Menü

Kesport Kávéház: Ujhidy Tibor mindig az összefogás erejében hitt

A pingpong egészen korán magába szívta, s bár sportolóként elmaradtak a nagy sikerek, sportvezetőként folyamatosan kárpótolja ezért az élet. A civil gondolkodás, az összefogásba vetett hit határozta meg évtizedek óta munkáját, melynek célja az, hogy Kecskemét sportja minél sikeresebb legyen. A Spartacus lelkével, Ujhidy Tiborral beszélgettünk.

Miért pont a pingpong?

Nagyon szerettem, 8-9 éves koromban én már rendszeresen jártam az úttörőházba pingpongozni. Ott kezdtem a barátokkal, megtetszett, aztán úgy 10-11 évesen elmentem a 48-as körbe, a mostani étterem helyén, ebből jött az, hogy a Petőfi Sportkör kötelékében folytattam.

Más sport nem is vonzott?

Nem nagyon csináltam mást, gyakorlatilag rögtön kikötöttem ennél. Mellette azért elég ügyes voltam a labdajátékokban, középiskolás versenyeken a kosárlabda, a kézilabda és a foci is működött nálam, a labdaérzék megvolt.

A mai napig életed fontos részét jelentő Spartacus mikor került képbe?

A Petőfi megszűnt, akkor úgy 15 éves lehettem, akkor kerültem át a Spartacus Sportkörhöz. A Hosszú utcai iskola tornatermébe jártunk, így maradtam meg a sportág mellett. Ott nagyon jó csapat volt akkoriban, utánpótlás válogatott versenyzőkkel, nagyon nehéz volt asztalhoz jutni. A fiatal versenyzők edzés előtt felállították az asztalt, a villanyt dróton kifeszítettük, játszottunk egy negyedórát, aztán megjöttek a profik és azt mondták, hogy pihenhetünk. Két óra lement, majd miután a profik elmentek, egy 15 percet megint pingpongozhattunk, desszertnek aztán le is szedhettük az asztalt meg a villanyt. Szegény anyuék nem is értették, mi ez a nagy elkötelezettség a sportág iránt, mert naponta 30 perc játékért azért meg kellett dolgozni.

Mi fogott meg ebben a légkörben?

Én már első pillanattól kezdve nagyon szerettem volna olyan labdás sportágban lenni, ahol meghatározó az én egyéni teljesítményem, ugyanakkor csapatban játszhatom. A Petőfiben és a Spartacusban is NBIII-ban és NBII-ben játszottak, egyénileg küzdött mindenki, de meghatározó volt a teljesítménye a csapat szempontjából. Magam olyan típus voltam játékosként, aki felszántotta a parkettát, ha arra volt szükség, szerettem nyerni, de nem akartam olyan sportoló lenni, aki mondjuk fociban vagy kézilabdában egy szürke eminenciás a sok közül, fontos volt az is, hogy egyénileg is meg tudjam méretni magam.

Legemlékezetesebb sikereid?

Lehet sokakat elkeserítek most, de országos eredményeim nem voltak. Egy középiskolás versenyt nyertem tán 15 éves koromban, városi bajnokságokat azért felnőtt és utánpótlás szinten is behúztam, megyei bajnok lettem. Arra szívesen emlékszem vissza még, hogy amikor Pestről visszajöttem Kecskemétre tanulmányaim elvégzése után, akkor NBI/B-ben játszhattam. Az egy nagyon erős csapatbajnokság volt, nem is ment rosszul a játék, jól éreztem magam a csapatban. Amit én versenyzőként nem kaptam meg, azt viszont sportvezetőként maximálisan.

Jobban én sem vezethettem volna át a témát. A Spartacus létezése önmagában is egy nagy fegyvertény, hiszen a megszűnés szélén tartottad életben a klubot a rendszerváltás környékén, hogyan lett ebből a klubból meghatározó egyesület, tele sikeres versenyzőkkel?

Voltak azért természetesen elődök, gondolok itt Rigó Endrére és Király Bélára, akik nagyon sokat tettek a sportágért a rendszerváltás után is. A nagy kihívás a rendszerváltás környékén az volt, hogy a szponzori lehetőségek nagyon lecsökkentek, szövetkezeti egyesület volt a Spartacus, de váltás után már nem jöttek ezek a pénzek. Nem volt egyszerű, de megoldottuk ezt a helyzetet is. Mindig sok utánpótlás versenyzőnk volt, akik nagy szerepet játszottak a klub életében, később is rendszeresen vissza tudtuk őket hozni a klubhoz, hogyha volt egy NBIII-as csapatunk például. Ez a foltozgatás időszaka volt, majd egy hatalmas lépés volt a Spartacus életében, amikor a Széchenyivárosi felvonulási épületet meg tudtuk szerezni. Rendbe szedtük, karban tartottuk, aztán az egyik szülő dobta be, hogy miért nem privatizáljuk ki ezt a létesítményt. Sok segítséget kaptunk ebben, így került az egyesület tulajdonába. Nem volt persze olcsó, hogy komfortossá tegyük, de hosszú évek alatt sikerült. Amikor a csarnok kialakult, akkor egyre magasabb osztályokban szerepeltünk, majd úgy 1997-től kezdve a Dunaholding és Profitholding Kft. révén, Katus Zoltán segítségével egy egészen erős szponzori háttér is összeállt, így már igazolni is tudtunk országos hírű versenyzőket. A férfi csapatnál komoly felemelkedés történt, folyamatos dobogós helyezésekkel, bajnoki címmel, Szuperligában második és harmadik hellyel, de egyénileg is tele voltunk válogatottakkal. A sikerkorszak úgy 2005-ig tartott.

Katus Zoltán főszponzor és Ujhidy Tibor

Nyilván nehéz lenne mindenkit felsorolni, de kikre vagy a legbüszkébb?

Demeter Lehel nevét mindenképpen kiemelném, őt a Postásból igazoltuk le, 10 évig játszott nálunk 18 éves korától. Itt lett magyar bajnok egyéniben, válogatott, meghatározó embere a csapatnak, még most is játszik Pécsen. Ekkor jött fel az utánpótlás Eb-bronzérmes Szabó Krisztián is, aki most már kiváló edzőnk, és máshol még játszik is. Szarka Levente szintén kétszeres Eb-bronzérmes volt utánpótlás korosztályban. Fodor Miklóst mintegy 35 éve „igazoltuk le”, és azóta is nálunk folytatja edzői munkáját.

Női Extra Liga 3. hely. Balról Aleksandra Radonic, Drabant Anita, Polónyi Nóra, Szvitacs Alexa, Füle Kata, Márkus Enikő

Sportvezetői tevékenységed a Spartacuson kívül is aktív volt. Mi motivált?

Valahogy ez a sportvezetői gondolkodás mindig a véremben volt. A 90-es években ez inkább azt mondom, hogy a civil kurázsit jelentette gyakorlatilag. Hittem az összefogás erejében, hittem abban, hogy így nyílnak meg az igazán nagy lehetőségek. Ezért is alapítottam meg a Kecskeméti Sportegyesületek Szövetségét, ebben Király Józsi bácsi, a KSC elnöke inspirált. 1997-től a Sportegyesületek Országos Szövetségének (SOSZ) is elnökségi tagja vagyok. A mostani újraválasztásom alatt készült csoportképen a magyar sportegyesületi vezetők krémje vesz körbe az elnökségben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ketten, Czerpán István PVSK elnökkel együtt vagyunk a doyenjei az ország legerősebb, legnagyobb sport érdekképviseleti szervezete elnökségének. Talán az eddigi sportmunkám elismerése, hogy 5 éve jött elnökünk, Deutsch Tamás csak néhányunkat megtartva az elnökségben, továbbra is bizalmat szavazott nekem. A közelmúltban megkaptam 8 országos sportvezetői ikon között azt az elismerő oklevelet, amelyik a 30 éves SOSZ-ért legtöbbet tévő sportvezető közé sorolt. Még most is hatása alatt vagyok. Világ életemben ilyen összefogós voltam, hittem a civilek érdekképviseleti erejében. Folyamatosan ötleteltünk, szakmai fórumokat tartottunk, sportbálakat szerveztünk, év sportolója díjakat adtunk át, sportágválasztókat hirdettünk meg. Ezek mind olyan dzsemborik voltak, amik nem köthetőek egyetlen klubhoz sem, az egész város sportját megmozdította. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a város sportjának megítélése, támogatása minél jobb legyen.

Az “Év sportolója” díjátadás

A Nagy Sportágválasztó

Nem szégyellem, elég sokat konfrontálódtam is ennek jegyében, előfordult az is, hogy ez a Spartacus támogatásán is meglátszott a múltban, de ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy az összefogás jegyében a saját klubom érdekeivel is képes voltam szembe menni. A 2000-ben kapott Kecskemét Város Sportjáért díj elnyerése valahol visszaigazolta törekvéseimet.

A díszoklevél átvétele Deutsch Tamástól

A SOSZ elnöksége

Évtizedek óta mozogsz a város sportjában, menjünk vissza mondjuk a rendszerváltásig. Hogyan ítélnéd meg ezt a 30 évet?

Érdekes kérdés, nekem nagyon vegyes a kép. Rögtön azt mondanám, hogy nem látom a stabilitást a város sportjában, ezalatt azt értem, hogy nincsenek olyan egyesületek, melyek folyamatosan meghatározóak és kiemelkedőek. Voltak jó korszakok, pár év, utána eltűntek. Vannak jó egyesületek, de nem látom azt, hogy évtizedekig meghatározó klubok alakultak volna ki. Egyéni sportágban például volt egy Ungvári Mikink, de aztán elment, ugyanez igaz olimpiai bajnokunkra, Majoros Pistire. Volt nagyon jó kosárlabdánk, aztán az is leült, ugyanez igaz a focira is. Az nagyon hiányzott, és nem alakult ki, hogy valaki évtizedekig spiccen legyen, ez összefügg azzal is, hogy a város anyagi helyzete is sokszor bizonytalan volt. Azt se felejtsük el, hogy a rendszerváltással a sport kikerült egy védőburokból, hiszen voltak sportágak és klubok mellé rendelt cégek, de ezek mind megszűntek, a váltás után nem az volt az első gondolatuk, hogy a sportra költsenek, az önkormányzat emellett félt a sport támogatásától. Nem csoda, hogy instabil lett a helyzet. Korszakos fellángolások történtek, amikor jött egy-egy „megszállott” is, például az univeres időszak a kosárlabdában, vagy a KTE foci sikerkorszaka.

A jövő tervezése egyébként sem könnyű most a sportban a koronavírus miatt, de te hogyan tekintesz előre?

Röviden fogalmazva: a cél a túlélés! Szerintem most minden civil szervezetnél, egyesületnél ez a legfontosabb. Nagyon nagy munka egy egyesületet létrehozni, működtetni, fejleszteni, ez nem kevés pénzzel is jár. Az a legrosszabb, ha egy egyesület megszűnik, aztán újra kell építeni, ennél még az is jobb, ha szerényebb célokkal és háttérrel tovább működik. Kecskemét ilyen szempontból nagyon színes, hiszen rengeteg sportág és egyesület van. Kell lennie néhány húzó egyesületnek, kellenek olimpikonok, ez lenne a vágyálom, de szkeptikus vagyok, ezt most nem nagyon látom. Kicsit úgy érzem, hogy a cégek a TAO-val a támogatást le is tudják, szponzoráció már nem nagyon van emellett. Másrészt a városok élő sportjára jutó egyesületi támogatások terén, a megyei jogú városok listáján Kecskemét az alsóházba tartozik. Én azért azt várnám, hogy a város egy kicsit komolyabban az egyesületek támogatása mellé álljon, amellett, hogy azért van egy KESI, illetve ingyenes létesítményhasználati támogatás, ezt el kell ismerni. Azt kívánnám ugyanakkor, ha lehet ilyet, hogy a KESI-ből kikerülő gyerekek maradjanak itt Kecskeméten, itt legyenek felnőtt sportolók, edzők, sportvezetők, ne csábítsák el őket más városba, ha már a nevelésükbe rengeteg energiát és pénzt tettek helyben. Lokálpatrióták, lehetnek példaképek, ez egy fontos szempont, ehhez meg kell adni a segítséget. Üzenem a szülőknek, a pénzügyi döntéshozóknak, hogy a sport nem csak azért fontos, mert egészségesebb lesz fizikálisan a gyerek. Játékos formában tanul meg küzdeni, nyerni, veszteni, közösségben élni. Semmivel nem pótólható az a személyiségfejlesztés, amely a fiatalokban a sportolás pozitív hatásaként végbe megy.

Ha már olimpikonok, Szvitacs Alexa lehetett volna az idén. Mi a helyzet vele?

Szvitacs Alexa eligazolt tőlünk a BVSC férfi csapatához. Volt némi félreértésünk, de én azt gondolom, hogy ami tőlünk csak telt, azt megtettük. Anyagi, erkölcsi elismerésben is. Lelkiismeret-furdalásom nincs, mindent megadtunk szerintem neki, ami a sikerességéhez, megbecsüléséhez kellett.

A Spartacus kapcsán milyen terveitek vannak?

66 éves patinás klubunk, és a dicsőséges múlt kötelez. A tavalyi bronzérmünkre nagyon büszkék vagyunk a női Extraligában, ráadásul saját nevelésű játékosok adták a magot. Szeretnénk ezt megismételni legalább. Sokadik ütemben zajlik a Spartacus Közösségi Tér belső felújítása, ha ez befejeződik végre, akkor tényleg egy kor igényeit kielégítő létesítmény fogadhatná a fiatalokat és a versenyzőket. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy sportegyesületként Kecskemét Ifjúságáért díjat kaptunk ebben az évben, ezt nem minden sportszervezet kapja meg. Folytatjuk a 13 éve kitalált, országos hírű Éjszakai Forgatag program sorozatot. Ezzel azt ismerték el, hogy nemcsak sportolunk, de emellett is sokat foglalkozunk a fiatalokkal. Jó irányba tartunk, szó se róla keveset sírunk, ám de annál sokkal többet is dolgozunk ezért.

A kép a 65 éves Spari-ünnepségen készült: Ujhidy Tibor elnök, Farkas Zoltán tiszteletbeli elnök

 

(Nyitray András | kesport.hu)


KTE HUFBAU: Mészáros Dávid is nagyon kellett a Dabas elleni sikerhez


Galéria: A KTE-Piroska Szörp – Békési FKC férfi kézilabda kupamérkőzés képekben


Másodjára is legyőzte a Békést, továbbjutott a Magyar Kupában a KTE-Piroska Szörp


KTE-Piroska Szörp: Visszatért Németországból az egykori csapatkapitány, már a mai meccsen bevethető lesz!


A Hajdúnánással csap össze a Magyar Kupában a GBB ZRT Kecskeméti NKSE


Kecskemét All Stars – az elmúlt hét legjobb kecskeméti sportolói


Meccsgazdag hétvégén vannak túl a KESI kézilabdázói


Bácsvíz-KVSC éremeső a XII. Arena-Hód Faktor úszóversenyen


Befejeződtek a 2020. évi Bács-Kiskun Megyei asztalitenisz utánpótlás ranglista versenyek – eredményekkel


Radics Milán újabb érmet szerzett, remek nyári szezont zárt a KES Cycling Team – interjúkkal


Élő közvetítés: Ma a Magyar Kupában is legyőzné a Békést a KTE-Piroska Szörp


Galéria: A KTE HUFBAU – FC Dabas mérkőzés képekben


A veretlen Dabas legyőzésével a tabella élén a KTE HUFBAU!


Győzelemmel kezdte az idényt a Kecskeméti RC


Kettőből kettő idegenben; szenzációs KNKSE-siker Dunakeszin


Igaz, csak a szezon elején járunk, de vasárnap létfontosságú lenne a győzelem a KNKSE számára


Kesport Kávéház | Ifj. Dunszt Ferenc: “Édesapám büszke lenne rám”


Élő közvetítés: DEAC – Kecskeméti RC férfi röplabda mérkőzés | 17:00


Nem várt döntetlent játszott az SC Hírös-Ép


Második idegenbeli mérkőzését is elveszítette a KTE-Piroska Szörp