Kesport Kávéház: Kézilabda, Fisec, Kecskemét, KESI – nagyinterjú Vazul Zsolttal

A KESI kézilabda szakosztályának igazgatója 1982-ben találkozott a sportággal, azóta gyakorlatilag elválaszthatatlan a kézilabdától. Imádja az edzői szerepkört, bízik benne, hogy minél több sportiskolás fiatal kerül fel a helyi felnőtt csapatokba.

Hogyan és miként kerültél kapcsolatba sporttal, mennyire volt hatással rád a család?

Hatással voltak rám, bár nem kimondott labdajátékok kapcsán, hiszen édesapám teniszezett, édesanyám öttusázott. A sport szeretete viszont így megvolt a családi háttérben, inspiráltak is bennünket bizonyos értelemben. Úsztam, korcsolyáztam, teniszeztem, az iskolában még a vívásba is belekóstoltam. Keresgéltem, ahogy minden fiú, úgy én is fociztam, de nem volt tervben, hogy igazolt szinten is űzzem. Az 1982-es női kézilabda világbajnokságot Budapest rendezte, ez nekem is egy fordulópont volt, akkor találkoztam magával a sportággal is. Egy volt osztálytársammal el is kezdtük keresni, hol tudnánk elkezdeni, így kötöttünk ki a DUTÉP-nél, a régi KTE pályánál. Nyolcadikos voltam, amikor elkezdtem.

Mi fogott meg elsőre?

Közösségi ember vagyok, szeretek csapatban gondolkodni, közösen küzdeni célokért. Szerencsére rögtön egy nagyon jó kis társaság jött akkor össze, emellett egy kreatív sportág a kézilabda, sok variációja van, több poszton lehet játszani, a dinamikája is egyre jobb és jobb lett. Ez inspirált arra, hogy csináljam, itt a rám mindig jellemző gyorsaságomat is kamatoztatni tudtam.

Mikor vált komolyabbá a sporthoz való hozzáállás?

Rögtön feljutásért küzdöttünk, eredményesek voltunk, emellett sokat dolgoztunk a felnőttek mellett. A legjobban teljesítők ott is edzhettek. Ez folyamatosan abba az irányba vitt, hogy vegyem komolyan. Diákként is tevékeny részt vállaltam az iskolai házi bajnokságok szervezésében, ráadásul itt is sikeresek voltunk, egyre inkább megtetszett ez a világ, de 17 évesen már az edzősködés is vonzott. Ezt a kettőt igyekeztem összekötni, ezért is jelentkeztem a testnevelő szakra.

A felnőtt pályafutásod hogyan alakult?

Főiskolán játszottam először, akkor jöttem vissza, amikor a DUTÉP feljutott az NBII-be. Jó kis csapat volt, majdnem a keret felét pedagógusok adták. Az NBII-t aztán meg is nyertük, feljutottunk az NBI/B-be, de ott egy sérülés miatt megszakadt a karrierem. Később visszatértem még, de nem sokat játszottam már, ezt követően még két évet Tiszakécskén töltöttem az NBII-ben.

Az edzősködés viszont azóta is tart. Mikor kezdted el?

1993-ban végeztem testnevelő tanárként, a pedagógusi pályával párhuzamosan az utánpótlásban is elkezdtem dolgozni. Először még gimnáziumi csapatokkal foglalkoztam, utána felkértek a női csapathoz másodedzőnek. A cél az volt, hogy jussunk fel az NBI/B-be, végül Kalmár Jenő úrral a harmadik év végén ez sikerült is. NBI/B-ben is három évet töltöttem a csapattal, ebben volt harmadik és ötödik hely is, végül átkerültem a fiú vonalra, ott Pásztor Attilával évekig csináltuk az NBI/B-t. Maradtam ezt követően az utánpótlásban, ezt folyamatosan építettem a Piárból indulva. Amikor elindult a sportiskola, akkor már először igazgatóhelyettesként ott is. Kezdődött a fiú vonallal, ehhez jött a lány is, most tartunk ott, hogy fele-fele arányban vannak versenyzőink, összesen 200-an.

Hogy látod a sportág népszerűségét a városban?

Azt mondhatom, hogy népszerű. Nem jellemző ránk, hogy megyünk a gyerekek után, persze azért egy-két embert mindig inspirálni próbálunk azzal, hogy jók a csapatok, jó a közösség. 2008-ban indultunk, akkor még egészen máshogy nézett ki az utánpótlás, de elkezdtünk építkezni. Egyre többen jártak kézilabdázni, egyre több csapatunk lett, aztán a TAO bevezetésével 2011-től még komolyabb lehetőségek nyíltak meg. A bajnokság is átalakult, nem kötődött az utánpótlás a felnőttekhez, lehetett építkezve dolgozni. Büszkén mondhatom, hogy mára az élvonalban játszanak utánpótlás csapataink. Az is célunk emellett, hogy minél több játékost adjunk helyben a felnőtt csapatoknak, ez fiú vonalon már látszik, női vonalon még kell egy-két év. Kiemelném azt is, hogy sok tehetség került el nívós klubok utánpótlásába is, erre is büszkék vagyunk.

Érintettük a felnőtt vonalat, mennyire erős a kapcsolódásotok a helyi csapatokhoz?

Nagyon jó az együttműködés a férfi és a női klubbal is. Büszke vagyok arra, hogy a gyerekeknek van egy megfelelő kifutási és bizonyítási lehetőségük helyben. Néhány év múlva akár a kezdőcsapatokban is ott lehet szerintem pár KESI-s nevelés, most már ott kopogtatnak az ajtón, a férfiaknál négyen vannak a keretben, a lányoknál szintén egy-kettő. NBI-es álmai is vannak a felnőtt csapatoknak, ha ezek megvalósulnak, az még vonzóbb lehet a gyerekeknek, amikor ez a múltban sikerült, azt mi is megéreztük az utánpótlásban.

Egy teljesen más vonalon, a Városházán is dolgoztál sportot érintő területen. Mit tudhatunk erről?

Osztályvezetői munka volt ez, természetesen teljesen más jellegű, mint ami konkrétan a kézilabdához köthető. Sok energiát vitt el akkor az oktatási terület, pont akkor zajlott egy átszervezés, a KLIK-es rendszer kialakítása, ami egy nagyon komplex és nehéz feladat volt. A művészeti vonal is felemésztette az ember energiáját, a sportra így kevesebb jutott, illetve az is teljesen más jelleggel. Inkább a koordináció, a háttér biztosítása, illetve a létesítményfejlesztés volt a feladatkörünk. Az Atlétikai Centrum fejlesztése éppen akkor indult el egyébként.

A FISEC is egy olyan rendezvény, melyet nevezhetünk szívügyednek. Továbbra is aktívan veszel részt benne?

Gyakorlatilag a katolikus iskolák világjátékáról van szó, de ez elég rendesen átalakult azóta. Inkább a közösségek, iskolai csapatok játéka ez már. Nyolc sportágban versenyeznek egy héten keresztül, általában 15-18 ország vetélkedése ez. Minden nyáron van egy ötnapos verseny, nagyjából 800-1000 fő részvételével. A FISEC maga 1947 óta működik, a rendszerváltás után kapcsolódott be Magyarország, 1995-ben az első kecskeméti játékokra is sor került. 1200 külföldi gyerek sportolt itt egy héten keresztül, óriási élmény volt ez a város és a külföldi vendégek számára is. Nagyon jól sikerült, a következő években is szívesen jöttek Magyarországra. Kecskemét 2006-ban, 2007-ben és 2013-ban is rendező volt. Most úgy néz ki, hogy 2021-ben talán ismét felvállaljuk ezt, egyelőre ez még szervezés alatt áll.

A FISEC nemzetközi szervező csapata

Nagyon régóta dolgozol a Hírös Sport Nonprofit Kft. kötelékében, a létesítmény-üzemeltetés a területed. Milyen kihívásokkal jár ez a feladatkör?

Szeretem, mert ennek is a sport az alapja, nekem ez mindig lételemem volt. Jól érzem maga, mert abban a közegben dolgozhatok, amibe beleszülettem. Gyakorlatilag 2008 óta kötődöm a céghez, hiszen a sportiskola akkor még a része volt. A városházi kitérő idején ugyan csak edzősködtem, de akkor sem távolodtam el innen, végül 2015-ben tértem vissza, a létesítmények vezetése, koordinálása lett a fő feladatköröm, de azért elég sok programot szervezünk még. Jó dolog, büszke vagyok arra, hogy a felnőtt csapatokkal és egyéb sportszervezettek jól tudunk együttműködni, partnerek abban, hogy a Messzi István Sportcsarnok lehetőségeit maximálisan kihasználjuk. Öt felnőtt csapat van itt jelenleg, az edzések és a versenyeztetés megoldása nagy feladat. Köszönettel tartozom, hogy együttműködőek a sportszervezetek. Próbáljuk ezt mindig jobbá tenni a lehetőségekhez mérten.

(Nyitray András | kesport.hu)

Kapcsolódó cikkek

Kesport Kávéház: Kézilabda, Fisec, Kecskemét, KESI – nagyinterjú Vazul Zsolttal

Legfrissebb cikkeink

KESPORT Médiatartalom Gyártó és Szolgáltató Kft.