a Stadler ellen, de a következőben már Varga Zoltán irányításával másodiként feljutottunk. 

Miért nem követted az NBI-be a Dunaújvárost? 

Ott is tartottak egy nagybevásárlást, amiből nem jöttem ki jól. Így kerültem Komáromba, ami megint egy pénztelen, nagyon nehéz időszak volt, még az albérletet sem tudták fizetni. Fél év után kerültem NBIII-ba Kiskunfélegyházára, ahol nagy tervek voltak, de visszalépések miatti pontlevonásokból olyan rosszul jöttünk ki, hogy gyakorlatilag beláthatatlan lett a távolság a feljutáshoz. Innen kerültem Ceglédre, ahol egy nagyon jó közösség alakult ki, 13 góllal házi gólkirály lettem, ráadásul csapatkapitány voltam, de az anyagi háttérrel itt is gondok voltak. Egy év után mentem Szolnokra, ahol azért stabil körülmények közt lehetett végre újra futballozni, sajnos volt egy részleges térdszalagszakadásom, ami miatt majdnem egy évet kellett kihagynom. Nagyon erős volt akkoriban a másodosztály, a ZTE-t például kivertük a kupából, noha sanszunk sem nagyon volt feljutni. 

Itt már azért közelítettél az edzői karrier felé is, mikor indult el? 

Egy szentesi kitérő után kerültem Ceglédre, ott már elkezdtem a kicsikkel foglalkozni, volt egy U8-as csapatom. A 2006/2007-es szezonban aztán már játékos-edzője lettem az NBIII-as csapatnak. Nagyon meseszerűen indult a történet, hiszen a cél az volt, hogy építsünk be fiatalokat és maradjunk bent, ehhez képest megnyertük a bajnokságot, feljutottunk NBII-be. Játszani egyébként ekkor már nem nagyon játszottam, inkább a vonal mellett álltam, miután megkaptam az edzői feladatkört. NBII-ben sajnos már nem indult ilyen jól a szezon, három vereség után így távoznom kellett. 

Verebes, Gellei, Bicskei, Varga, Kenyeres, hogy csak néhány nagyon komoly edző nevét említsem, akikkel dolgoztál. Ők milyen hatással voltak rád edzőként? 

Visszagondolva tényleg a korszak legnagyobb edzőivel dolgozhattam, mindenkitől tanultam valamit. Nem készültem egyébként az edzői pályára külön, de azt azért saját bőrömön éreztem, hogy mi volt jó egy-egy edzőnél, vagy éppen mi nem. Ezek formáltak engem is természetesen. Mindenkitől tudtam egyébként tanulni, akár rosszat is, de ezt is meg kell tapasztalni. Az viszont biztos, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen edzőim lehettek. 

Az MTK-nál játékosként, a KTE-nél edzőként járhattad végig szintről szintre a fejlődés legfontosabb lépéseit. Mikor kerültél bele a kecskeméti labdarúgás körforgásába? 

2008 januárjában kerültem a klubhoz, egy U16-os csapatot vehettem át, a 95-ösöket. Tényleg minden korosztály mellett dolgozhattam szinte: U13, U14, U15, U16, U17, U19, U21. Korosztályok szerint a 95, 96, 97, 98, 99, a végén a 2000-es születésűsekkel is. Az elején nagy volt a lemaradásunk a többi egyesülethez képest, de az akadémia révén aztán nagyon sokat fejlődött a kecskeméti utánpótlás labdarúgás. Sok szép emlék és siker ugrik be hirtelen a gyerekekkel, a 96-osokkal HLSZ Kupa másodikok voltunk, a 99-esekkel U15-ös bronzérmet szereztünk az NBI-ben, az egy nagyon jó korosztály volt. A 2000-esekkel harcban voltunk mindig a feljutásért, úgyhogy összességében sikeres évek voltak. Rengeteg jó szakemberrel dolgozhattam, illetve dolgozhatok együtt most is az akadémián. 

Folyamatosan képezted magad az évek folyamán, mikor érezted azt, hogy az edzői szakmában szeretnéd magad minél magasabb szintre eljuttatni? 

Ez a ceglédi időszakban indult NBIII-ban. Akkor végeztem el az első licencemet, majd 2005-ben jött a B-licenc. Amikor felkerültünk a Cegléddel, akkor már indultam az A-ért. A feljutás után fogalmazódott meg bennem, hogy az edzői vonalat érdemes lenne komolyan venni, tetszett is, érzéket is éreztem magamban hozzá. 2008-ban szereztem meg az A-licencet, onnantól gyakorlatilag minden konferencián, tanfolyamon ott voltam, igyekeztem fejlődni. Közben 2007-ben jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre is, ahol testnevelő edzői szakon végeztem. 2014-ben szereztem meg az UEFA Elit „A” diplomát, ami az akadémia vezetők számára előírás. A pro licenc maradt csak hátra, aminek a következő lehetőségnél meg is próbálok nekimenni. 

2018-ban lettél a KTE Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója, ez nyilván egy új kihívás volt, ráadásul ezzel párhuzamosan a felnőtt csapatot is irányítottad. Mennyire volt ez sűrű időszak? 

2016-tól az MLSZ Tehetség Központ munkájába is belekóstolhattam, ami nagyon jó kezdeményezés volt. A 2017/2018-as szezonban már nem volt utánpótlás csapatom, akkor lettem régiós szakmai vezető, Szerintem egy jó programot raktunk össze, ami nagyon jól is működött, közben lettem a megye I-es csapat edzője. Az első év jól sikerült, megnyertük a bajnokságot, feljutottunk az NBIII-ba, akkor az akadémia is új szakemberekkel erősödött. A feljutás után kaptam meg a szakmai igazgatói felkérést, folytattuk tulajdonképpen a megkezdett utat az évek folyamán összerakosgatott képzési programmal, amit most is igyekszünk fejleszteni. Közben az NBIII-ban a cél az volt, hogy alakítsunk ki egy középcsapatot, nézzük meg, mire megyünk magasabb osztályban. A 9. hellyel azért nem lehettünk maradéktalanul elégedettek, viszont tavasszal 6. helyen zártunk, ami összességében nem nevezhető rossznak. Bár nem volt nagy stábunk, összességében azt gondolom, hogy Németh Viktorral egy nagyon jó párost alkottunk, de ugyanígy kiemelném a korábbi évekből Koós Károlyt is. 

A nyári időszakban minden klub a tervezés és átalakulás időszakát éli, milyen céljai vannak a KTE LA-nak? 

Ez a két év sem volt egyszerű, viszont a Double Pass egy nagyon pozitív értékelést adott számunkra, ami azt mutatja, hogy jó úton haladunk. Szeretnénk ezt folytatni. Az akadémia legfőbb célja az, hogy minél több profi játékost neveljünk. Természetesen szeretnénk, hogyha itt a KTE-nél válhatnának azzá, de ha valaki máshol válik profivá, mi annak is örülünk. Folyamatosan követjük a korábbi játékosaink útját, annak is ugyanúgy tudunk örülni, ha Pekár Laci gólt lő a kupadöntőben. Az elsődleges cél persze az, hogy itt kerüljenek be először a felnőtt csapatba. 

A KTE célja felnőtt szinten egyértelmű erre a szezonra, a klub az NBII-t célozta meg. Feltételezem, ez az utánpótlás szempontjából is előrelépés lenne. Az NBII-ben eleve kötelező a fiatalok szerepeltetése, ami az akadémiának kitűnő kifutási lehetőséget adna. Motiváló és megtartó erő lenne a fiataloknak a másodosztály? 

A lehetőség adott, az egész egyesületnek – ha tehetem egybe a felnőttet és az utánpótlást – most az a legfontosabb, hogy feljussunk. A prioritást a felnőtt csapatnak kell most vinni, hiszen fel kell kerülni, ebből mi utána rengeteget profitálhatunk, hiszen mutathatunk egy profi utat a fiataloknak. Kevesebb lesz vélhetően az elvándorlás is így. Ha már itt tartunk, a mostani átigazolási időszakban 15-16 játékosunkat keresi másik akadémia, ez azért azt mutatja, hogy jó munka zajlik nálunk. 

2008 óta gondolom edzőként és szakmai igazgatóként is láttál már rengeteg nagy reményekkel kecsegtető klubváltást utánpótlásban. Milyenek a tapasztalatok? 

Nagyon nehéz szituáció, főleg akkor, amikor be kell lépni a felnőtt futballba. A korábbi évek tapasztalatai, játékos pályafutásai alapján úgy tudnám ezt összefoglalni, hogyha valakiből profi játékos lesz máshol, az nálunk is az lesz, ha valakiből nem lesz máshol az, az nálunk ettől még jó eséllyel lehetett volna az akár, már csak azért is, mert itt kiemelt tehetségként tekintettünk például rá. Egy ilyen döntést nagyon jól át kell gondolnia szülőnek és játékosnak is, hogy mit választ. Mi tiszteletben tartjuk ezt, de természetesen azt szeretnénk, hogy itt váljon azzá. 

(Nyitray András)


Kesport TV: Elkezdte a felkészülést a KTE LA – videós tartalom!


Sport és tánc: A Fantasy Dance Company vezetőjével, Darányi Attilával beszélgettünk


„Nincs más ebben a sportágban, aki elmondhatja magáról azt, amit én” – Boronkay Péter a rekordjáról és a vírus utáni helyzetről


Bartolák Lilla, a Röpke SE játékosának kedvenc fotói


Rangos nemzetközi versenyt nyert meg a kecskeméti kerékpáros – interjúk


Szegedi edzőmeccsel zárja a hetet a KTE HUFBAU


Patvaros Zsolt befejezte profi pályafutását, a KLC-ben folytatja


Történelmi napokon van túl a Kecskeméti Spartacus Sportkör és elnöke, Ujhidy Tibor – interjú


,,Az ukránok és a szerbek is jóval előrébb tartanak, mint a magyarok” – interjú az SG Kecskemét Futsal három légiósával


Csúcsok az év első speciális dobó bajnokságán – Grosán Pál magyar bajnok


Válogatott játékossal erősített az SG Kecskemét Futsal csapata


Hanusz Boglárkának áldozatot kellett hoznia, ezért távozott Kecskemétről – interjú a kézilabdázóval


Augusztusban már hét bajnoki találkozó vár a KTE HUFBAU csapatára


Futóklub indul Boronkay Péterrel és Bálint Zoltánnal szerdán az Atlétikai Centrumban – interjú


A szerb futsalválogatott összetartásán járt Aleksandar Gavrilovic


Újabb két érkezővel erősített a KTE HUFBAU labdarúgócsapata


A KNKSE elnöke, Veress Zsuzsanna rangos strandkézilabda tornát nyert csapatával – interjú


Tóth Ákos: Két támadót még mindenképpen igazolni szeretnénk


,,Még több munkám lett a COVID-nak köszönhetően” – videóinterjú S. Juhász Tamással


KTE LA: Indul a felkészülés, kialakult az edzői stáb