A KTE HUFBAU sportigazgatója igazi futballcsaládba született, hiszen már nagyapja is futballista volt. A játékoskarrier során Németországban és Ausztriában is kipróbálhatta magát, majd az edzői pálya felé nyitott, a SZEOL-al két osztályt is ugrott felfelé. A KTE sportigazgatójaként újra szeretne eljutni az NBII-ig.

Hogyan kötöttél ki a futball mellett?

Nekem már a nagyapám is futballista volt, de ez igaz édesapámra, a nagybátyámra és az öcsémre is. A gyerekkoromat Szegeden töltöttem a panel előtti, illetve a valódi focipályán. Apám is edzősködött, miután abbahagyta a játékot, mindig vitt magával 6-7 éves koromtól kezdve, úgyhogy az öltözők világában szívtam magamba a futballt. Nem is volt kérdés, hogy mi leszek. Emlékszem, már óvodában kellett egy rajzot készíteni, hogy ki mi szeretne lenni majd, én már akkor is focistát rajzoltam a lapra. Jellemző azokra az időkre, hogy még le is szidott az óvónéni, hogy ilyen munka nincs, de én erre azt mondtam, hogy akkor is az leszek. Az öcsém is ugyanezt az utat járta be, együtt nőttünk fel, ő is futballista lett, ma már a SZEOL-nál edző.

Sikerült?

Végigjártam a ranglétrát Szegeden, konkrétan a „Szvesénél” (Szegedi VSE – a szerk.), nem voltam még 17 esztendős középiskolás, amikor debütáltam a felnőtt csapatban. Erre büszke vagyok. Az érettségi után aztán rögtön kimentem Németországba focizni egy évre, majd visszajöttem a Szegedre, itt NBIII-ban és NBII-ben futballozhattam különböző klubokban. Büszke vagyok az eredményeimre, de 26 évesen úgy ítéltem meg, hogy nekem az NBII. lehet a teteje ennek a pályafutásnak, ebből nem tudtam volna megalapozni a jövőmet, így elmentem főiskolára levelező szakra, mellette viszont még 6 évet húztam le Ausztriában.

Térjünk vissza a német kalandra. Miért ezt az utat választottad?

1992-t írtunk, akkor ez nagyon nagy dolog volt. Intéztek nekem egy próbajátékot, én meg belevágtam és kimentem. Baden-Württemberg tartományban játszottam egy évig, mellette ilyen-olyan munkát is kaptam. Kerestem egy kis márkát, 18 évesen ez nagy dolog volt, hogy focizhattam és munkám is volt kint. Nem mellesleg megtanultam németül. Úgy mentem ki, hogy magyarul és angolul beszéltem, de a németek ezt annyira nem kedvelték. Ennek persze később nagy hasznát láttam.

Egyszer mesélted, hogy Détári Lajos akkora sztárnak számított Németországban, hogy amikor megtudták rólad, hogy magyar vagy, akkor Lajosnak becéztek utána. Ez valóban így volt?

A fizimiskám kicsit hajaz is rá, sokáig hívtak emiatt Lajosnak. Amikor megjött a játékengedélyem, akkor az edzőm úgy is írta fel a két csatár nevét táblára, hogy Schmidt és „Detari”. Nyilván nem én voltam a Schmidt…

Bár a gyors összefoglalóból kihagytad, de ez nem az első német kalandod során történt, hanem a második idején.

Igen, valóban. 1992-ben kimentem egy évre, utána visszajöttem Szegedre, a SZVSE-vel NBIII-ban játszottam, majd a Szeged-Dorozsmával feljutottunk NBII-be. Ha jól emlékszem, 1998-ban mentem ki innen Németországba újra. NBII-ben játszottam itthon, de akkor már negyedosztályú profi csapathoz mehettem, az FC Bayern Hofhoz, ahol profi légiós is lehettem.

Ezután jött a karrier értékelés?

Igen, ezt követte 6 év Ausztriában. Szegedről többedmagammal jártunk át, közben végeztem a főiskolát, illetve gyűjtögettem sorban az edzői papírokat is már, egészen az A-licencig el is jutottam. Már huszonéves játékosként megszereztem az első licencemet.

Hol kezdted el az edzői pályát?

Amikor Ausztriában játszottam, akkor itthon mindig edzettem valamelyik csapatnál. Akkor éppen a megye I-es Balástyánál, helyi szemmel nézve akkor egy olyan klubról volt szó, mely mondjuk egy Kiskunfélegyházának megfelelő élcsapatnak számított. A vezetőség valamiért kitalálta, hogy legyek én az edző. Olyan időszak is volt, amikor szombaton kint játszottam, vasárnap meg már edző voltam Balástyán. Amikor befejeztem az osztrák focit, akkor NBIII-ban még Algyőn játszottam, ahol Lóczi Pista bácsi volt az edzőm. Amikor ő elment, akkor ott neveztek ki edzőnek, Balástyán meg már csak játszottam, tehát megfordult a dolog.

Mindig tervezted, hogy edző legyél?

Mindig, ezért is végeztem el a különböző licenceket. Úgy éreztem, hogy van ehhez vénám, többre is szerettem volna vinni edzőként, mint játékosként. Akkor úgy fogalmaztam meg ezt, hogy jussak el egy olyan csapathoz, ahova nem fértem volna be. Ez részben sikerült csak.

Neked a SZEOL volt a csúcs, a klubbal több osztályt is sikerült megugranotok, egészen az NBII-ig. Milyen volt az az időszak?

Algyőn voltam edző kettő és fél évig, majd utána Mórhalomra hívtak, ahol feljutottunk az NBIII-ba. Onnan hívott át Halkó Pali a SZEOL-hoz féltávnál. Akkor egy nagyobb átszervezés volt az NBIII-ban, 10. helyen esett ki a csapat a bajnokságból a megye I-be. Érdekes bajnokság volt, mert Csongrád megye összes csapata kiesett az NBIII-ból, hatalmas versenyfutás volt a feljutásért. Végül mi jutottunk fel, Siha Zsolti barátom volt a pályaedző kollégám, aki később vezetőedzője is lett a SZEOL-nak. Az első évben negyedikek lettünk az NBIII-ban, utána aztán feljutottunk az NBII-be. Megkaptam ott is a lehetőséget, de sajnos nem sikerült bennmaradni, én sem húztam ki karácsonyig a kispadon. Bár tegyük hozzá, a feljutó csapatok edzői közül én tartottam magam a legtovább. Mai napig tartom, az NBII. legkegyetlenebb liga edzői szempontból, kevés csapat és edző tudja megugrani az osztályváltást.

Kecskemét mikor került képbe?

Még Török Laci szakmai irányításának idején kezdődtek a beszélgetések, hogy tudnék-e valamilyen szerepet vállalni a helyi labdarúgásban. Amikor Kecskemét is régiós központ lett, akkor Csongrád megye is alá került tulajdonképpen, ezért merült fel, hogy ebben a régióban segíteném az akadémia munkáját. Sok kollégát itt ismertem meg, sokakat már előtte is ismertem. Szabó Tibivel is jó szakmai kapcsolat alakult ki köztünk, így miután feljutott az elsőcsapat, felkért, hogy segítsem a munkáját a feltérképezésben főleg. Itt kerültem tulajdonképpen a tulajdonos látószögébe is.

Végül a tavalyi év végén egy új irányvonal mentén kezdődött el a szervezeti átalakítás, ennek részeként lettél sportigazgató a KTE-nél. A koronavírus miatt sem volt ez egy könnyű munka, hol tartotok ennek tükrében a munkában?

A tulajdonos azzal keresett meg, hogy szeretné, ha szakmai vonalon előre lépne ez a klub, hiányzott az a koncepció, amivel ez a csapat komolyabb célokat tudott volna kitűzni. Kitaláltunk egy irányvonalat, egy tervet tavaly novemberben, utána szépen elkezdtük ezt építeni, kezdve a vezetőedző megtalálásával, majd a stáb kialakításával. Mindent egybevetve, közel ott tartunk most, amit kitűztünk anno. A járvány keresztbe tett, hiszen nem tudtok tavasszal annyira lescoutolni a mezőnyt, amennyire szerettük volna az igazolások miatt. Mérkőzések nélkül nehéz volt felmérni azokat a játékosokat is, akiket esetleg kiszemeltünk, másrészt arról sem kaphattunk képet, hogy a meglévő keretből ki segíthet nekünk idén. Ezzel együtt a vezetőedző, az erőnléti edző, a kapusedző személye változott, illetve 13 új játékos érkezett 2020-ban. Ez igen jelentős változás, ezért is nyugtattam mindenkit a Ferencváros meccs után, hogy azért azt nem gondolhatjuk, hogy az az egész egyik pillanatról a másikra összeáll. Rengeteg időnk persze nincsen, hiszen bajnokságot szeretnénk nyerni, amihez pontok kellenek. Az utolsó két meccsen azért az már látszott, hogy jó úton van ez a brigád, annak ellenére, hogy rengeteg a munka még. A keret és a stáb alkalmas a céljaink elérésére, a kecskeméti feltételek adottak az NBII-es célokhoz, a vezetés mindent megold, amit csak tud ezen a szinten, a játékosoknak nem lehet panasza. Más most a hangulat is, lehet már mosolyokat látni az öltözőben, ami korábban hiányzott. Nem szabad persze elbizakodottnak lennünk, de a remény már él. Ez a 38 meccs rengeteg, de ennyi idő alatt ki kell jönnie annak a munkának, amit mi elvégzünk. A végső cél az, hogy jövő nyáron olyan kellemes gondjaink legyenek, hogy miként is tudjuk összeállítani az NBII-es csapatot.

A sportigazgatói karrierben mi a végcélod?

Erről a pozícióról sosem álmodoztam, nem is tekintek nagyon a jövőbe. Egyre jobban megszeretem ezt a munkát, de magamat nem tudom minősíteni, tegyék ezt meg helyettem majd az eredmények. Maradjunk a rövidtávú célnál: szeretném, ha közösen feljutnánk az NBII-be!

(Nyitray András | kesport.hu)

Vélemény, hozzászólás?