Szalai Dániel egyszer bepótolná az elveszített KTE-s éveket – interjú

Szalai Dániel a KTE saját nevelésű labdarúgója, a kecskeméti születésű játékos lila-fehérben járta végig az NBI-ig vezető utat. Még csak 17 éves volt, amikor 2014-ben debütálhatott az NBI-ben, ám kecskeméti karrierjének kiteljesedésének a kizárás gátat szabott. A ma már 24 esztendős futballista öt Békéscsabán töltött év után nyáron az NBI-es ZTE-hez igazolt, ahol máris alapember lett, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyszer bepótolja a KTE-vel elmaradt éveket.

Ős KTE-s srác vagy, gyakorlatilag itt jártad végig a ranglétrát egészen az NBI-ig. Milyen emlékeket őrzöl az utánpótlás évekről?

Tényleg az elejétől kezdve ott nevelkedtem, minden edzőmmel szívesen dolgoztam együtt. Kiemelném azért Szabó Tibit és Kitl Józsit, ők ketten nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy NBI-ig juthattam el. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon fiatalon bemutatkozhattam, köszönhető volt az akkori stábnak, hogy megkaptam a bizalmat. Csak pozitív emlékek vannak, azt leszámítva, ahogy a kecskeméti éveknek vége lett sajnos.

A 2013/2014-es szezon kiugróan sikerült számodra, akkor 21 gólt lőttél az U18-as csapatban, fel is kerültél a felnőtt keretbe. Ha egy dátumot mondok, egészen pontosan 2014. március 1-et, akkor mi jut eszedbe?

Akkor debütáltam egy mezőkövesdi bajnokin az NBI-ben. 17 éves voltam, teljesen váratlanul jött a dolog. November környékén már játszottam egy Ligakupa meccsen Újpesten, de csak párszor edzettem a felnőtteknél. Utána profi szerződést kaptam, a téli felkészülést már az NBI-es kerettel kezdtem, de a felkészülés közepén részlegesen elszakadt a bokám, ami miatt négy-öt hetet ki kellett hagynom. Két héttel az említett meccs előtt álltam újra edzésbe, de bekerültem az utazó keretbe, ami már nagy öröm volt nekem. Pár percnek is nagyon örültem volna, de a taktikai megbeszélésen kiderült a hotelben, hogy kezdő leszek. Nagyon meglepett, rögtön mélyvízbe dobtak, végül 60 percet játszottam.

Úgy tűnt, minden sínen van a pályafutásodban, aztán jött a KTE kizárása. Akkor kellett gyakorlatilag először klubot váltanod. Nehéz döntés volt?

Nehezen éltem meg, mert gyerekkoromtól kezdve jártam ki a meccsekre, mondhatom azt, hogy szurkolója is voltam a csapatnak. Hatalmas élmény volt odakerülni olyan játékosok közé, mint Gyagya Attila és Vladan Szavics, akik majdnem egy évtizeden átívelően meghatározó alakjai voltak a klub sikereinek, ez manapság már nagyon ritka. Szurkolói fejjel is nehéz volt megélnem azt a helyzetet, főleg úgy, hogy nagyon jó volt a közeg és a társaság. Jó lett volna, ha még legalább egy évig mehet tovább a dolog, a klub nagyon számított a saját nevelésű játékosokra, ez a fejlődésem szempontjából is előnyös lehetett volna. Sajnos így alakult.

Lilából-lilába öltöztél, több mint öt esztendőt töltöttél Békéscsabán, abból az elsőt az NBI-ben. Utána a másodosztályban azután is fontos tagja tudtál maradni a csapatnak, hogy „kiöregedtél” a fiatalszabályból. Nehéz egy fiatal játékosnak a szabály adta lehetőség után megőrizni a helyét?

Én nagyon vártam, hogy ne számítsak fiatalnak. Bár az NBI-ben is volt fiatalszabály, ott kevés lehetőséget kaptam, mert a prioritás a bennmaradás volt, sajnos ezt nem sikerült kiharcolnunk. NBII-ben utána végig játszottam azt a szezont, mert ott kötelező jelleggel élt a szabály, ráadásul két fiatalnak kellett pályán lennie. Akkor is még mindig nagyon fiatal voltam, abban a korban benne van még a hullámzás lehetősége a teljesítményben. Nem feltétlen éltem meg azt pozitívan, hogy mindig pályán voltam, jobban szeretem, ha azt érzem, hogy jó formában vagyok, és a teljesítményem miatt van helyem a csapatban. Tavasszal már nagyon vártam, hogy kiessek ebből a fiatalszabályból, nem tudom, hogy van-e még ezzel így bárki. Eleinte kevés lehetőséget kaptam, majd miután huzamosabb ideig bekerültem a kezdőbe, akkor jött egy hat-hét hónapos elhúzódó sérülés. Onnan kellett utána visszaverekednem magam, ez sikerült is, az utolsó két szezont gyakorlatilag teljesen végig játszottam Békéscsabán.

Forrás: Békéscsaba Előre facebook

Bár jobb oldali támadóként kerültél fel anno a KTE keretébe, már ott is próbálgatott Bekő Balázs jobbhátvédként, ez a poszt elkísért aztán Békéscsabára is. Nehéz volt az átállás?

Az egész abból indult, hogy a jobbhátvédünk kidőlt. Kényszermegoldásnak indult, de egészen jól szerepeltem ott, mivel támadó fejjel gondolkodtam, sokkal jobban tudtam előre is segíteni. Védekezésben sokat kellett fejlődni, illetve a mai napig is kell tanulnom, de sokat tudok belépni a támadásokba, így ott ragadtam.

Négy NBII-es év után nyáron visszatértél az NBI-be, a ZTE igazolt le nyáron. Sallói István, a klub sportigazgatója jól ismer, hiszen ő volt az egyik, aki anno Kecskeméten szorgalmazta, hogy bátran dobjanak be a felnőttek közé. Boér Gáborról tudom, hogy már akkor nagyon jó véleménnyel voltál róla, amikor még Békéscsabán csak a tartalék együttest irányította, de később ugye stabilan számított rád az NBII-ben. Kinek a személye volt a döntő?

Mindkettőjüké. Ismerem őket, dolgoztam velük, csak pozitívan tudok nyilatkozni róluk, emiatt nem nagyon kellett gondolkodnom a váltáson. Az is fontos volt, hogy játéklehetőséget kapjak. A Zete tavaly kiharcolta a bennmaradást, de a jó teljesítmény hatására sokakat elcsábítottak. A klubnak most fontos, hogy fiatal játékosokat igazoljanak, akiknek aztán játéklehetőséget adnak, ebből a szempontból is minden Zalaegerszeg mellett szólt, gyakorlatilag azonnal igent mondtam.

Forrás: MTI

Rendkívül közönségszórakoztató futballt mutatott tavaly a gárda, mely azóta viszont kicserélődött. Milyen most futballistának lenni Zalaegerszegen?

Jó helyre kerültem ilyen szempontból is, próbálunk erre a közönségszórakoztató focira törekedni továbbra is. Sokat fiatalodott a csapat, ami azt is jelenti, hogy kicsit kevesebb a tapasztalatunk is. A bajnokságot jól kezdtük, most volt egy kis megtorpanás, de a válogatott szünet után remélhetőleg kijövünk ebből, és a jó foci mellé jönnek a sikerek is. Ez az elvárás a szurkolók részéről is, próbálunk ennek megfelelni.

Még mindig csak 24 éves vagy, mondhatni a legjobb évek várnak rád a futballban. Milyen célokkal tértél vissza az NBI-be, illetve milyen távlati célokat határoztál meg?

A legfontosabb a játéklehetőség. Szeretnék alapember lenni folyamatosan Zalaegerszegen, ez az első és legfontosabb célom rövid-  és hosszabb távon is. A klub is építkezik a fiatalokkal, szeretnék ennek a fejlődésnek én is részese lenni, egyre jobb és jobb eredményeket elérve.

Kecskeméti srác vagy, a családod most is Kecskeméthez köt, illetve amikor teheted, meg is nézed a KTE meccseit a Széktóiban. Mennyire követed a csapat szereplését, illetve láthatják-e még a szurkolók a jövőben újra KTE mezben Szalai Dánielt?

A csapat szereplését folyamatosan követem, ráadásul két cimborám is van a jelenlegi KTE-ben Tóth Dani és Károly Bálint személyében. Különösen boldog lennék, ha velük sikerülne kiharcolni a feljutást. Ami a jövőt illeti, az nemcsak rajtam múlik, de természetesen nyitott lennék rá, hogy egyszer újra Kecskeméten futballozzak. Úgy lenne szép, ha sikerülne egyszer bepótolni azt, ami annak idején elmaradt.

(Nyitray András | kesport.hu | nyitókép: Banczik Róbert fotója)

Kapcsolódó cikkek

Szalai Dániel egyszer bepótolná az elveszített KTE-s éveket – interjú

Legfrissebb cikkeink

KESPORT Médiatartalom Gyártó és Szolgáltató Kft.