Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése nemrégiben Kecskemét Sportjáért Díjat adományozott Probojáczné Túri Éva nyugdíjas pedagógus, 42-szeres magyar válogatott kosárlabdázó részére. A 75 éves volt iskolaigazgató a mai napig nagyon tevékeny, és bár a Csinos Családanyák Csapatában a pályán már egyre kevesebbet szerepel, de a szervezésben és a nyugdíjasok közösségében rendkívül aktívan veszi ki a részét városunk életében.

Még nem kaptuk meg, tehát nem tudom, hogy milyen érzés átvenni a díjat, de a Közgyűlés után rögtön értesítettek, és nagyon örültem, hogy nekem ítélték az elismerést. Nagy örömömre szolgál, hogy rám gondoltak. Meglepetésként ért ez a díj, mert bár rendelkezem már pár elismeréssel, de nem számítottam arra, hogy idén én kapom meg a Sportért Díjat. Kecskemét Város Oktatásáért Díjat már adományoztak nekem, nem sokan vannak a hírös városban, akik kétféle díjjal is büszkélkedhetnek, nagyon boldog vagyok, hogy ezt én elmondhatom magamról. Köszönöm a képviselőtestületnek a díjat, és köszönöm a családomnak, hogy mindenben segítettek, támogattak” – mondta Probojáczné Túri Éva portálunknak az elismerése kapcsán.

Probojáczné Túri Éva Kecskeméten született, és sosem hagyta el a várost, még annak ellenére sem, hogy komoly csapatok hívták sikeres kosárlabda pályafutása során. Itt ismerkedett meg a sportággal, és itt vált belőle odaadó, a gyerekeket mindig az első pozícióba helyező földrajz-testnevelő tanár.

Gyerekkoromban a Halasi Úti Általános Iskolába jártam. Ott nem volt tornaterem, de mindig kaptunk egy labdát és azt kergettük megállás nélkül. Nem sokat babáztam, inkább a fiúkkal fociztam az utcán. Nyolcadikos voltam, amikor bekeveredtem az SZTK udvarába, és ott láttam, hogy magas, csinos fiúk valami furcsa sportágat űznek. Ez volt a kosárlabda, ami nekem nagyon megtetszett. A Katona József Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, és nagy szerencsémre a tanévnyitón Adamik Ferenc tanár úr kihirdette, hogy kosárlabdacsapatot szeretne indítani. Persze, én rögtön mentem, úgy éreztem, ott a helyem. Emlékszem, az első dobásaim egyike olyan erősen vágódott hozzá a palánkhoz, hogy az majdnem kettétört. Az edző senkit nem küldött el, és én az Istennek sem akartam lemorzsolódni, így rengeteget edzettem. Harmadikos koromban már ifjúsági válogatott lettem” – emlékezett vissza kosaras pályafutásának kezdeteire a később 42-szeres válogatott kosárlabdázó.

A kép bal szélén, Kuna Lajos tanár úrral 1958-ban (forrás: hirosnaptar.hu)

19 évesen került a felnőtt válogatottba a kecskeméti sportoló, ekkor már fiatal kora ellenére a Kecskeméti Dózsa színeiben csapatkapitány volt: „Még nem voltam húsz éves, amikor a Dózsával bekerültünk az NB I-be, ahol hosszú éveken keresztül játszottunk Adamik Ferenc irányításával. Neki köszönhetem azt, hogy most ilyen szép sportolói múlttal dicsekedhetek. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a társaim engem választottak meg csapatkapitánynak, de ez felelősséggel is járt. Mindenhol példát kell mutatnia a kapitánynak. Nekem minden héten Budapestre kellett feljárnom a válogatott edzéseire, éjszaka ért haza a vonatom, onnan futva mentem hazáig a Rendőrfaluba. Ilyenkor fél három körül kerültem ágyba, fél hatkor szólt az ébresztő, mert menni kellett dolgozni, majd délután edzésre mentem, ahol csapatkapitányként kötelességem volt élen járni. Fantasztikus érzés volt Magyarországot képviselve kosárlabdázni, lokálpatrióta vagyok, Kecskemétet nem hagytam el soha, nekem az ország és a város jelentett és jelent máig mindent.”

Probojáczné Túri Éva hamar elveszítette az édesapját, így édesanyja öt gyermekével nehéz helyzetbe került. Sikeres érettségije után a fiatal Éva kollégiumba nem tudott menni, így levelezőn végezte el a földrajz-testnevelés szakot: „Eleinte képesítés nélkül, majd képesítéssel dolgoztam az akkori Halasi Úti Iskolában, mellette edzésekre jártam, tehát a sportot és a tanítást egyszerre csináltam. Grosán Pál tanár úrral mi vezettük be először Kecskeméten a mindennapos testnevelést, és bár nem volt tornatermünk sem, de sikeres volt a kezdeményezésünk. Különböző sporteseményekre vittük a gyerekeket, amiket nem csak ők, hanem mi is élveztünk. A végére szerencsém is lett, és megépült az épületben a tornaterem, így nem kellett olyan testnevelőtanárként visszavonulnom, aki nem tanított sosem tornatermben.”

Több ezer diák megfordult Probojáczné Túri Éva kezei alatt, így adódik a kérdés, hogy milyen szemléletben és milyen tanári hitvallással tartotta tanóráit: „Mindent tudtam a diákjaimról anélkül, hogy megkérdeztem volna, hogy hogy vannak. Nagyon őszinték voltak, bizalommal voltunk egymás iránt. Mindig azt vallottam, hogy a pedagógusnak egy feladata van csak: szeretni kell a diákokat. Mindig mindent megtettem a gyerekekért.” 16 évig tartó igazgatósága alatt Éva néni azért is mindent megtett, hogy szebbre, jobbra formája a Damjanich János Általános Iskolát. Sportpályákat, tornatermeket kapott az intézmény ebben az időben.

Helvéciai tanévzáró (forrás: hirosnaptar.hu)

Probojáczné Túri Éva nemcsak a gyerekekért, hanem a felnőttekért, és az idősebbek sportolásáért is rengeteget tett. Az ő nevéhez fűződik a Cs.Cs.Cs, a Csinos Családanyák Csapata, az idősebbeknek szóló kosaras esemény, ahol jelenleg 15-en űzik minden héten a sportágat: „Heti egyszer összejövünk a kosárteremben, rendszeresen megyünk kirándulni, vacsorákat szervezünk. Hárman vagyunk, akik nem tudunk kosárlabdázni már, de a többiek mindig óriási csatákat vívnak a pályán.”

Emellett már több, mint tíz éve, hogy megalakult a nyugdíjas tornaklub, mely szintén Éva néni irányításával alakult meg: „Király József rendelkezésünkre bocsátotta a Dozsóban a termet, amely délelőttönként üresen állt. Ő mondta, hogy mi lenne, ha megszerveznénk a nyugdíjastornát. Két testnevelőtanárral, Dr. Bodóczky Lászlónéval és Marincsák Ferencnével elindítottuk a programot. Szépen szaporodott a létszám, így most már több helyszínen öt csoportban tornázhatnak az idősebbek. Itt is baráti, közvetlen a kapcsolat, kiváló közösség alakult ki, akikkel évente eljárunk kirándulni. Ezekre a kikapcsolódásokra is olyan sokan jelentkeznek, hogy két nap, két busszal, tehát közel kétszázan utazunk el. Tervünk az, hogy elérjük a nyugdíjasklub „felnőtté válását”, azaz megalakulásának 18. születésnapját.”

Probojáczné Túri Éva tehát nemcsak válogatott sportolóként öregbítette Kecskemét városának hírnevét, hanem tanárként a diákok és később az idősebbek körében is elismert személlyé, a város kitüntetett alakjává vált.

(Vizi Zalán | kesport.hu | fotók: civilnaplo.hu)

Vélemény, hozzászólás?