Menü

Kesport Kávéház: Nagyinterjú Dr. Bozóky Imrével, az MLSZ egykori elnökével

Kapusként kezdte, majd a jogi diploma megszerzése után játékvezetőként folytatta karrierjét a labdarúgásban, Puhl Sándor oldalán aztán megannyi nemzetközi meccsen lengetett. 1999-ben nehéz helyzetben lett az MLSZ elnöke, szerinte is az edzőképzésben kellene előre lépni. Dr. Bozóky Imrével beszélgettünk. 

Mikor kezdődött a futball iránti rajongása? 

Soltvadkerten születtem, mint minden kisiskolásnak, a labdarúgás egy nagyon-nagyon kedvelt sportág volt. Helyi, iskolai szinten még az Úttörő Olimpián is elég komoly sikereket értünk el. Ez volt az első igazi verseny számomra, utána aztán leigazolt a Soltvadkerti TE, ahol az ifiben játszottam, majd az általános iskola elvégzése után kerültem Veszprémbe, ahol a Bakony Vegyész csapatában folytattam a karrieremet. 

Miért éppen kapus lett? 

Ezt nem tudom megmondani. Mi heten vagyunk testvérek, nálunk minden nap komoly derbi volt az udvarban, valahogy oda szorultam. Nem emlékszem, de semmi különleges oka nem volt. Kapus lettem, amit nagyon szerettem. 

Hogyan került végül Kecskemétre? 

Az érettségi után egy évig a SZEOL-nál edzettem, de még Kiskőrösön játszottam, majd utána igazolt le a SZEOL. Ott az NBI-es tartalékok közt védtem, amíg be nem vonultam katonának. Én az akkori Kossuth KFSE-be voltam irányítva, de beelőzött a Vasas kapusa, így ott maradtam a sportszázadban Váradi Bélával, Komjátival, Nyilasival többek közt. Miután leszereltem, akkor mentem vissza a SZEOL-hoz 1976-ban. Onnan igazoltam végül az ősz végén Kecskemétre. 

Hogyan egyeztette össze jogi tanulmányait, illetve a futballt? 

Amikor bevonultam, akkorra az első évet már elvégeztem az egyetemen. Két év szünet után folytattam, de mivel Kecskemétre kerültem, átmentem levelező tagozatra. A labdarúgás mellett csináltam tehát, pénteken és szombaton egyetem volt, vasárnap bajnoki mérkőzés. 

Egyértelmű volt, hogy nem a pályán képzeli el a diploma megszerzése után a folytatást? 

Pontosan tudtam, hogy a labdarúgás nekem annyira nem megy, hogy ebből én meg tudjak élni. Folyamatosan készültem a civil életre, tudtam, hogy én valamikor majd ügyvédként szeretnék dolgozni. Teljesen tudatosan jártam egyetemre, mellette futballoztam, a diploma megszerzése után már csak a munkára szerettem volna koncentrálni. Ez így is történt. 

Elszakadni azért nem tudott a futballtól, megmaradt a játékvezetés mellett. Mikor döntött így? 

Bekerültem az ügyvédi munkaközösségbe, valamikor 1988-ban tettem aztán le a játékvezetői vizsgát. 1993-ban már NBI-es meccset vezettem, tehát elég rapid módon haladtam előre. Akkor jött a FIFA döntése, hogy aki partjelzőként dolgozik, az nem vezethet mérkőzést. Jött is a kérdés, hogy én mit választok, vezetek tovább NBI-es meccseket, vagy bevállalom ezt. Én végül bevállaltam, így kerültem kapcsolatba a FIFA játékvezetőkkel, így Puhl Sándorral. 

Emlékszik az első meccsére? 

Először Fülöpszálláson vezettem, ahol csak egy partbíróm volt. A meccs közben aztán azt láttam, hogy nincs meg… Ez nem egy szokványos dolog, gondoltam magamban, akkor még a vonalon álltak a szurkolók. Utána látom, hogy áll kint, kezében a zászló meg egy fürt szőlő, azt eszegette, mondván nagyon éhes volt. Nemzetközi területen Puhl Sándorral vezettük a Szlovákia – Horvátország barátságos meccset az 1994-es világbajnokság előtt. Ez azért érdekes, mert emlékeim szerint mindkét országnak ez volt az első válogatott meccse az önállóvá válás után. 

Nemzetközi szinten mely meccsekre emlékszik vissza szívesen? 

Összesen 33 meccsen közreműködtem, ezek közül a legemlékezetesebb az 1997-es Dortmund – Juventus Bajnokok Ligája döntő. Ez a legmagasabb rangú meccs. Szakmai és egyéb szempontokból a legkülönlegesebb az 1996-os Eb-elődöntő a Wembley-ben, ahol az angolok büntetőkkel estek ki a németekkel szemben.  

Hol lehetett nehezebben kezelni a játékosokat? 

A legnehezebb mérkőzéseket a megye III-ban lehet vezetni. Ott a legfontosabb az, hogy a játékvezető ismerje a játékosok nyelvét, megpróbálja magát megértetni. Ahol van 100 ezer néző, nemzetközi meccs, ez sokkal könnyebb. Voltak persze próbálkozások ott is, de az egy más lépték. 

Az MLSZ-es karrierhez mikor érzett motivációt? 

Én 1997-től voltam a Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, és 1998-ban volt elnökválasztás. Akkor lett Kovács Attila az elnök, bekerültem az elnökségbe, de nem volt egy egyszerű időszak. Ha könyvet kellene írni róla, biztosan olvasott lenne. Egy év után a közgyűlés visszahívta az elnököt, ezt követően került sor egy új választásra. Miután én megyei elnök voltam, így rengeteg kolléga biztatott, hogy vállaljam el. Elég viharos világ volt akkor, balhé volt az UEFA-val, a FIFA-val, a sportminisztériummal, égett a ház. 1999-ben szeptemberében aztán engem választottak meg. 

Hogyan lehetett ilyen előzmények után dolgozni? 

Az első év rettentően nehéz időszak volt, mert üres volt a kassza. Tartozások voltak inkább, előfordult az is, hogy bejött hozzám az MLSZ irodába egy ember a NAV-tól, és mondta, hogy ő jött lefoglalni. Szerencsére másfél év alatt ezt sikerült rendezni, hála azoknak a kollégáknak, akik ebben segítettek. Kiemelném Egidius Braunt, a német szövetség elnökét, aki tulajdonképpen az első adandó alkalommal azt mondta, hogy a német válogatott eljön Budapestre, segít a közvetítési jogokkal, ami abban az időben olyan 100 millió forintos tétel lehetett. Szép gesztus volt, sikerült egy teljesen normális hangot is megütnünk a FIFA-ban és az UEFA-ban a kollégákkal, illetve jó kapcsolatot kialakítani. 

Az anyagi nehézségek a profi futballt is elérték itthon, mennyire nehezítette ez meg a munkájukat? 

Az elején sok esély nem volt a fejlődésre. Utána történt egy szerkezeti átalakítás, ami például ma is működik Olaszországban. Szétválasztottuk a profi és az amatőr futballt, önálló testülettel, de az MLSZ alatt. Az egy jó rendszer volt, még ha természetesen voltak hibái is az elején. Ma ilyen nincsen, de ma az is ritka, hogy a klubok egymással beszéljenek… Mindenki megy a maga útján. 

A magyar válogatott tulajdonképpen mindig a fokmérője tud lenni az MLSZ munkájának, ez számít fő „ütköző zónának”. Akkor mennyire volt nehéz felépíteni a válogatottat? 

Amikor én elnök lettem, akkor Bicskei Bertalan volt a szövetségi kapitány. Neki volt egy olyan szerződése Kovács Attilával, amiből majdnem kiszállni sem lehetett. Nyilvánvaló volt, hogy a válogatottat a magyar labdarúgás valóságától elválasztani nem lehet. Hiú ábránd volt akkor is, hogy majd jön egy olyan szövetségi kapitány, akivel a fél világot végig verjük. Nem. A körülményekhez képest kell elérni a legjobb eredményt az adott csoportban. Másra az akkori színvonal sem predesztinálta a magyar futballt. A közvélemény és az emberek persze mást vártak, de reális esély akkor se volt. Fellángolások voltak, jó mérkőzések, például az olaszok elleni 2-2. A legközelebb akkor álltunk a sikerhez, amikor Gellei Imre volt a kapitány, és ha a letteknél nyertünk volna, akkor ott vagyunk a második helyen, sajnos nagyon el lett az tolva ott kint. De megint megismételném: a magyar válogatottat nem lehet elválasztani a magyar valóságtól. Hogy kijutottunk az Eb-re legutóbb, az egy nagyon nagy dolog volt, de erőn felül teljesítettünk. Sajnos ebből nem sikerült annyit profitálni, és a válogatottnak sem ez a természetes szintje. 

Az Eb-rendezésre is voltak törekvések, de kétszer is sikertelen volt a pályázat. Maradt tüske Önben? 

6 és fél évemből az első kettő arra ment rá, hogy az erkölcsi és anyagi károkat megpróbáljuk korrigálni. Ezek a pályázatok még korábban indultak el, az elsőről szerintem úgy két hónappal a megválasztásom után döntöttek. Az volt a magyar-osztrák pályázat. Nagyon jó lett volna, mert már akkor történhetett volna egy infrastrukturális fejlesztés. Ha akkor épül három-négy új stadion, az adott volna egy kis lökést, nem beszélve egy hazai rendezésről, ami a gyerekeket és a szülőket is húzta volna. Nem sikerült sajnos, ennek sok oka van. Az utolsó pályázat, amikor nulla pontot kaptunk, akkor szerintem sokkal közelebb álltunk, csak akkor már felfordult a világ az MLSZ-ben, ezt az UEFA is tudta, így nem volt esély arra, hogy ilyen körülmények között pozitív elbírálás legyen. Amellett, hogy megcsináltuk a Bozsik-programot, melynek az első évfolyama lett U20-as világbajnoki bronzérmes. Sok dolog elindult akkor, ami most is van. Talán azt tartom hiánynak, hogy nem lehet kétévente új dolgot elindítani. Jött egy új kapitány, az ő elvei szerint elindult valami, utána jött más, más filozófia. A labdarúgásban hosszú és kitartó munka kell a fejlődéshez. 

Kicsit már bele is vágott a következő témába: hogyan látja a magyar labdarúgás fejlődési pályáját? 

Óriásit fejlődött a futball infrastruktúrája, a létesítmények, feltételek. Ahogy az MLSZ viszont az elmúlt hónapokban kommunikálta, az edzőképzésben kellene valamit előre lépni. Ezt valószínűleg a stadionok előtt kellett volna elkezdeni, a szakmai részben vannak hiányok. Más vezetés, más szisztéma, kritizálni nem szeretném, eltelt rengeteg idő is. A változó világhoz kell most alkalmazkodni, ami egyébként nem könnyű. 

(Nyitray András | kesport.hu | nyitókép: MTI Fotó – Illyés Tibor)


Új kihívásokat keresve érkezett a KTE-Duna Aszfalthoz Körmendi Bence


Csordás Marcell, a KTE-Piroska Szörp játékosának kedvenc fotói


Sürgősen vérre van szüksége egy fiatal sportolónak


Perzselő Dombfutás – képekkel


KTE HUFBAU: Egygólos vereség a szezonnyitón a Népligetben


Élő közvetítés: Ferencváros II. – KTE HUFBAU | 11 órától


Kesport Kávéház: Kézilabda, Fisec, Kecskemét, KESI – nagyinterjú Vazul Zsolttal


Kesport TV: Edzőtáborral hangolódik a bajnokságra az SG Kecskemét Futsal – videó


KTE HUFBAU: „Meg fogjuk nyerni a bajnokságot!” – Gombos Zsolt a bajnoki nyitány előtt


Erős finis: Jakab Dávid is a KTE HUFBAU játékosa


Debrecenből igazolt csatárt a KTE HUFBAU


Szávay Ágnes: „Akkor lennék büszke magamra, ha már 18 évesen abba mertem volna hagyni az élsportot” – múltidéző nagyinterjú


Kesport TV: iRunMore Team – új futóklub indult Kecskeméten


Sérülés miatt világbajnoki elődöntőről, megkérdőjelezhető döntés miatt olimpiáról maradt le – múltidéző nagyinterjú E. Kovács Károllyal


Az FTC II. sok fiatallal, egy ferencvárosi ikonnal fogadja a KTE HUFBAU-t


Szigorú apa, háborús övezet, földrengések – Darko Ristic útja a profi futsal világába


Kialakult a végleges felkészülési menetrend az SG Kecskemét Futsalnál


KTE HUFBAU: Károly Bálint szerint a rajt kiemelt fontossággal bír – interjú


SG Kecskemét Futsal: Mánya Szabolcs kiválóan érzi magát Kecskeméten


Mérlegen a felkészülés: NBIII-as ellenfeleit legyőzte a KTE HUFBAU