Menü

Kesport Kávéház: „A legjobbak között vagyunk az országban” – nagyinterjú Adamik Zoltán atlétikaedzővel

A “Kesport Kávéház” következő interjúalanya Adamik Zoltán, Kecskemét városának legendás atlétikaedzője, aki aktív pályafutása során válogatottságig jutott, de edzőként talán még ennél is sikeresebb. Nagyinterjú Adamik Zoltánnal:

Édesapja testvére, Adamik Zoltán a 20. századi magyar atlétika sportág kiemelkedő alakja volt. Tízszeres magyar bajnok, főiskolai világbajnok és Európa-bajnoki bronzérmes volt. Édesapja, Adamik Ferenc kosárlabdaedzőként vonult be a köztudatba. Gyerekkorára visszaemlékezve ezekre az időkre és a sikerekre hogyan emlékszik vissza? 

Amikor kicsiként édesapám levitt az atlétikapályára, akkor fiatal korom ellenére is szembetűnő volt számomra, hogy édesapám testvére, Zoli bácsi milyen nagy tiszteletnek örvend. Nagyon sokszor voltam náluk, és a házában is fantasztikus díszletet alkottak a kupák, a díjak, amiket az évek során szerzett. Nagyon büszke voltam rá, de tőle függetlenül lettem atléta, mert én is abban mutatkoztam tehetségesnek. Édesapám révén a kosárlabdapálya mellett nőttem fel, amíg ő az oldalvonalnál dirigált, addig én labdázgattam és nézelődtem. Természetes volt számomra a sportolói közeg. édesanyám is sportoló volt, amikor a kecskeméti felnőtt női kosárlabdacsapat feljutott az NB I-be, akkor annak a gárdának ő is a tagja volt. 

Mondhatni az anyatejjel szívta magába a sport szeretetét. Végül szüleit nem követve hogyhogy nem a kosárlabdánál, és miért az atlétikánál kötött ki?

Azt tudni kell, hogy édesapám atlétika szakedzőként végzett, és csak ezt követően váltott át a kosárra. Ennek és Zoli bácsinak köszönhetően a teljes családhoz közel állt az atletizálás. Nagyon emlékszem arra, amikor gyerekkoromban édesapám odajött hozzám, és azt mondta: „Kisfiam, atlétikában lehetsz olimpiai bajnok, kosárlabdában nem.” Abból a szempontból eltalálta, hogy magyar atléta olimpiai bajnokból több is van, míg kosárlabdában még nem nyertünk. Ez is lehet az egyik oka, hogy nem a kosárlabdát választottam, de inkább a fő indok az volt, hogy atlétikában ügyesebb voltam és nagyobb örömmel csináltam. 

Hosszú ideig volt a magyar tízpróba-válogatott tagja. Milyen hosszú út vezetett idáig, miért választotta az atlétikán belül a tízpróbát?

Mindent kipróbáltam kicsiként, és az látszott a teljesítményemen, hogy nagyon kiemelkedő számom nincs, viszont mindegyikből jó vagyok. 19 évesen már elég jó pontszámaim voltak, de onnantól kezdve, hogy a Testnevelési Főiskolára kerültem, gyakorlatilag öt éven keresztül folyamatosan tagja voltam a magyar válogatottnak. 

Ahogyan Ön is mondta, amikor a Testnevelési Főiskolán tanult, akkor a felnőtt válogatottnak is a tagja lett. Kovács Etele és Skumál András kezei alatt pallérozódott a főiskolán. Erre az időszakra a legbüszkébb sportolói pályafutását tekintve?

Saját sportpályafutásomat nézve egyértelmű, hogy ez az öt évem volt a legeredményesebb. 1977-től 1982-ig tartott a válogatott időszakom, 1980-ban diplomáztam le, majd a maradék két évben már Kecskeméten edzettem. Az itthoni tréningek során Grosán Pál tanár úr segített nekem, aki már a középiskolában is tanított, neki nagyon sokat köszönhetek.

Fiatalon rengeteg országos címet, érmet nyert. Melyikre a legbüszkébb, melyik versenyre gondol vissza a legjobb szájízzel?

Akkoriban volt az Ifjúsági Barátság Verseny, IBV néven futó versenysorozat. Besztercebányán a nagy nemzetközi versenyen ötödik helyezett lettem. A szocialista országok, a németek, az oroszok, a csehek hagyományosan nagyon ügyesek voltak többpróbában, és egy rendkívül jó mezőnyben tudtam előkelő helyen végezni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a legjobb nyolc közé sikerült ott bekerülnöm. Nemcsak többpróbában voltam válogatott, hanem – és erre is nagyon büszke vagyok – korosztályos válogatott voltam távolugrásban és négyszáz gáton is, ezt talán kevesebben tudták.    

A moszkvai olimpiára készülő keretnek is a tagja volt, végül nem sikerült kijutnia az ötkarikás játékokra. Ezt mennyire bánja?

Annyira nem bánom. Nagyon-nagyon össze kellett volna jönnie mindennek, hogy kijussak az olimpiára, csak szerencsés esetben sikerült volna számomra a kvalifikáció. Azonban az klassz dolog, hogy egyáltalán az olimpiai keret tagja lehettem. Nem jutottam ki az olimpiára, bár apám is megmondta, hogy atlétikában több esélyem van ötkarikás játékokat nyerni, mint kosárlabdában, de nem ütött agyon, hogy nem kvalifikáltam magam. Ugyan mostanában még nehezebb kijutni az olimpiára, akkor sem volt ez könnyű, de nincs bennem emiatt hiányérzet.

A tízpróbát fiatalon, 25 évesen abbahagyta. Miért?

Jobban érdekelt a tanítás és az edzősködés, ez az egyszerű magyarázata ennek. Hívtak akkoriban más egyesületek, hogy legyek náluk profi, főállású sportoló, de egyszerűen jobban érdekelt a tanítás. Azóta is ezzel foglalkozom, és jó döntésnek tartom, hogy korán elkezdtem ezt a pályát. Nem bántam meg a döntésemet, hogy fiatalon abbahagytam az aktív pályafutásomat, és rákoncentráltam a tanításra.

1980-ban a sporttagozatos Lánchíd utcai Általános Iskola tornatanára és atlétikaedző lett. Azóta is hűséges első munkahelyéhez. Mi a tanári hitvallása? 

Nekem az a fő, hogy a testnevelésórákon a gyerekek érezzék jól magukat, kapcsolódjanak ki a tanórák között, még akkor is, ha éppen nagyon keményen “meghajtom” őket. Azt gondolom, a legkeményebb munka során is sokat lehet segíteni a humorral, és a tesiórákon is fontos számomra, hogy jelen legyen a humor.

Négy évtized alatt rengeteg diákja volt. Ennyi diákból egyáltalán lehet bárkit is kiemelni, akikre a legbüszkébb, illetve mit tart edzői pályája csúcsának?

Kiemelni nem szeretnék senkit, mert nagyon sok tanítványom volt, aki sokra vitte, és nem feltétlenül az adja nekem a mércét ebben, hogy ki lett a legsikeresebb a sportban, hanem az is számít és nagyon fontos szempont, hogy a diákjaim jó emberekké váljanak, jók legyenek a szakmájukban. Hogy mit tekintek edzői pályám csúcsának? Remélem a csúcs még nem jött el, és sok szép eredmény áll még előttünk. Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy szám szerint négy olyan tanítványom is volt, akikkel egészen kicsi koruktól kezdve foglalkoztam és a felnőtt válogatottig jutottam el velük. Remélem lesz még ilyen. Emellett hatalmas élmény az is, amikor világeseményre jutunk ki, nem csak a diákjaimnak, sportolóimnak, de nekem is. 

A kecskeméti atlétika elvitathatatlanul fejlődik. Jó példa erre a tavaly átadott új atlétikacentrum is. Ön is a részese ennek a fejlődésnek, hogy éli ezt meg? Mik a további célok?

Nagyon vártuk az új létesítményt, mert a korábbi évek során nem lett volna tisztességes a részünkről, ha elvártuk volna a sportolóinktól, hogy maradjanak Kecskeméten, hiszen itt nem voltak olyan feltételek, amik mellett magas szintű munkát lehet végezni. Azonban most van. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy most vannak is olyan tehetséges fiataljaink, akik a nemzetközi mezőnyben is sikeresek. Úgy tervezzük a helyi atlétika utánpótlást, hogy képesek legyünk a jövőben olyan tehetségeket kinevelni, akik a nemzetközi mezőnyben is meg fogják állni a helyüket. Jelen pillanatban három olyan utánpótláskorú fiatalja van a KARC-KESI-nek, akik erre jó eséllyel pályáznak. 

Meglátása szerint a kecskeméti atlétikautánpótlás a magyar atlétikautánpótláshoz képest jelenleg milyen szinten van? 

Sok esetben a szerencse kérdése is, hogy az adott utánpótláskorosztály jó vagy sem. Az a tapasztalatom, hogy 4-5 évente mindig van egy jó évfolyam, amiben összeszaladnak a tehetségek, és hála Istennek, most pont ezt a kort éljük. A legjobbak között vagyunk az országban. Pontosan meghatározni ezt nehéz, de az biztos, hogy a legjobb hat utánpótlásbázis között szerepel a kecskeméti is. Az is lehet, ha ez a korosztály kifut, akkor rosszabb évek jönnek, az is lehet, hogy még jobbak leszünk, ez hullámzó, de ebben a történetben az a sarkalatos kérdés, hogy van-e olyan edzői gárda, amely képes a tehetségekkel úgy foglalkozni, ahogyan kell. Erre a válasz az, hogy igen. Ilyen téren is jól állunk, nagyon magas szinten dolgozó edzői brigádunk van.

Óriási tapasztalattal rendelkezdő atlétikaedzőként mit gondol, ha adott egy sportoló, aki el akar jutni a csúcsra, hány százalék tehetségnek és hány százalék önszorgalomnak, megfelelő munkamorálnak, mentalitásnak kell meglennie annak érdekében, hogy sikeres legyen?

Nyilván tehetséggel kell rendelkezni, mert vannak olyan adottságbeli különbségek az emberek, sportolók között, amit csak szorgalommal nem lehet eltüntetni, de ha arányt kell mondani, akkor ötven százalék fölé tenném az egyéni ambíciót és akaratot. Az egy dolog, hogy valaki tehetséges, ha ehhez nem párosul alázat és szorgalom, akkor nem lesz semmi belőle. Szám szerint, ha meg akarom határozni, akkor nagyjából negyven százalék tehetség kell és a másik hatvanat a sportolónak kell hozzátenni.

Sajnos az elmúlt időszakban a koronavírus játszotta a főszerepet. Mennyire befolyásolta ez a fiatal atléták felkészülését, mennyire volt nehéz online tartani a kapcsolatot a fiatalokkal? 

Az atléták közül, aki motivált volt, az végigdolgozta ezt az időszakot. Mindenki megkapta az edzéstervet. A járványügyi szabályokat betartva tudtunk néha kontaktedzéseket is tartani. Azt tapasztaltam, hogy minden magyar élmezőnyhöz tartozó tanítványunk kellő akarattal, megfelelő hozzáállással edzett. A versenynaptár tolódott, a magyar bajnokságok most fognak kezdődni, és mivel túl vagyunk már pár versenyen, az eredményeken meg is látszódik az, hogy jól dolgoztak a fiataljaink. Az online tanítást próbáltam humorral csinálni. Önálló, nem kötelező feladatsorra invitáltam a diákokat, és a harminc százalékuk küldött is kreatív edzési formákat.  Ehhez a szomorú helyzethez kellett is a humor, és nagyon büszke voltam a diákjaimra, hogy szorgalmasan vették az akadályokat.

A magyar atlétika bajnokság nemsokára indul. Ez azt is jelenti, hogy a sportolóknak a nyári szünet a versenyzésről, edzésekről fog szólni?

Ez így van. Vannak azért természetesen fiatalok, akik a családjukkal elmennek nyaralni, de előtte és utána is edzenek. Sőt, talán még a nyaralás alatt is mozognak azért valamit, mindig kérem tőlük, hogy ne punnyadjanak annyira el. Jelenleg folyik a kőkemény munka, hiszen július végétől minden hétvégén, minden korosztálynak lesz valamilyen megmérettetése. 

Az interjút a rokoni szálaival indítottuk, és említsük meg testvérét, Adamik Csillát is, aki apjukat követve kosárlabdaedző lett. Kétségtelen, hogy nagyon sportos családjuk van. Hogy néz ki Önöknél egy családi ebéd, főként a sport a téma?

A családi körben van hét Testnevelési Egyetemet végzett személy. Akarva-akaratlanul rendre előjön köztünk témaként a sport, de nem csak erre koncentrálunk. Általában én szépen meghúzódom hátul, a családi bulikat a két húgom viszi nagyobb hanggal. Természetesen szoktunk jókat beszélgetni a sportról, de nem csak ez a témánk, tehát nem nyomja rá bélyegét a sport a sportos családunkra. 

Önnek egy napja hogyan néz ki, mik a hobbijai?

Iskolai időszak a keményebb ilyen téren, mert délelőtt tanítás van, délután edzéseket tartok az atlétáknak. Három órás edzéseket kell, hogy vezényeljek, de ez érthető is, mert a kiváló súlylökőnket nem tudom együtt edzetni a magasugróval. Akkortájt kevesebbet lát engem itthon a család. A nyári időszakban más azért a helyzet, ekkor heti két délelőtti edzést tartok pluszban a válogatottaknak, míg mindenkinek délutánonként van a normál edzése. A hobbim közé tartozik az, hogy heti egyszer ultizni, kártyázni szoktunk édesapámmal, ez jelenti számomra a tökéletes kikapcsolódást. Emellett meg kell jegyezni, hogy Hetényben élünk egy tanyán, itt azért mindig van mit csinálni, illetve nagyon szeretek együtt lenni a kisfiammal.   

(Vizi Zalán | kesport.hu)

 


Szombaton lesz a XX. Messzi István Emlékverseny az ország súlyemelő „krémjével” – beharangozó interjú Bálint Csabával


NB III. Közép csoport: Sok meglepetést hozott a hétközi forduló


Galéria: A KTE HUFBAU – Paksi FC II. mérkőzés képekben


Végig uralta a játékot a KTE HUFBAU a Paks II. ellen


Galéria: Az Ózdi KC – KTE-Piroska Szörp mérkőzés képekben


Kesport TV: Hamarosan a gyógyászat és a szaunavilág is üzemelhet az uszodában


KTE HUFBAU – Paksi FC II: így várják a meccset a vezetőedzők


Hengerelt az SG Kecskemét Futsal


Hétközi bajnoki mérkőzés: A Paks II. érkezik a Széktói Stadionba


Patvaros Zsolt, a Kecskeméti LC játékosának kedvenc fotói


KTE Kosárlabda: Névadó marad a Duna Aszfalt, a válogatott Horti Bálint érkezett


Galéria: Jó játékkal, népes szurkolótábor előtt győzte le a KTE HUFBAU a Honvéd II. csapatát


KARC-KESI: Felnőtt országos bajnoki címek, egyéni csúcsdöntések – interjú Szűcs Szabinával és Palkovits Istvánnal


Kesport Kávéház: Ujhidy Tibor mindig az összefogás erejében hitt


Jön az első hazai meccs: a Honvédot fogadja a KTE-HUFBAU


Dramicanin és Pesakovic is Kecskeméten


Forgács Tamás, a KTE-Piroska Szörp kézilabdázójának kedvenc fotói


Kosárlabda: Csorvási Levente sportigazgatóként építette fel magát


KTE HUFBAU: vasárnap a Honvéd II. érkezik – így várják a meccset a vezetőedzők


Országos bajnok lett a kecskeméti triatlonista – interjú Pászti Edittel