Az Európai Atlétika Szövetség (EAA) szerdai hírlevelében közölte, hogy a szervezőkkel egyeztetve arra a döntésre jutottak, elhalasztják a decemberi, dublini mezeifutó Európa-Bajnokságot. Az írországi kontinenstornán Palkovits István is szeretett volna elindulni, így természetesen csalódottan vette tudomásul, hogy idén vélhetően már nem utazhat nemzetközi versenyre, azok után, hogy a párizsi szabadtéri Eb is meghiúsult tavasszal.

„Sajnos ez a lavina már tavasszal elindult a párizsi Eb-vel, és sajnos úgy látszik, hogy ez csak folytatódik” – mondta érhető csalódottsággal megkeresésünkre Palkovits István. „Sajnos nem tudok vele mit tenni, rettentően csalódott vagyok, ráadásul az is kérdéses, hogy mennyi hazai versenyt rendeznek majd meg egyáltalán. Ha nagyon tömören akarok fogalmazni, akkor „szívás után még egy kis szívás” ez az év végére, a sors biztosra megy, hogy idén már ne utazhassak sehova.”

Palkovits István az U23-as mezőnyben állt volna rajthoz, ahol ugyan a legfiatalabbak közé tartozott volna, de tapasztalatgyűjtés és nemzetközi rutinszerzés szempontjából nagyon sokat ért volna számára az írországi Eb.

„Szeretem a mezei futást, ez mégis egy Eb, nemzetközi szinten lehetett volna űzni. Sok esélyem most aligha lett volna, mert az U23-ban én a legfiatalabbnak számítok, három évvel idősebbekkel is fel kellene venni a versenyt, de tapasztalatnak mindenképpen jól jött volna.”

Palkovits nem tagadja, a lemondott versenyek és nemzetközi események erősen próbára teszik az ő motivációját is, hiszen minden versenysportolónak szüksége van a folyamatos megmérettetésekre. Ez nagyon hiányzik számára, a napi munka sem ugyanolyan ilyenkor. Németh Gyula szerepe különösen fontos ebben a helyzetben edzőként.

Nagyon nehéz ráállni erre, hogy valóban, szinte cél nélkül is ugyanolyan keményen menjenek az edzések. Nagyon nem ilyen típus vagyok, nekem ez sose ment, hogy nem láttam azt, hogy a munka konkrétan mikor és milyen versenyen térülhet meg. Őszintén szólva most sem megy a legjobban, ezt leginkább abból veszem észre, hogy sokkal több a nehéz nap. Ez főleg azt jelenti, hogy nehezebben veszem rá magam a szenvedésre. Az látszik, hogy sajnos a jövő évben lehet csak gondolkodni, talán egy világbajnokságban. Gyula bá’ próbálja ébren tartani a lelkesedést bennem, de elég makacs típus vagyok, nehéz helyzet ez, ez az év így ebben a formában már most nagyon hosszú.

Németh Gyulát is megkerestük természetesen, aki azt mondta, amíg a pályán lehetnek, addig tragédia nem történt:

Amíg a pályán és a futófolyosón dolgozhatunk, addig minden rendben, ha esetleg később megint nem, akkor tényleg gáz van, hiszen ebben az évben is jóformán kerékpárúton edzettünk korábban. Pistinek motiváló erő kell, hogy legyen, hogy van egy istenadta tehetsége az akadályfutáshoz is. Egyből szintet tudott futni a felnőttek közt előképzettség nélkül is, ezért is kezdtünk el ezzel tudatosan foglalkozni. Ezzel haladunk, ez inspiráció lehet számára ebben a helyzetben is. Amennyiben megmarad ezen a vonalon, akkor minden esélye meglesz arra, hogy világversenyeken vegyen részt, akár döntőt is fusson ezeken. Pisti rendkívül jó versenyző típus, imádja, ha jön a verseny. Sokan ilyenkor rettegnek a megfelelési kényszer miatt, de ő egyáltalán nem ilyen, jó értelemben véve van benne „gátlástalanság”, egyébként roppan könnyen kezelhető. A gátlástalanságot arra értem, hogy például a tavalyi mezeifutó Eb-n féltávnál előre ment, nem érdekelte kik vannak ott, milyen eredményekkel, neki ez esett jól. Ez egy veleszületett adottság, a munka hozza ehhez az önbizalmat.

Vélemény, hozzászólás?