Menü

Kesport Kávéház: Bardóczky Kornélon is múlik, merre indulhat el szakmailag a magyar tenisz

A kecskeméti születésű korábbi profi teniszező nyáron esélyes volt a Magyar Tenisz Szövetség elnöki posztjára is, ám végül maga is támogatásáról biztosította az újonnan megválasztott vezetőt, Lázár Jánost, aki a szakmai koncepció kidolgozására kérte fel. A korábbi kitűnő teniszezővel karrierjéről, a korai önállósodásról, a címeres mezről, illetve a magyar tenisz helyzetéről, jelenéről és jövőjéről is beszélgettünk.

Egy fiatal srác hogyan találkozhat a tenisszel?

Nekem nagyon egyszerű a történetem, mivel édesapám is teniszezett. Már pár évesen ott totyogtam a pályán, úgyhogy tényleg nagyon korán kezdődött. Utána a Zrínyibe kerültem általános iskolába, ott indult egy tenisz tanfolyam, amire jelentkeztem, innen datálható talán a karrierem. Ott már látták rajtam, hogy tehetséges vagyok, bekerültem a klubedzésekre is. Szerencsére elég jól is ment, így nem is volt más alternatíva, más sportág, aminek az irányába elmentem volna.

Mi volt az első pont, amikor benne volt már pakliban, hogy ebből több legyen, mint egy szenvedély, egy hobbi?

Szerintem ebben a tekintetben kirívó eset vagyok kortársaimhoz képest. Már 10 éves koromban hoztam egy olyan saját döntést, hogy egymagam Budapestre költöztem a tenisz miatt. Elég korán eldöntöttem, hogy komolyan szeretném csinálni. Nem volt ez könnyű semmilyen szempontból, anyukámnak se, akinek el kellett engednie, de nekem se, hiszen otthonról kollégiumba kerültem. Fél 6-kor keltem, 7-re mentem edzésre egyedül, busszal. A tenisztáskám nagyobb volt még nálam, pluszban ugyan vittem az iskolatáskát is, hiszen edzés után mehettem oda, majd aztán vissza edzésre. Ennek az életformának persze nagy előnye volt, hogy korán önálló lettem, az élet minden területén meg tudtam állni a helyem. Onnantól kezdve 12 évesen már bekerültem a válogatottba, minden korosztályban szerepeltem, nem lehetett kérdés, hogy teniszezni szeretnék. A mai napig emlékszem egyébként, hogy Balatonbogláron edzőtáboroztunk, amikor kaptam a hírt, hogy bekerültem a korosztályos válogatottba.

Kik voltak a mentoraid, akik elindítottak az úton?

Kecskeméti edzőkről kell beszélni elsősorban, hiszen ők szerettették meg velem a sportágat. Elsősorban Póczonyi Imre, Tóth Mihály, illetve Bakonyi Levente nevét kell említenem, de akinél aztán ráléptem úgymond a tenisz ösvényére, ő Ujhidy Zoli volt. Igazság szerint azért is kerültem fel Pestre, mert akkor Zoli kapott egy hamburgi ajánlatot, amit el is fogadott és kiment Németországba, nélküle viszont nem éreztem akkor már helyben maximálisan garantáltnak a fejlődésemet. A KSI-ből aztán meg kell említeni Szemes Kálmánt, illetve Mandula Lászlót is. Nemcsak jó szakemberek voltak, emberként is nagyon sokat tanultam tőlük.

A válogatott meghívó mekkora löketet adott?

Hatalmasat! Utána jöttek a magyar bajnokságok, a bajnoki címek is. Nagyon erős korosztályban szerepeltem, szerencsés voltam ilyen szempontból. Azt már szinte az elején tudtam, hogy én a tenisszel akarok foglalkozni, akármilyen formában is. Az 1994-es magyar bajnokság tulajdonképpen szintén egy fontos mérföldkő volt, 16 évesen ugyanis meg tudtam verni György Tamást, aki akkor az első 15-ben volt, utána aztán csak döntő szettben kaptam ki 6-4-re Noszály Sanyitól, aki az előszámú magyar játékosnak számított, 150-en belül volt a világranglistán. Ott figyeltek fel igazán a szakemberek is rám.

Hol húzhatjuk meg a határt, mikor indult be úgymond a profi karrier számodra?

Az említett 1994-es verseny adott lökést ahhoz, hogy belevágjak a nemzetközi teniszbe. 16 éves voltam, utána még egy junior karrierem is volt. Akkor még nem volt olyan támogatottság, mint most, így anyagi korlátai is voltak a versenyzésnek. Édesanyámnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget tett a karrieremért, sok versenyre el tudtam így jutni. A juniorok közt eb bronzérmes voltam, illetve US Open elődöntős 18 évesen. Onnantól kezdtem el játszani a felnőtt profi mezőnyben, először egy spanyol versenyen vettem részt, melyen például Marat Szafin is ott volt.

Kikkel vívtad a legnagyobb meccseket, ki ellen volt élmény játszani?

Egy szlovén sráccal, bizonyos Marko Skalec-cel rendre nagy meccseket játszottunk, a 200. hely környékén volt a világranglistán. Mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok vele egyébként, a vele vívott meccsek mindig nagyon élvezetesek voltak. Emlékezetes sikerek közé tartozik Andreas Seppi legyőzése, vele is nagyon jó a viszonyom. De meg kell említeni Foghnini nevét, játszottam Djokovic ellen is. Meghatározó élmény volt egyébként Andrej Medvedev ellen is játszani az első Davis Kupa részvételem során.

A Davis Kupa címeres mezben a csúcsok csúcsa, amit el lehet érni, miként emlékszel vissza ezekre a részvételekre?

Abszolút így van. Én azt gondolom, hogy bármilyen sportolónak a válogatott a fő cél, ahova szeretne eljutni. Az ukránok elleni debütálás hatalmas élmény volt, megéreztem rögtön ennek az egésznek a hangulatát, amit utána sokszor szerettem volna átélni. A tenisz egy egyéni sportág, mindig egyedül voltunk nagyvilágban, maximum az edzőnk volt velünk, de a válogatottban egymásért tudtunk küzdeni csapatként, ami nekem nagyon tetszett. A Davis Kupa szereplés nekem soha nem anyagi kérdésnek számított, ezért is lehetek talán én az a játékos, aki évek tekintetében a leghosszabb ideig játszott a Davis Kupákon, a meccseket tekintve pedig a harmadik vagyok az örökranglistán. Erre büszke is vagyok, ahogy arra is, hogy mindig, minden körülmények között prioritásként kezeltem a címeres mezt.

A pályafutásodat összességében hogyan értékeled?

Az ember a szépre emlékszik, a Davis Kupa kapcsán nincs hiányérzetem. Mindent megtettünk a csapattársaimmal, ebből kijöttek olyan eredmények, amilyenek. Az egyéni karrierem szempontjából azért maradt bennem hiányérzet. 254. voltam egyéniben, párosban 130. a legjobb helyezéseimet tekintve. Mindkettőt látva felnőtt fejjel azt gondolom, hogy jobb menedzseléssel, más versenyzési politikával jóval előrébb tudtam volna kerülni mindkét tekintetben. Ezzel már nem tudok mit csinálni, de ezeket a tapasztalatokat is igyekszem azóta átadni azoknak a játékosoknak, akikkel eddig együtt dolgoztam. Bízom benne, hogy a magyar tenisznek is tudok segíteni a 25-30 év alatt megszerzett tudásommal. Felnőtt edzőimet sem szeretném egyébként kihagyni a sorból: Hornok Miklós személyes és válogatott edzőm is volt, Simara János szintén edzett, nekik is nagyon sokat köszönhetek. Benyik János volt az első edző, aki először meghívott a felnőtt válogatottba, de Kiss Sándor nevét is meg kell említeni.

Említetted már, hogy mások a mai lehetőségei a tenisznek itthon. Fucsovics Márton, vagy éppen Babos Tímea sikerei, a magyar válogatott Davis Kupa eredményei egy magasabb népszerűségi szintre is emelték az utóbbi években a sportágat. Aktuális, de talán kicsit kényes kérdés: hol tart szakmailag a magyar tenisz?

Sajnos az elmúlt másfél-két évben a balhéktól sem volt mentes a magyar tenisz. Szerencsére eljutottunk most egy vezetésváltásig, egy teljesen más szemlélet érkezett a Magyar Tenisz Szövetség életébe. Fucsovics Marci és Babos Timi esetében a sikerekhez hozzá kell tenni, hogy nem egy rendszer sikerei ezek. Timinél egy nagyon komoly családi háttér, egy munkába vetett hit vezetett az eredményekhez. Marcinál is fontos volt a család, emellett volt egy olyan menedzsere, aki az elejétől támogatta és mögötte volt. A szövetség később, junior korukban állt oda melléjük. A kormány az utóbbi 8-9 évben kiemelt ágazattá tette a sportot, ez óriási lehetőség a tenisznek is, hiszen bekerült a kiemelt sportágak közé. Ezekből a forrásokból kell úgy gazdálkodni, hogy hosszú távon is legyenek Fucsovics Marcik és Babos Timik a magyar teniszben, de már úgy, hogy egy rendszerszintű dologból nevelődnek ki.

A nyáron elnökváltás volt a szövetségnél, a posztra a szakma gyakorlatilag téged tartott a legalkalmasabb személynek. Végül politikai vonalról érkezett az új elnök Lázár János személyében, akit viszont te magad is támogattál. Hol lehet ezek után a helyed a szakmai munkában?

Úgymond a szakma valóban engem javasolt május végén, ami nagyon megtisztelő volt, de már akkor sem volt titok, hogy egy magas kvalitású politikust is javasolni fognak az elnöki posztra. Lázár János személyében meg is érkezett ez a jelölés. Eleinte magam sem tudtam, milyen elképzelései vannak, de nagyon korán kiderült szerencsére, hogy a szakmai dolgokra abszolút nyitott, meghallgatja a javaslatokat, pontosan ezt a vonalat szeretné erősíteni. Korrekt és szimpatikus módon rögtön az elején elmondta, hogyha megkapja a bizalmat, a maga részéről mindent elkövet majd a Magyar Tenisz Szövetség erősítéséért. Felajánlott egy olyan együttműködést is, hogy a szakmai koncepció kidolgozásában fontos szerepet szánna nekem. Én akkor is elmondtam, hogy ez akkor működhet, ha a mögöttem álló csapattal megálmodott elképzelések meg tudnak valósulni. Úgy érzem, hogy ilyen szempontból megvan az egység most a munkában. A vezetésváltásra nagyjából két hónapja került sor, az elnökség hatalmas elánnal vetette bele a munkába, ez folyamatosan nyomon is követhető, folyamatos a kommunikáció a tagszervezetek felé is. Az átadás-átvétel persze lassúbb folyamat, van egy 3.5 milliárdos hiány is, amit az előző vezetés felhalmozott, erre elnök úr megfelelő személy, hogy ezt a helyzetet kezelni tudja. A szakmai rész kapcsán annyit mondhatok, hogy egy struktúra tervezése jelenleg is zajlik, ezt október elejéig kell leadnunk, majd az október 6-i elnökségi ülésen reményeink szerint el is fogadják. Onnantól kezdve az új szakmai vezetés is felállhat, elkezdődhet az a munka, amire már régóta vártunk.

Egy évre állt fel az új elnökség egyelőre, mivel lennél elégedett ennek a végén?

A legfontosabb, hogy olyan pályára állítsuk a magyar teniszt, ami hosszútávon sikeres tud lenni. Ebben az egy évben most elnök úr is azt kérte, mindenki tegye bele a lehető legtöbb tudását a munkába, utána lehet értékelni ezt. Amennyiben ez előremutató, van benne további lehetőség, akkor lehet tovább is gondolkodni. Most azon van a fókusz, hogy letegyük azt az alapot, amiből a következő 6-8-10 évben tud táplálkozni a magyar tenisz.

(Nyitray András | kesport.hu)

 

 

 

 

 


Kesport TV: Dávid Zoltán és a KRC csapata is elkapta a koronavírust


Az első félidőben magabiztosan vezetett, a másodikban teljesen megtört és vereséget szenvedett a KNKSE


A listavezető ellen billentené pozitív irányba mérlegét a HÉP-Röpke SE


Az eddig hibátlan Kiskőröst fogadja a Kecskeméti LC


Kesport TV: Karanténban az SG Kecskemét Futsal, de a célok nem változtak


A Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét győzelmi célokkal várja a Körmendet, míg a vasiak történelmi sikerre készülnek a Messzi István Sportcsarnokban


Bajnoki aranyak és sikeres rendezés a kecskeméti súlyemelő Junior Országos Bajnokságon


Élő közvetítés: PC Trade SZNKE Szeged – GBB ZRT Kecskeméti NKSE női kézilabda mérkőzés | 17:30


Elhalasztják a ScoreGoal DEAC elleni bajnokiját és a Berettyóújfalu elleni kupameccsét is


A felkészülés során már sikerült, pénteken bajnokin is győzne Szegeden a KNKSE


Kecskemét All Stars – az elmúlt hét legjobb kecskeméti sportolói


Képgaléria: A KTE HUFBAU – Kisvárda kupamérkőzés képekben


Egyetlen góllal verte a Kisvárda a KTE HUFBAU-t


Elmarad a Kecskeméti RC kupa- és bajnoki mérkőzése


A Kisvárdát fogadja a MOL Magyar Kupában a KTE HUFBAU


SG Kecskemét Futsal: Karanténban a felnőtt csapat


Hivatalos: Elmarad a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét szerdai, Falco elleni meccse


Ungvári Miklós legyőzte a koronavírust, most újra Tokió lebeg a szeme előtt


Képgaléria: A KTE HUFBAU – Szegedi VSE labdarúgó mérkőzés képekben


Magabiztos játékkal aratott győzelmet idegenben a Röpke SE